556. old

– Nem kell egyedül menned – mondta Loial. Mintha kövek dübörögtek

volna le egy hegyoldalon. – Sosem kell egyedül menned,

amíg én is itt vagyok, Perrin.

Hirtelen zavartan megrándult a füle; mindig zavarba jött, ha valaki

bátornak láthatta.

– Különben is, micsoda rossz vége lenne a könyvemnek, ha Randet

bezárnák a Fehér Toronyba! És hogy írhatnék a megmentésérõl,

ha én magam nem voltam ott?

– Nem mész egyedül, ogier – mondta Dobraine. – Holnapra

összegyûjtöm az ötszáz legmegbízhatóbb emberemet. Nem tudom,

mihez kezdhetünk hat aes sedai ellen, de megtartom a hûségeskümet.

Sulinra nézett, és elgondolkozva babrálta a kezében tartott kendõt.

– Mennyire bízhatunk meg a vadakban?

– Mennyire bízhatunk meg a fagyilkosokban? – kérdezte Sorilea.

A hangja is éppolyan kemény és napcserzett volt, mint õ maga. Kopogtatás

nélkül rontott be a szobába. A nyomában ott volt Rhuarc

is, akibõl csak úgy áradt a keserû eltökéltség szaga, és Amys, akinek

a hófehér haja annyira nem illett fiatalos arcvonásaihoz. Szinte

mintha aes sedai lett volna. Nandera sem maradt le sokkal. Perrin

érezte a szagát átitató gyilkos dühöt. Egy zöld, szürke és barna csomagot

cipelt.

– Tudjátok? – kérdezte hitetlenkedve.

Nandera odalökte a csomagot Sulinnak.

– Már rég megfeleltél a tohnak. Négy és fél hete csinálod ezt,

majdnem másfél hónapja. Még a gai’shainok szerint is túl büszke

vagy.

A két nõ eltûnt a hálószobában.

Perrin az ingerültség szagát érezte Faile felõl, amint megszólalt.

– Hajadon jelbeszéd – mormolta a felesége olyan halkan, hogy

csak Perrin érthesse. Perrin hálásan visszamosolygott rá, de Faile

csak a kõtáblát figyelte. Miért nem vesz részt a megbeszélésben?

Mindig jó tanácsokat adott, és Perrin hálásan fogadta volna most is,

557. old

ha javasol valamit. A nõ csak arrébb tett egy követ, és mérgesen Loialra

nézett. Az ogier Perrint és a többieket figyelte, a játékról már el

is feledkezett.

Perrin megpróbált nem felsóhajtani.

– Nem érdekel, ki mennyire bízik a másikban – mondta szárazon.

– Rhuarc, kész vagy az aes sedai-ok ellen küldeni az aieleket?

Hat aes sedai-jal kell elbánnunk. Százezer aiel azért még õket is

meghátrálásra kényszerítené.

Pislognia kellett, ahogy kimondta ezt a számot – tízezer ember

már nagy seregnek számított –, de Rand ennyi aielrõl mesélt neki,

és Perrin az aielek táborát elnézve el is hitte, hogy ennyien vannak.

Õszintén megdöbbent, mikor Rhuarc szagába határozatlanság vegyült.

– Annyit nem küldhetek – mondta lassan a törzsfõnök, és csak

kis szünet után folytatta. – Ma reggel értek vissza a felderítõim. A

shaidók megindultak a Rokonirtó Tõrébõl, délre menetelnek, Cairhien

felé. Talán van annyi emberem, hogy megállítsam õket, mert

nem küldték el a teljes seregüket, de ha ennyi lándzsát elküldök,

akkor minden elveszítünk, amit eddig nyertünk. A shaidók kifosztják

a várost, mire visszaérünk. Ki tudja, milyen messzire jutnak innen,

talán más országokba is betörhetnek, és hogy hány szerencsétlent

neveznek gai’shainnak és hurcolnak el magukkal.

Harag és megvetés keveredett a szagába. Perrin egy szót sem értett

belõle. Kit érdekel, mekkora területet kell majd újra meghódítaniuk

– vagy hogy hány ember hal meg, bár ezt magának is nehezére

esett bevallania –, ha másképp Randet, az Újjászületett Sárkányt

Tar Valonba viszik?

Sorilea Perrint tanulmányozta. Perrin legalább olyan kényelmetlenül

érezte magát, mintha egy aes sedai vizslatná, mintha a Tudós

Asszony az utolsó porcikájáig felmérné, mit tud. Sorilea úgy nézett

rá, mint egy törött ekére, amelyet szétszedett, és most a darabokat

nézegeti, hogy vajon meg lehet-e javítani az öreg szerszámot, vagy

itt az ideje keríteni egy újat.

– Mondj el neki mindent, Rhuarc! – mondta élesen.

Amys Rhuarc karjára tette a kezét.

– Joga van tudni, szívem árnyéka. Rand al’Thor vértestvére – a

hangja kifejezetten gyengéd volt, de a szaga határozott.

Rhuarc keményen a Tudós Asszonyokra nézett. Dobraine-t megvetéssel

Méregette.

558. old

– Csak Hajadonokat hozhatok magammal és siswai’aman-eket –

a szaga alapján elõbb levágatta volna a kezét, semhogy ezt kimondja.

– A többiek közül sokan nem akarná az aes sedai-okkal járni a

lándzsa táncát.

Dobraine lenézõen elmosolyodott.

– Hány cairhieni volna hajlandó aes sedai-okkal harcolni? – kérdezte

Perrin halkan. – Hat aes sedai-uk van, nekünk meg csak a

puszta vas segít.

Hány Hajadont és siswa-micsodát tud Rhuarc összeszedni?

Mindegy; még mindig ott vannak a farkasok. Hány farkasnak kell elpusztulnia?

Dobraine arcáról mintha letörölték volna a mosolyt.

– Én mindenképp, Perrin uram – mondta mereven. – Én és az ötszáz

emberem még akkor is mennénk, ha hatvan aes sedai várna

ránk.

Sorileának még a nevetése is kemény volt.

– Ne félj az aes sedai-októl, fagyilkos.

Hirtelen, döbbenetesen, egy kis lángocska jelent meg elõtte a levegõben.

Tudott fókuszálni!

A láng kialudt, mikor elkezdték a pontos haditervet kidolgozni,

de Perrin nem felejtette el. Aprócska volt, gyengén lobogott, de

sokkal erõsebb hadüzenetnek tûnt, mint bármiféle hangos harsonaszó.