Világos az éj, Paták zaja dobban, A lét is szinte Megfoghatatlan.
A holdfény tapintható, Bolygók tüze, lobbanó, Halkan koppanó Égi mesét hoz.
Felnézel az égre, Beszippant az éter, De elillan a kép, el, Nem marasztal, kérlel.
Csillagok hada közt Úszol, suhansz, zuhansz. Égő máglyaként, Izzó fáklyaként
Töltik ki az űrt, S te megérted a zűrt, Kérdéseidre választ kapsz. Választhatsz. |