A Sötétség Világa

A modern vámpírmítosz egységes világképet hozott létre, amely magába sűrítette a korábbi korok folklórját, elképzeléseit és vallási elveit. Ez a világ pedig nem más, mint a Sötétség Világa, amelyben a Sátán uralkodik, démonikus erői pedig az emberek elpusztítására és a Földön való uralkodásra törnek. A Sötétség Világának eddigi története pedig így foglalható össze:

Káin testvérének, Ábelnek a megölésével lett az első gyilkos a Földön, ezzel a tettével pedig az első vámpír, akinek a vérét az Úr megátkozta, Lilith, a Föld első asszonya viszont megáldotta. Káin később gyermekeivel Enoch városában telepedett le. Káinnak és családjának történetével kezdődik Nod könyve, amelybe a vámpírok történetét jegyezték fel. Ez a könyv megírja, hogy az Úr a gonosz elpusztítására özönvizet bocsátott Enoch városára, ezért Káin magára hagyta gyermekeit és az ismeretlenbe távozott, de ígéretet tett arra, hogy vissza fog térni. Ezek a magukra hagyott gyermekek túlélték az özönvizet oly módon, hogy a Sátán egy a földi világ mellett párhuzamosan létező új világot hozott létre számukra, a Sötétség Világát. Káin gyermekei a Sátán segítségével nemcsak túlélték az özönvizet, hanem olyan halhatatlan és hatalmas urakká is váltak, akik mind a mai napig itt élnek közöttünk. Emberfölötti hatalomra tettek szert, és rendkívül vérszomjasak, bár némelyikük örök álomra van kárhoztatva. A Sátán Káin leszármazottait tehát vámpírokká változtatta és a Sötétség Világának uraivá tette őket, mellettük azonban ezt a világot más szövetségeseivel, így például démonokkal, lidércekkel, boszorkányokkal, varázslókkal és farkasemberekkel is benépesítette.

A vámpíroknak az élethez legalább napi 2-3 deciliter vérre van szükségük, amit úgy szereznek be, hogy a Sötétség Világából átjárnak a földi világba és kiszívják az emberek vérét. Ennél több vérre van szükségük ahhoz, hogy a Lilith által adományozott erejüket, természetfeletti képességeiket is használni tudják. Minden vámpírnak vannak ugyanakkor olyan képességei, amelynek használatához nincsen szükségük vérre, és ezekkel a képességekkel tudják átvészelni a két táplálkozás, vagyis vérszívás között letelő időszakot. A vámpírok a vérszívás során képesek valamely tulajdonságukat jelentős mértékben megnövelni, és ez adja meg egyedi vonásaikat.

A vámpírok képességeit saját vérük koncentráltsága, sűrűsége is nagymértékben befolyásolja, ez pedig főként azon múlik, hogy melyik vámpírgenerációhoz tartoznak. Káin gyermekei ugyanis a Sötétség Világában megsokasodtak, Vérkötéssel szövetséges csoportokat, Klánokat hoztak létre, ezzel megteremtve a vámpírok újabb és újabb generációit. Nod könyve szerint az egyes vámpírgenerációk tulajdonságai folyamatosan gyarapodnak és változnak, ezért a fő jellegzetességükké váló tulajdonságuk alapján önálló korszakokat, úgynevezett Ciklusokat alkotnak. Mivel a vámpírok halhatatlanok, ezért az egyes generációk egymás mellett élnek, így a Káin születése óta eltelt idő olyan egymásra épülő Ciklusokból áll, amelyek mindegyike elmúlhatatlan, ezért az időnek különböző síkjait testesítik meg. A vámpírok megsokasodásával, az egyes Klánok közötti ellentétek kialakulásával szükségessé vált az, hogy létrehozzák a Sötétség Világának államszervezetét, amelynek Kamarilla lett a neve. Ez a Kamarilla alkotta meg azután a Sötétség Világának Masquarade nevű alaptörvényeit, amelynek egyik legfőbb szabálya szerint a vámpírok a halandók előtt sohasem fedhetik fel a kilétüket.

Nod könyve az Armageddon eljövetele, azaz az általános pusztulás időszakának nevezi a vámpírgenerációk Harmadik Ciklusának időszakát. A jövendölés szerint ennek a Ciklusnak a végén az Úr egy újabb özönvizet fog bocsátani a Földre, és ekkor minden élő és holt, így az összes vámpír is el fog pusztulni. Ezt a végső pusztulást Nod könyve Gehannának nevezi. A harmadik generáció vámpírvezérei nem akarván belenyugodni a jóslat beteljesülésébe, megalapították a saját Klánjaikat, azaz szövetségeiket. Mivel pedig ezek a vezérek Káin parancsát, amely szerint sokasodjatok, úgy értelmezték, hogy saját Klánjaikat és ennek révén azok hatalmát kell szaporítaniuk, akár a többi Klán rovására is, ezért a Klánok között végül kirobbant a háború. Akadtak azonban olyan vámpíregyedek is, akik nem csatlakoztak egyik Klánhoz sem, ilyenek például a Grangelek, akik amióta csak léteznek, azóta kerülik más vámpírok társaságát, és vad vidékeken élik visszavonult magányos életüket, vagy az Inconnuk, akik csak azért választották a visszavonultságot, mert ki akarták vonni magukat a vámpír Klánok közötti véres küzdelemből. Nod könyve a Klánok háborújából kivonult, vagy abban részt nem vevő, Klán nélküli és magányos vámpírokat összefoglalóan Caitiffoknak, vagyis elcsatangolt gyermekeknek hívja. Ezeket a Klánba tartozó vámpírok mindegyike megveti, és ha alkalom adódik rá, akkor azon nyomban igyekszik is őket elpusztítani.

A harmadik generáció Klánjai egymással folytatott kíméletlen küzdelmük során elárasztották a Földet, ahol szétszóródtak, és vérszívásukkal újabb és újabb emberi áldozatokat tettek vámpírrá, ezzel pedig saját Klánjaik tagjaivá. Egyes Klánok úgy növekedtek, erősödtek meg, hogy legyőztek és uralmuk alatt egyesítettek más, náluk gyengébbnek bizonyult Klánokat. A vámpírháború kíméletlenségét jelzi, hogy voltak olyan Klánok is, amelyeket e küzdelem során teljesen kiirtottak. Az Ázsiában és Kelet-Európában szétszóródott Klánok egyesítéséből egy új, mindennél hatalmasabb Klán alakult ki, amelynek Sabbath, vagyis Telihold lett a neve. A Telihold Klán tagjait démoni külsővel átkozta meg a vérük, vadságukban nem ismernek el fölöttük állónak senkit és a gyilkosság a lételemük. Véres áldozati szertartásaikat a Sátán tiszteletére mutatják be, akit mindenek felett tisztelnek. Az emberek között járva illúzióból készült álcát hordanak, ezért a földi halandók csak ritkán, és akkor is csak véletlenül ismerik fel őket. A Telihold Klánja sokáig erősebb volt az összes többi vámpírszövetségnél, amelyeket éppen ezért sokáig a teljes megsemmisítéssel fenyegették. Később azonban létrejött egy második nagy vámpírszövetség is, amelyet olyan földi varázslók hoztak létre, akik maguknak az örök életet szánták sorsul. Ezeknek a varázslóknak a kísérlete sikerült, tehát vámpírokká váltak, ám átalakulásuk során mágiájuk erejét és lényegét elveszítették. A Varázslók Klánja ugyanakkor meg tudta állítani a Telihold Klán hatalmának kiteljesedését azáltal, hogy a Telihold Klán tagjait kisebb csoportokban szétszórta a világban. Ebben a Ciklusban a vámpírok meggyengülését az is okozta, hogy a Földön létrehozták az Inkvizíciót, amely sokkal hatékonyabb védelmet nyújtott az emberek számára, mint a korábbi védekezési formák.

A vámpírok további gyengülésének megakadályozására, illetve annak érdekében, hogy többé egyik Klán se kerekedhessen a másik fölé, az egyes vámpírgenerációk vezérei megalkották a Sötétség Világának új, hierarchikus államszervezetét. Az egy környéken, településen, városban élő vámpírok legöregebb tagjaiból kialakították a Városi Öregek Tanácsát, amelynek a Klánok minden egyes tagja köteles engedelmeskedni. A Városi Öregek Tanácsának ura a Herceg, amelyből minden városban egy található. A Herceg területe fölött teljhatalommal rendelkezik, azért a vámpíroknak tőle kell engedélyt kérniük, ha ezen a területen át akarnak vonulni. Egyetlen vámpír sem teremthet vérszívással magának gyermeket a Herceg engedélye nélkül, és ha ezt mégis megteszi, akkor ő és gyermeke egyaránt elpusztítható. A Hercegek fölött csak a Kamarilla áll, amit a legnagyobb hatalommal rendelkező vámpírok alkotnak. A Kamarilla döntéseivel befolyásolhatja a Hercegeket, és ha nem engedelmeskednek, akkor a Kamarillának joga van őket pozíciójukból elmozdítani. A Sötétség Világának államszervezete tehát átszövi a Földet, ezért a Sátán követei mindig és mindenhol jelen vannak, ezért sohasem tudhatjuk, hogy mikor és hogyan csapnak le ránk, földi halandókra.