A borítójuk:

A REGÉNY Az "Isaura, a rabszolgalány" című regény 1875-ben jelent meg. Bernardo Guimaraes (1825-1884) költő, dramaturg és író a brazil romantika képviselője volt (Latin-Amerikában ez az irodalmi korszak később köszöntött be és tovább tartott, mint Európában).  Az "Isaura, a rabszolgalány" azon kívül, hogy Guimaraes rajongóinak kedvenc regénye (a kritikusok más műveit részesítik előnyben), Brazíliában iskolai tananyag. Az Isaura, a rabszolgalány című regény az abolicionista irodalom egyik kiemelkedő alkotása. Mindezek mellett klasszikus szerelmi regény is - a  cselekménye gyors, nincsenek mellékszálai, a szerző a kegyetlen gazda által elnyomott rabszolgalány és a gazdag, nemesi származású ifjú reménytelen szerelmére összpontosít. A romantikus Bernardo Guimaraes, regényével elsősorban az olvasók szívét akarta megszólítani. A pozitív hősök - Isaura és Alvaro - ezért nem csak gyönyörűek, de a legtisztább szívű és nemesebb lelkű karakterek, szemben a sötét alakokkal, akik viszont szélsőségesen gonoszak. Guimaraes nem akarta meggyőzni azokat, akik amúgy is meg vannak győződve a rabszolgatartás kegyetlen és abszurd mivoltáról. Az "átlag négerek" sorsát akarta közelebb hozni az olvasó számára, ezért egy nemesi neveltetésben részesült fehér nőt, egy rabszolganő lányát választotta a történet főhősévé, aki nem illik se a rabszolgák közé, se a  "nagyurak" világába. Isaura úgy néz ki, mint egy tisztavérű kasztíliai nemes hölgy. Emellett jó szívű, szorgalmas, becsületes és ártatlan. Büszke természetű, ezzel együtt alázattal viseli a sorsát. Tisztában van azzal, hogy mekkora távolság választja őt el mindkét világtól.

Saját cikk!