Újraéledő legenda:
1997 májusában Titanic-kiállítás nyílt az egyesült államokbeli Memphisben. A Tengerészeti Múzeumok nemzetközi kongresszusa (ötven ország háromszáz múzeuma) nyilatkozatban ítélte el Tulochnak és társainak a tevékenységét: hiányos dokumentációval, a konzerválás elmulasztásával, hanyagsággal stb. vádolták őket. A válasz: eddig már húszmillió dollárt költöttek az akcióra, s a szakszerű katalogizálás 150 ezer dollárba kerülne, tehát csakis kiállításokkal vagy bizonyos tárgyaknak – például az óriás gőzös tengerfenéken szétszóródott széndarabjainak – az értékesítésével teremthető meg az anyagi egyensúly. Kétezer tárgyat már konzerváltak – sótalanítás, mosás, rögzítés –, s folytatják a munkát. Arról, hogy mindez vajon sírrablás-e vagy leletmentés, egyre élesebb vita folyik.
Mindenesetre a Brit Tengerészeti Múzeum is kiállított egy Ifremergyűjteményt, s az eddigi legnagyobb közönségsikerüket aratták vele. A hamburgi kikötőben mostanában is látogatható egy hatalmas Titanic-kiállítás, az Egyesült Államokban musical készült a témából, s a Titanic-film is nyilvánvalóan világsiker.
Érdekes – és kétségkívül hasznos – melléktermékei az eseményeknek a különféle műszaki, tengerkutatói vagy akár tengerbiológiai vizsgálatok. Számítógépes szimulációval rekonstruálták, ahogyan a léket kapott hajó kamráit elöntötte a víz, majd az először ketté-, azután több darabra törő hajótest a tengerfenékre zuhant. Régebben a szakértők úgy vélték, hogy egyetlen óriási – 90 méteres hosszúságú – lék miatt süllyedt el a Titanic. A legújabb vizsgálatok szerint viszont hat kisebb nyílás – együttes felületük még az 1,2 négyzetmétert sem haladja meg – elég volt a hajó elsüllyedéséhez.
A Titanic kutatása egyre gazdagabb eszközökkel és egyre intenzívebben folytatódik, az érdeklődés fokozódik, s bátran állíthatjuk, hogy a Titanic-legenda napjainkban újraéled.