|
Témaindító hozzászólás
|
2010.06.24. 17:33 - |
Itt jelenti be a triumvirátus rendelkezéseit! Ebben a topicban találsz hivatalos küldetéseket is, melyre jelentkezhetsz, de olvashatod a domínium kapitányánának parancsait és jelentéseit is! Ha a domínium területén tartózkodsz és nem a Lumina Korsóban, hanem nyilvános helyen, akkor azok a kommentek is ide kerülnek!
Innentől csak karakteben folytatódhat! |
[137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
A városőr felbátorodva a hölgy halvány mosolyán, készségesen válaszol:
- Felisa del Castille úrnő jelenleg sürgős ügyben a városon kívül tartózkodik, akárcsak férje, Amos. Javaslom, hazatértükig helyezze kényelembe magát a messze-földön híres Lumina Korsó nevű kocsmánkban!
Azzal sietve meghajol, és a hölgy kérésének eleget téve odalép a kocsishoz, hogy segítséget nyújtson neki.
OUT: ma már én sem leszek, mert leutazom. |
*Fátyla rejtekéből rápillant a városőrre és halványan elmosolyodik. Mikor megszólal, hangja méltóságteljes, kissé talán gőgös is*
Felisa del Castille úrnőhöz jöttem, ha minden igaz már értesült érkezésemről... Hol találom őt? Ja és legyen kedves a kocsist elirányítani a megfelelő istálló felé hogy elláthassa a lovakat, a csomagjaimról majd ő gondoskodik. |
Az egyik városőr a nagy sürgés-forgásban kiszúrja magának a látszólag előkelő származású hölgyet aki épp most lépett ki a hintójából. Megigazítja egyenruháját, majd félszegen odalép hozzá, és kicsit hadarva megkezdni mondandóját:
- Szép napot a hölgynek! Üdvözöljük városunkban... Mi járatban errefelé? Segíthetek esetleg valamiben Nagysádnak? |
Ki a kapuból a távolba néz egy fehér ruhás alakot lát.
Botja megcsillan a fényben arcát kendő takarja el. Aacsony vékony férfit lát hátán egy nagy szemmel. Lassan közeleg, ám mintha olykor elmosodna és elöbre tünik fel vagy csak a meleg csalja meg a szemed.... |
*Nem sokkal a kereskedők érkezése után egy tágas, sötét drapériákkal bevont hintó érkezik a főtérre, kocsisa egy lefátyolozott arcú fekete ruhás hölgyet segít le éppen. A nő pár szóval elküldi a legényt majd méltóságteljesen körbenéz hogy kitől kérhetne útbaigazítást*
~Hol van ilyenkor Zaida? És főleg hol lehet Feisa? Ha ez a sok ostoba kereskedő meg az undok sürgésük elrontja a belépőmet...~
*türelmetlen, bosszús gondolataiból azonban nem sok látszik, indulatát eltakarja a fátyol és a sokéves gyakorlat* |
Amos robban ki a kocsmából és egyenesen a városőrök felé indul, közben elhalad fia mellett. Végig a karaván hangzavarát túlharsogva osztja parancsait. Arcán látszik, hogy nem minden napi dologokra gondol és érdemes megtenni amit mond!
-Athros! Maradj a városon belül! Ez fontos! Maradj Efghitegor mellett amíg vissza nem térünk anyáddal! Hefling! Egy friss lovat! Gardorf add a kardod!
Egfy szolga nyergelt lovat vezet oda és a tiszt a kardját nyujtja Amosnak.
-Fult! Remli! Ti velem jöttök! A parancsaim továbbra is érvényben maradnak!
Szemébe hűzza zöld csuklyáját ami eddig a hátán függött majd kivágtat a kapun két katona kíséretében.
|
*A Dominium kapuját ezúttal egy felettébb népes kompánia lépi át. Hosszú szekerek érkeznek, megrakodott öszvérek, s súlyos ládákat cipelő hordárok. A szekerek mélyén a temérdek árú és láda között mindenféle nép megfigyelhető. Van ott megvénült tiadlani fűszeres, napszítta bőrű aszisz hentes, pocakos erv pék, messziföldi dzsad hastáncosnők, színes népek sokasága. A Karavánszeráj csörtet be e vidékre, azonban nem mindnyájan. A megállapodás szerint a Szerájos a városon belül árusíthat, ám ezúttal csak kereskedőinek kétharmadát küldi a falakon belülre. A temérdek kereskedő, s színes kompániájuk átvonul a városon, majd a piactéren foglalják el a nekik kimért helyet.* |
Sebastian Muerte
Türelmetlenül vár pár másodpercet, majd rohanni kezd a kapu felé, közben gondolkodik.
"Ha én találom meg az örökségem, akkor magamat hívhatom meg a hamvasztásra. Ebből logikusan következik, hogy nem csak elégetnek, de én is égethetek, méghozzá magamat. És a pénz is az én zsebembe kerül vissza"
Ekkor lefékez. Pont a kapu előtt, és óriási szerencséjére a kapuőrök is arrébb mentek az új parancsról tárgyalni, így nem kelt feltűnést az árnyékban.
"De ha magamat égetem, egy segítő kéz kell, aki meggyújtja a máglyát. Majd levágom a z egyik kezem, utána majd mellém mászik, azért kéz, hogy kezes legyen és hű, na meg ha van ujja akkor újjúlt erővel másszon. A pénzt meg leteszi egy kis székre, hogy a hamvaim a tűz eloltódása után, meghívják magukat még egy hamvasztásra."
Bólint egyet saját gondolataira, és még a kapuőrök visszatérte előtt eltűnik az erdőben, mintha soha be se lépett volna a városba, bár erre egyetlen szemtanú maradt... |
Egy hamvasztásra? Na ez már gyanús...
-Úgy legyen, csak bemegyek a korsóba szólni apámnak. Addig várj meg itt.
Közben elindult a korsóba. |
Sebastian Muerte
Motgás közben egy pillanat alatt megdermed. Egyik lába a levegőben szája nyitva, mintha sóbálvánnyá vált volna. utána gyors, merev léptekkel a fiúhoz sétál és a szemébe néz. A saját szemei alatt fekete karikák pihennek, melyek még zordabbá teszik a mostani komoly tekintetét.
- A füleden ülsz?! Mondom, hogy az örökségemet! - Emeli meg hangját, majd egy pillanat alatt lenyugszik, török ülésbe ül és jobb kezének mutató ujját rágni kezdi, persze nem erőből.
- Biztos az erdőben hagyhattam... - elmélkedik, majd ismét felpattan - Ide figyelj, ha segítesz megtalálni a vendégem vagy egy hamvasztásra! |
Meglepődik azon, hogy a furcsa fiú, aki lehet egykorú vele, elkezd körbe körbe szaladgálni. A kiáltásaiból valalmilyen értékre következtet. Majd amellett marad, hogy az apjához fogja vinni, ha sikerül lenyugtatnia.
-Nyugalom! Mond el mit keresel! |
Sebastian Muerte
Szinte rátapad a kulacs szájára és kiissza annak minden csepp tartalmát. Utána nehézkesen felül, köpenyét összehúzza magán és kedves mosollyal fürkészi segítőjét.
- Üdvözöllek! Sebastian Muerte - Nyújtja kezét bemutatkozás képpen, majd még mielőtt keze kiérne köpenye alól eszelős jajveszékelésbe kezd. Felpattan az útról és körbe körbe kezd rohanni. - A kincsem! Az én hagyatékom! Az örökségem! - kiáltja eme mondatokat folyamatosan ismétlve. |
Furcsán figyeli, ahogy a furcsa alak szinte előtte dől el. Feláll és közelebb lép hozzá, majd előveszi tömlőjét és vizet ad a már már kiszáradt alaknak. Még nincsenek itt az őrök, úgyhogy segít neki szó nélkül. |
Sebastian Muerte
Egy furcsa fekete köpenyes, cilinderes alak dülöngél az utcán. Ahogy a Korsóhoz közeledik már nem bírja tovább néhány méternyire annak bejáratától összeesik, ám kalapja még ekkor sem esik le fejéről. Vigyorogva terül el az utcán, és szinte nevetve megszólal:
- Érzem... ahogy a víz... elpárolog a testemből... - Kuncog és liheg egyszerre. |
Egy katona szalad ki a Korsóból és egyenesen a többi őr felé szalad majd egy levelet ad át a legmagasabb jelenlévő tisztnek. A katonák között nagy sugdolózás és szervezkedés veszi kezdetét, egy fiatal recruita szalad a városőrök pihenője felé, hogy ott is elterjessze a hírt.
OUT: A parancsok értelmében a temetőben rendbontást csináló ismeretlen és mindenki aki rá hivatkozva érkezik a Dominiumba, vagy az ő címerét viseli a ruháján különleges elbánásban részesül és azonnal a triumvirek színe elé vezetendő. Szabadon, láncs nélkül jöhet. A tiszteletet megérdemli, de nem járhat szabadon a Dominium területén és nem hagyhatja el azt mindaddig amíg a triumvirek színe elé nem került. Ez akár erőszakkal is betartandó.
Ez a parancs nem lett nyilvánosan kihirdetve, pusztán azért írtam ki, hogy aki úgy néz ki, olyan címert, ruhát visel, vagy gyanúsan viselkedik, vegye úgy, hogy a városőrök megállították és köteles megvárni amíg elénk vezetik...előre is köszönöm! |
Miután ki jött a Korsóból, kifújta magát.
"Ez nem lehet igaz, végre valami izgalom!"
Remegett testében és lelkében. Egyszerre félt és örült. Közben leült a Korsó sarkába gondolkodni. |
Egy katona kíséri Garethet a Korsótól a kapuig majd visszatér az őrhelyére. |
Kilép a kocsmából és végigkémleli a Domínium főterét Gareth után. Még éppen látta kilépni a kapukon, így erőltetett léptekkel a nyomába ered. |
Végigsétál a teren és elhagyja a dominium területét. ha katona utána is kísérni akarja a kapuból visszarugdossa. |
Deiylon lépett be a városkapunk. A frissen vásárolt posztót a hóna alatt cipelte összetekerve. Felfedezte, hogy a Korsó kinyitott, így ő is odament. |
[137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
