- Mi baja van az én fiamnak?- Kérdi kétségbeesve, szinte sírva Simone. Tom sóhajt egy nagyot.
- Hát…Ő…Mostanában eléggé depressziós.- Tom
- Miért mi történt vele és mi erről miért nem tudunk?- Kérdi dühösen a nevelőapjuk.
-Nos…Khm…Bill…hát…izé…-Makogja Tom.
Igen Tom hallgatunk!- Mondja Simone és közben nagyon szigorúan néz.- Igen, halljuk!
- Nos …Bill…-Tom.
- Mondd már!- Nev.a.
-Bill szerelmes.- Mondja ki nagy nehezen Tom és sóhajt egyet. Mintha ő is örülne hogy túlesett ezen a vallomáson, mintha ezerszer könnyebb lett volna a szíve hogy ezt bevallotta a szüleinek.
- Mi? Ez tényleg igaz? De akkor miért ily szomorú? -Simone
- Mert a lány, akit szeret az New York-ban él.- Mondja Tom és szünetet tart.- Mannheiben találkoztak, s elkísért minket a legutolsó állomásukig. Ott kellett elválniuk, mert a lánynak véget ért az iskolai szünet, s nekünk meg a turné.
- Szegény Bill.- Sóhajt fel Simone.
- Tudjátok, ő már nagyon rég nem volt szerelmes, de most az ,i gazából az, és így hogy külön vannak, nagyon szenved.- Mondja Tom egyszerre, nagy lendülettel, elégé gyorsan.- De szerintem most egy kis időre hagyjátok békén.
- Igazad lehet!. Most már értem mi ez a hirtelen nagy rajongás nála New York iránt, de most menjünk mi is aludni.- Mondja Simone.
Másnap reggel Bill még mindig a szobájában gubbaszt, reggelinél összeülnek a többiek, s egyszercsak megszólal Tom.
- Hol van David? Arra gondoltam elmehetnénk együtt valahova. Már felhívtam a többieket is. Nos, nem tudjátok, hol van?
- Én…drágám…!- Simone.
- Mi? Nincs itthon!- Nev.a.
- Nem is aludt itthon, apa.- Mondja Tom cinikusan.
- HOVÁ A FRANCBA MENT? AZ A GYEREK, MINDIG FELHÚZ!!!!!!!!!!!
- Ajaj.- Mondja Tom.- Akkor asszem én lelépek, elmegyek a srácokkal, ha Bill már úgysem jön és David sincs itthon.
- Én megyek és beszélek Billel.- Simone.
- ÉN MEG MEGERESEM DAVIDET!!- Nev.a.
Ki-ki ment a maga útjára. Tom Georggal és Gustavval találkozott:
- Hol voltál, már vagy 20 perce itt várunk, már a víz csurog a s*eggünkről.- Mondja elégedetlenül Georg.
- Bocs, végig kellett hallgatnom anyámék prédikációját, most Bill és David miatt tök idegek! Fhúúú! Egyszóval nálunk most áll a bál.- Tom.
-Nálatok, mikor nem.- Mondja gúnyosan és nevetve Georg.- Csak az a csoda, hogy most nem te vagy az oka!- Itt már röhög.
- Jóvanna! A röhögés helyett inkább azon gondolkodnál, hogy hová menjünk.- Tom.
-Szerintem menjünk el inni!
-Ez egy kiváló ötlet Georg. Uzsgyi!
A fiúk elmentek sörözni, eközben Simone felért Bill szobájának az ajtaja elé, megverte azt.
- Bill, nyisd ki, én vagyok az, anya!
- Jó.—Válaszol bentről egy hang, egy szomorú, halk hang, amely ezelőtt nem ilyen volt, amely ezelőtt vidám csicsergésével bezengte a házat, de ami most élettelen, akadozó, törött lemezként hallik.
Kitárul az ajtó. Ahogy szétnéz Simone a sötét szobában a fián, aki időközben leült az ágyra, üveges szemekkel a földet bámulva, úgy érez, mintha nem is az ő fiának szobájában járna.
- Fiam, miért zárkóztál ide be? Gyere ki! Mindenki aggódik érted. … Tom elmondta hogy mi történt. Sajnálom Bill, de ez nem ily kilátástalan, biztosan még sokat lesztek együtt.- Mondja halkan Simone.
- De!- Mondja Bill, feláll közben, s elkezd járkálni a szobában.- Mama, New York egy hatalmas város, ott biztosan talál magának valakit, akit tud szeretni, aki közelebb van, mint én,… aki…jobb nálam.- Itt megáll.
- ugyan már, ha valóban szeret, akkor nem fog más után nézni.- Mondja Simone.
- Te ezt nem értheted, az egy teljesen más világ. Sokkal színesebb, élénkebb, jobb, mit ez.- Bill
- Nem akarod felhívni?- Mondja Simone és közben Bill kezébe nyújtja a mobilját.
Közben a nevelőapjuk is keresi Davidet, ahogy sétál az utcán, meglát egy nagy csoportosulást az egyik kávézó ablakában, s annak a csoportosulásnak a közepén Davidet. Bemegy, s látja hogy az ő drágalátos kis fiacskája ül egy gép előtt, körülötte pedig az egész kávéház. Befúrja magát a tömegbe, s elkapja David kezét és kirángatja a tömegből.
- Ha most nem lennénk nyilvános helyen én esküszöm felpofoználak, de várd csak meg míg hazaérünk.- Mondja az apja Davidnek és elkezdi kirángatni a kávéházból, de pont ekkor fut össze az egyik ismerősével, s elkezdenek beszélgetni. Leülnek egy asztalhoz.
- Eközben Tomék már halálrészegre itták magukat, úgy hogy alig tudtak járni a kocsmából is úgy tántorognak ki persze, egymásba karolva.
- Na most hová menjünk?- Kérdi alig kivehetően Tom.
- Nem kéne elmennünk sehova sem, ha te nem verekedtél volna össze azzal a csókával.- Georg
- De a becsületembe gázolt, elkezdte szidni a bandát és Billt, jó még ezt elviseltetem, volna, de hogy elkezdjen engem is szidni. Ráadásul pont előttem! Ez már túl sokkk volt.- Tom.
- Igen ez volt az a rész, amikor kezdett felmenni benned a puma, mi, hogy képzel téged előtted szidni, Höö az már bosszút kíván.- Gustav
- Csak fejezd be Gustikám, vagy te is érezni fogod az én bosszúmat.- Tom.
- Sok marha! Itt csak én vagyok normális.- Mondja nagy büszkén Georg.
- Ujuj, vigyázz Georg, mert rád szakad az ég.- Mondja röhögve Tom.
- Mindannyian már rájöhettetek volna, ennyi idő alatt, hogy az egész bandában csak egy normális ember van, az, pedig én vagyok.- Mondja magát fényezve Gustav.
- A kis szerényke, mi?- Georg.
Ahogy így viccelődnek észre sem veszik ,-mivel időközben már besötétedett, Jah, igen, a reggeli délután fél négykor volt-, szóval észre sem veszik, hogy a város közelében lévő tóhoz értek. Csak akkor tűnik fel nekik amikor pont ott álnak, előtte.
-Nos!- Mondja Tom és a kezeit sokat sejtően összekulcsolja a nyaka mögött.
- Itt egy remek alkalom egy kis fürdőzésre.- mondja s egy nagy lendülettel, belelöki a mellette álló két fiút a tóba.
- A rohadt életbe Tom! Ezt esküszöm még visszakapod.- Méltatlankodik Georg.
- Hogy azt a büdös… Tom ez az új gatyám…volt…-Gustav
Tom csak röhög a tóparton, s eközben a két másik megfogják a két lábát és belerántják a vízbe. Tom elkezd fújtatni, a többiek meg csak a kölcsön kenyér visszajárt hajtogatják. Még egy darabig itt hülyülnek, azt ez közös megállapodás alapján arra a megegyezésre jutnak, hogy ideje hazamenni, így egy kis idő elteltével, elindulnak haza.
Eközben otthon, Simone a konyhában főz, és Bill nagy boldogan jön le a szobájából, -telefonnal a kezében- Bill. Szinte ugrál örömében
- Mama felhívtam és szeret! Szeret! Szeret! Szeret!...
- Hát persze hogy szeret, téged nem lehet nem szeretni.- Mondja mosolyogva Simone.
- Ez olyan jó. Olyan boldog vagyok- Bill
-Nah, látod csak fel kellett hívnod.- Simone.
- Igen köszi a tanácsot.- Örül tovább Bill.- De hová tűnt mindenki?
Eközben a kávézóban Billék nev.a.-ja egy olyan mélyreható beszélgetésbe mélyedt a ,,rég nem látott” barátjával, hogy David közben elaludt. Koppan a feje az asztalra, mikor az apja erős hangjára ébred fel.
- Ez meg mi?- Mondja és feláll, hogy jobban megnézze, talán nem hisz a szemének.- Azok… azok ott Gustavék… és…és az ott Tom! D… de…ezek részegek, ráadásul csuron vizesek?! Mint egy csapat h*lyegyerek, egymást átkarolva, a járókelőket ijesztgetve, az út egyik szélétől a másikig, szalonozva menve!!!
-Ujuj! - David.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
