Megismerted. Nem féltél, De őszi estén Hajadat Egyedül borzolta szél.
Csak nézted, De tiéd nem Lehetett, s réveteg Arccal kísért Képzelet.
Nem szeretheted. Léptét nem kísérheted, Vállába nem fúrhatod Könnyes arcod, Ha fáj.
Álmodban tiéd Lehet. Ott vár rád, s Nektek nincs, mi Szab határt.
Úszhattok Lomb felett, Felhőkön, Madárrajt Követve, De nem örökre!
Hisz felébredsz, S ő múlandó, Csak álomkép, Egy hologram, Melyet szeretsz.
Nyílik tekinteted. S a könnycseppet Szemedben Már észre sem veszed. |