Folyó vize Csobban, Morajló hullámokat Hajtva, Szél szárítja meg, Mit kihord a partra.
Ülök a földön Némán, Figyelem szelíd Örvényeit, Moccani nem Merek:
Megzavarnám e Zsibongó csendet, Melyet a természet állít, Évezredek nyomán.
Lágy szellő suhan Tova langyosan, Messze, Hátradőlök, úgy nézek A végtelen Egekbe.
Frissen zöldült Fák lombja Terül a Magosba', Ezernyi rügyüket Nyitják.
Apró kérész Szántja a vizet, Rezgetti áttetsző Szárnyát, Mintha nekem Jelezne.
Egyedül vagyok Most, S mégsem. A természet zord Ölén.
A fában, A kőben, Mindenben érzem. |