Új bejegyzés Frissítés

2007.10.23. 16:47

Influenza   Wilson sóhajtott, amint meghallotta, hogy House kijön a hálószobából. Beletemette az arcát a kanapén lévő párnákba, amint House felkapcsolta a villanyt. „ Nem kellene felkelned?” hallotta House érdes hangját. „Kellene.” Motyogta, miközben House felé fordulva, hogy megvédje a fénytől eltakarta a szemét a kezével. Megpróbálta nem érezni a mozgás okozta émelygést. „Migrén?” „Bárcsak.” Motyogta Wilson. „Akkor bevehetnék Imitrex-t és elmúlna. De, hacsak ez nem egy új fajta migrén, ami lázzal, köhögéssel, tüsszentéssel és izomfájdalommal jár, akkor ez inkább influenza. 4:30-kor felébredtem és bevettem egy kevés Nyquilt és megamhoz vettem a fürdőszobából pár papírzsebkendőt, majd üzenetet hagytam az onkológia titkárságán és Cuddy rögzítőjén. Ma egyedül mész. House bólintott. „Rendben. Megengeded, hogy megreggelizzek? Akarsz valamit?” Wilson-nak még az étel gondolatától is felfordult a gyomra. Előszedte a párna alól a pénztárcáját és átadott House-nak 10 dollárt. „Itt van, vegyél reggelit. Csak ne főzz semmit.” Kérte. House elvette a pénzt. „Megyek dolgozni. Aludj vissza!” Wilson már félúton volt afelé. Félig meddig tudatában volt annak, hogy House még a lakásban motoszkál, de az influenza okozta kimerültség és a Nyquil hatására gyorsan sodródott az öntudatlanság felé. Nem is hallotta, hogy House mikor ment el. Wilson órákkal később arra ébredt, hogy valami kellemetlenül facsarja az orrát. Kinyúlt, hogy elvegyen egy pár papír zsebkendőt a dobozból ekkor a keze beleütközött valami másba is. Sikerült megragadnia a papír zsebkendőt, még időben ahhoz, hogy felfogja vele az érkező tüsszögési rohamot. Szédült és teljesen kifulladt a végére. Megdörzsölte a szemeit, hogy jobban lássa a dohányzóasztalt, amin sok minden más is volt azon kívül, amit ő hagyott rajta. Több palack víz, egy bontatlan doboz papír zsebkendő, lázmérő és még egy doboz papír zsebkendő. Valaki, nyilván valóan House, hacsak nem Wilson kezdett el alva járni az ágy mellé tett még egy szemetesvödröt is. Volt az asztalon még egy extra szemeteszacskó „Csak elővigyázatosságból.” felirattal. Látott ott még egy doboz megfázás és- influenza gyógyszert, meg egy doboz Ibuprofent, rajtuk egy „Vegyél be” felirattal. Körbenézve észre vett még egy extra takarót is, ami a kanapé végébe volt leterítve. Rekedten kuncogott. House ránézésre meg tudta állapítani milyen szörnyen érzi magát. Lassan felült, megpróbálva figyelmen kívül hagyni a szédülést és a hirtelen fájdalmat a fejében és az izületeiben, ami a mozgás elleni tiltakozásként jelentkezett. Megragadta a megfázás elleni tablettás dobozokat és bevett két szemet abból és az Ibuprofen-ből is. Készült lenyelni őket, amikor eszébe jutott, hogy előbb meg kéne mérnie a lázát. Becsúsztatta a hőmérőt és várt, hogy sípoljon. 38,5C°. Határozottan influenza, sóhajtotta, majd lenyelte a pirulákat megpróbálva nem érezni a torkában jelentkező fájdalmat. Felvette a távkapcsolót és a tévé felé fordult, de a fejében jelentkező lüktető fájdalom meggyőzte őt, hogy ez nem túl jó ötlet. Vissza hanyatlott hát a párnákra, magára terítette az extra takarót és bevackolta magát. Még mindig aludt, amikor House hazaért. Mikor meghallotta, hogy szobatársa igyekezett csendes lenni, lassan felült. „Héj!” suttogta rekedten. „Jobban érzed magad?” Megrázta a fejét, amikor House felé nyújtotta a hőmérőt. „Csak egy perc.” Papír zsebkendőért nyúlt és felfogta a tüsszentés sorozatot. Miután kifújta az orrát elvette House-tól a lázmérőt. 38,4C°. Jelentette engedelmesen. „Lejjebb ment.” Válaszolta House kimondatlan kérdésére. „Ettél ma valamit?” „Csak pár szem kekszet abból, amit itt hagytál.” „Hoztam neked levest. Gondolod, hogy meg tudnád enni?” Bólintott. „Talán egy kicsit. Ennem kellene.” House segített neki felülni és az ölébe tette a tál levest. „Tudod, ha azt tervezed, hogy ezután alszol akkor döntenünk kell mi legyen, mert meccs lesz ma este.” „Aludni akarok.” Mondta. „De te csak nézd a meccset, nem fogsz zavarni.” House rá nézett és sóhajtott. „Edd a levesed. Az ágyamban fogsz aludni, majd később felébresztelek.” Szünetet tartott, amikor Wilson tüsszentett. „Vettél be gyógyszert mostanában?” „11 körül. Mennyi az idő?” House átnyújtotta neki a pirulákat és egy palack vizet. „Később van.” Figyelte ahogy Wilson lenyeli a pirulákat és a leves egy negyedét. „Ennyit tudok most enni. Ellenben…bizakodóan House-ra nézett. „Egy kis tea jól esne.” House sóhajtott. „Menj, feküdj le. Mindjárt hozok egy bögre teát.” Wilson bevonszolta fáradt testét a hálószobába és lerogyott House ágyára. Néhány perccel később belépett House egy bögre teával. Eligazította a párnákat Wilson feje alatt és ráterítette a takarót. „Aludj vissza. Azt mondtam Cuddy-nak, hogy eléggé beteg vagy és holnap sem mész be. Azt mondta, hogy rendben.” Wilson bólintott és megint tüsszentett. „Egészségedre. Felébresztelek, ha jövök aludni. Jobbulást.” Wilson bólintott miközben kifújta az orrát. Miután megitta a teát visszadőlt a párnákra és pillanatok alatt elaludt.     Vége

2007.10.09. 20:13

én inkább maradnék cameronnál vagy stacey-nél......

2007.08.25. 22:44

En is Cuddy drukker vagyok!!!! Azert az nagy poen hogy Wilson es Cuddy osszehazasodnak es gyerekuk is lesz!!!!Ezt meg leirni is olyan furcsa!!!!:D:D

2007.08.25. 20:40

Én Cuddynak szurkolok!!!!(L) Ez a Wilsonos nagyon tetszik!!!

2007.08.04. 12:14

Tenyleg jo volna hogy a vegen ossze jonnenek!! cameron es hause!!! nagyon szeretnem ! viven

2007.07.15. 16:40

huhh...ez nem semmi!!! Ezt ki írta???

2007.06.12. 14:46

folytatás... Az ápoló leengedte az ágytámlát így Wilson vízszintbe került. „Kicsit forduljon a bal oldalára és lélegezzen mélyeket.” Mondta Dr. Gerrin miközben gumikesztyűt húzott. House, aki addigra már leült az ágy bal oldalán álló székbe, észrevette, hogy barátja fél egy kicsit, bár ezt sohasem vallotta volna be. „Kész van?” az öreg orvos kérdésére Wilson megmarkolta az ágy szélét. „Igen.” Lehelte. Az orvos addigra lebontotta Wilson kötését és elvágta a csöveket tartó varratokat. „Vegyen egy mély levegőt és amikor szólok fújja ki.” Wilson mély levegőt vett és ekkor megérezte barátja kezét az ágy szélét markoló sajátján. Összeszorította a fogát és a szemeit, amikor Gerrin felszólította, hogy fújja ki a levegőt. Szinte abban a pillanatban úgy érezte, mintha ki akarna szakadni az összes belső része, de szerencsére a fájdalom csak pár pillanatig tartott. „Uhh…há..” sóhajtotta és igyekezett visszanyerni a kontrolt a légzése felett. „Kész is vagyunk. Most arra kérem, hogy maradjon még így egy kicsit, amíg összeöltöm a cső helyét és lecserélem a kötését. Ez még egy kicsit kellemetlen lehet.” Mondta az orvos. Wilson csak bólintott. Még mindig csukva volt a szeme, de még mindig érezte House kezét a kezén és ez jólesett neki. Mire készen lett az orvos a ötözéssel Wilson már teljesen megnyugodott. Nem is volt olyan rossz, mint gondolta, de azért örült, hogy végre túl van rajta. „Most visszafordulhat a hátára és kiveszem a centrális vénás kanüljét is, ez már nem lesz olyan rossz. Csak fordítsa oldalra a fejét egy kicsit kérem.” Mondta az öreg doki. Wilson tette amit kért és pár pillanat múlva már ezen is túl volt. Mire Dr. Gerrin kisétált a szobából az ápolóval Wilson-nak már csak a branül maradt a jobb kézfejében, amin keresztül még az infúziót és az antibiotikumokat kapta. „Cuddy ma rád szabadít egy nyomozót. Egész normális a fószer, csak kicsit paranoiás, de hát melyik zsaru nem az. Azt akarja tudni kik voltak a támadóid és mi lett a kocsiddal. A rendszámodat és a kártyáidat már a támadás napja óta körözik, de eddig még semmi. Emlékszel már valamire a támadásból?” kérdezte House a barátjától miután az újra kényelmesen pihent. „Már majdnem mindenre: hazaindultam, beköszöntem neked aztán elindultam a parkolóba. El voltam mélyedve a gondolataimba és csak akkor néztem fel, amikor az egyik férfi rám kiáltott. Aztán már csak arra emlékszem, hogy egy kés villan. A fájdalomra. Aztán ködös.” Mondta lassan és halkan Wilson. Aztán egy ideig csak ült ott a két férfi. Csendben, gondolataikba merülve.   Cuddy az irodájában ült és azon tépelődött felmenjen e Wilson-hoz. ’Talán várnia kellene még. Csak most vizsgálta meg Dr. Gerrin. Biztos a mellkasi drént is eltávolította. Hagyni kéne, amig Wilson kicsit jobban lesz a procedúra után. Különben is House vele van.’ Ennyiben maradt volna, de akkor kopogtak és Edgar Jefrise nyomozó lépett be az ajtón. „Jó reggelt Dr. Cuddy! Hallottam a jó hírt; Dr. Wilson magához tért, „ köszöntötte a nyomozó. „már tegnap.” Tette hozzá cseppnyi szemrehányással a hangjában. „Oh, igen. Jó reggelt önnek is. Igen Dr. Wilson már tegnap este magához tért, de tudja még nem igazán lett, volna kihallgatható ezért szóltam csak ma reggel önnek. Bocsásson meg és foglaljon helyet.” Intett Cuddy az íróasztala előtti szék felé. „Van valami új híre az ügyről, nyomozó?” kérdezte a nő a helyet foglaló rendőrtisztet. „Lenne. Megtaláltuk Dr. Wilson autóját, kiégve. Sajnos. Így a helyszínelőink nem is találtak semmi nyomot. A bankkártyákat és hitelkártyákat eddig még nem használták így az a szál még nem vezet sehová. Csak ennyi de, remélem juthatunk többre is, ha beszélhetek Dr. Wilson-nal.” Számolt be a nyomozó. „Természetesen. Menjünk. Odakísérem.” És ezzel Cuddy és Jefrise nyomozó elindult a negyedik emeletre.   Mindeközben valahol Mercer külvárosában egy nő állt a gardróbszekrénye előtt és azon gondolkodott melyik kosztümje illene egy olyan beszélgetéshez melyben a válásról akar beszélni. Most, hogy a férje már jobban van ezt a szálat végre elvarrhatja. Julie Wilson már régóta magányos volt a házasságában, persze tudta, hogy mivel a férje orvos és nemcsak hogy orvos, de főorvos is, keveset fogja látni és keveset lehetnek együtt, de azt már nem tudta elviselni, hogy férje minden szabadidejét ne vele töltse. Szerinte férje túl sok időt töltött a barátjával és túl keveset vele. De, mint modern és kreatív nő megtalálta vágyainak legkielégítőbb módját; egy új férfit. Persze jól tudta, hogy ez házasságtörésnek számít, de a szemében Wilson is házasságtörést követett el akkor, amikor a barátjával ment el egy meccsre ahelyett, hogy vele lett volna. Így ezt pusztán egyenlítésnek érezte nem pedig megcsalásnak. A szürke nadrágkosztüm, azzal a tengerkék blúzzal, amit tegnap vásárolt.   Amikor Cuddy és a nyomozó belépett Wilson szobájába, az onkológus csukott szemmel feküdt az ágyban, Dr. House pedig a széken ülve a GameBoy-ával játszott csendesen. Az ajtócsukódásra mindketten felpillantottak. „Jó reggelt Dr. Wilson. Örömmel látom, hogy jobban van. Elnézést kérek a zavarásért, de bizonyára tudja szeretnék feltenni egy pár kérdést.” Köszönt a nyomozó és odabiccentett House-nak is. House a zsebébe süllyesztette a játékát, majd, hogy helyet adjon a nyomozónak, Cuddy mellé sétált. „Csak nyugodtan kérdezzen, de nem hiszem, hogy használható tanú lennék.” Mondta Wilson. „Azt majd meglátjuk. Először is a nevem Jefrise nyomozó.” Nyújtott kezet a doktornak. „James Wilson. Mint már biztosan tudja.” A két férfi kezet fogott. „Akkor hozzá is kezdhetünk. Először is mire emlékszik? Mondjon el mindent pontosan.” „Negyed tizenegy fele járhatott amikor hazaindultam.” kezdte Wilson. „Bezártam az ablakokat az ajtót és még beköszöntem Dr. House-hoz is. Tudja az irodáink egymás mellett vannak. Azután elindultam lefelé a parkolóba. Elértem a kocsimig és amikor ki akartam nyitni a kocsiajtót szinte a semmiből mellém lépett két elkendőzött arcú férfi és az egyikük felszólított, hogy adjam át a kulcsaimat és lépjek hátra. Lemerevedtem, nem tudtam megmozdulni sem szólni se.” Elhallgatott, majd kis idő múlva folytatta. „Azután nem igazán tudom mi történt, de a férfi kezében kés villant, azután pedig már csak arra emlékszem, hogy a fájdalomtól a földre zuhanok, azok meg elhajtanak a kocsimmal.” Wilson sóhajtott egyet és kérdőn nézett a nyomozóra, majd hozzátette: „Többre nem emlékszem.” „Értem.” Nézett fel a nyomozó, aki mindez idő alatt szorgalmasan jegyzetelt a fekete noteszébe. „Lenne még pár kérdésem. Amikor leért a parkolóba nem vett észre valami furcsát, szokatlant?” kérdezte? „Nem, de nem is igazán néztem körül, csak mentem egyenesen a kocsimhoz.”válaszolta Wilson. „Igen..Akkor a két férfit sem látta csak amikor önre kiáltottak?”jött az újabb kérdés. „Igen. Előtte nem láttam őket.” „Mennyire tudta megfigyelni a két férfit? Le tudná írni őket nekem?” „Nem is tudom…minden olyan gyorsan történt. Nem, nem hiszem, hogy tudnám.” Válaszolta Wilson bizonytalanul. Kezdett elege lenni ebből a kérdez-felelekből és fáradt is volt már. „Kérem próbálja meg. Hiszen mégiscsak orvos, jó megfigyelő, nem?!” faggatta a nyomozó kitartóan. „Csak volt rajtuk valami ami megmaradt az emlékeiben? Tetoválás, sebhely, ilyesmi?!” nyaggatta az orvost. „Nem. Semmi. Sajnálom. Ennyi amire emlékszem.” Mondta kissé türelmetlenül Wilson. House is észrevette, hogy a barátja kezd fáradni így úgy gondolta itt az ideje véget vetni a kikérdezésnek. „Elnézést nyomozó úr,” Szólalt meg „de Dr. Wilson-nak pihennie kellene és én úgy látom már mindent elmondott, amit tud. Szóval felkérném, hogy távozzon. Viszlát.” Fordult a nyomozóhoz. Jefrise vonakodva, de végül úgy döntött befejezi a kikérdezést. „Rendben. Köszönöm a segítségét Dr. Wilson. Majd visszajövök, ha lesz még kérdésem. Viszlát Dr. Wilson, Dr. House, Dr. Cuddy.” Ezzel a nyomozó kisétált a szobából. „Kössz.” Nézet House-ra Wilson hálásan. „Tényleg fáradt vagyok.” „Nem tesz semmit. Úgyis untam már a kérdezősködését. Nem tudnak semmit, csak egyhelyben toporog mint a sza…” „Ki ne mondja! Jefrise nyomozó igazán udvarias volt maga meg csak úgy kidobta. A nyomozáshoz szüksége van minden tanú vallomására és…” szólt közbe Cuddy. „Jajj, ugyan már, egyszerűen csak nem tud mit tenni az ügyben és így, hogy fenntartsa a látszatot össze vissza kérdezősködik.” Vágott vissza House. „Ja. Mert maga annyira ért ehhez. Tudja…” „Kérem. Nem folytatnák ezt a vitát odakinn. Aludnék.” Kérte fáradt hangon Wilson. „Természetesen. Elnézést. Már megyünk is. Pihenjen Dr. Wilson. Még benézek.” Felelte Cuddy és kisétált a szobából. House is követte, de az ajtóból még visszanézett a barátjára. „Pókerparti ma este?” kérdezte vigyorogva. „Persze.” Válaszolta már félálomban az onkológus. House és Cuddy távozott. Wilson még messziről hallotta a vitájuk hangjait, de aztán mély álomba merült nem is sejtve, hogy a nap java még csak ezután jön elegáns szürke nadrágkosztümben.   Julie Wilson határozott és nőies léptekkel vonult végig a negyedik emelet folyosóján a férje szobájáig. Erősen remélte, hogy férjét egyedül találja, de ha nem az se baj. Megkönnyebbülésére, amikor belépett férje szobájába egyedül találta a férfit, aki éppen mélyen aludt. Julie nem akarta felébreszteni. ’Biztosan nagyon kimerült és fájdalmai is lehetnek’ gondolta így leült az ágy melletti székre és csendben figyelte a férjét. ’A vonásai most is olyan szépek és férfiasan elegánsak, mint amikor először látta. A szájának az a különleges vonala, a mandulavágású barna szemei és az a virgonc hajtincs, ami mindig a homlokába lógott bármit is próbált tenni ellene.’ Gondolta magában Julie. Nem. Julie Wilson nem azért akarta otthagyni a férjét, mert nem szerette már, hanem azért mert már nem talált benne semmi újat. Kapcsolatuk elején és talán még a házasságuk utáni egy évben is Julie mindig talált James-ben valami újat, izgalmasat, egy kis meglepetést. De mostanra ez eltűnt és Julie nem az a fajta háziasszony típusú nő volt, nem ő a kalandot és a meglepetéseket szerette. Ezért keresett új férfit magának és új kalandot. De ezt a szálat, ezt a kapcsolatot még le kell zárnia. Bár volt egy halvány bűntudata amiért pont most, férje ’balesete’ után akarja ezt közölni vele, de hát mit tehetne, nem akarta tovább húzni. Talán egy fél órája ücsöröghetett ott, amikor férje felébredt. Wilson kinyitotta a szemét és a felesége arcát látva elmosolyodott. „Szia Julie! Örülök neked. Régen láttalak.” Köszöntötte a feleségét a férfi, de amikor nyújtotta a kezét, hogy megfogja a nőét, az elhúzta előle és felállt. Az ágy végéhez sétált, hogy szembekerülhessen a férfival. „Én is örülök, hogy jobb színben látlak. Hogy vagy? Beszélnünk kell.” Válaszolta a nő hidegen. „Sokkal jobban vagyok. Miről akarsz beszélni?” kérdezte Wilson érdeklődéssel a hangjában. „James nem fogok köntörfalazni és magyarázkodni. Te is jól tudod, hogy a házasságunk válságban van és én egyetlen kiutat látok ebből; el akarok válni tőled.” Wilson ledöbbent. Tudta, hogy a házassága megromlott az utóbbi időben és azt is tudta, hogy neki is része van benne, de azt nem is sejtette, hogy a felesége erre a lépésre készül. És éppen most. Hosszú pillanatokig meg sem tudott szólalni. Csak nézte a nőt, akibe négy éve beleszeretett és akivel mind a mai napig megosztotta az életét. Most valahogy más volt, mint akkor. Eltűntek azok a kislányos, kedves vonásai. Az a csintalan mosoly, ami mindig ott bujkált a szája sarkában. Most más volt; kemény, hideg és olyan elérhetetlen. „Julie én nem. Ne így. Majd megoldjuk valahogy, de ne így. Annyi lehetőség van manapság: családterápia, párterápia vagy akármi csak ne ezt.” Wilson-nal forgott a világ. Sokkolta a hír és fogalma sem volt mit mondjon. „Családterápia, párterápia,” ismételte a nő hidegen. „James mi már régen nem vagyunk egy pár és talán sohasem voltunk család. Nem akarok erről vitatkozni veled csak egyszerűen és gyorsan el akarok válni. Még ma felhívom az ügyvédemet és jobb, ha te is telefonálsz. Most mennem kell, találkozóm van. Örülök, hogy jobban vagy. Viszlát James.” És ezzel a nő elegáns léptekkel kisétált a szobából. ’El akarok válni…gyorsan…sohasem voltunk család.’ Visszhangzottak a szavak Wilson fejében, amint csak ott ült és bámult maga elé. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és House lépett be egy pakli kártyával a kezében: „No, itt van minden, ami egy jó pókerpartihoz kell,” ezzel ledobta az éjjeliszekrényre a pakli kártyát és előhalászott egy-egy csomag chips-et a zsebeiből. „hívtam Chase-t és Foreman-t is, de azt mondták dolguk van, szerintem csak beijedtek, hogy a gatyájukat is elnyernénk. Igaz Jimmy? Jimmy?” House csak most vette észre barátja szinte holtra vált arckifejezését. „Wilson mi van veled? Fáj valamid? Vagy… Jimmy az Istenért szólalj már meg!” lépett oda House barátja ágy mellé és amikor megérintette a csuklóját, hogy ellenőrizze a pulzusát, Wilson összerezzent. „Julie elhagyott.” Mondta maga elé szinte suttogva. Még mindig nem nézett a barátjára. „Hát ez várható volt, de azért nem gondoltam volna róla, hogy éppen most közli, lehetett volna…” felelte House. „Ez a harmadik házasságom és ez is tönkrement. Biztosan bennem van a hiba, hogy egyszerűen nem tudok kijönni egy másik emberrel.” Mondta Wilson és amikor House-ra nézett az idősebb orvos ledöbbent. Persze látta már Wilson-t szomorúnak, de ez a tekintet… Nem igazán tudta mit kéne mondania. Persze számos szarkasztikus és cinikus megjegyzés is eszébe jutott, de tudta, hogy barátjának most nem erre van szüksége. Így csak leült az ágy szélére és valami olyat tett, amire senki, aki ismerte nem gondolt volna: átkarolta barátja vállát. Még sokáig ült ott a két férfi és éjszakába nyúlóan beszélgettek, amíg Wilson-t el nem nyomta az álom. House még egy ideig csendben ült a barátja ágya melletti székben, de végül hazaindult.   Újabb három nap elteltével Wilson-t végül hazaengedték a kórházból. Éppen a szobájában pakolt, amikor House belépett. „No, látom szabadulsz.” „Ja.” jött a kurta felelet. Majd percek teltek el úgy, hogy Wilson csendben pakolt, House pedig nézte. A csendet végül Wilson törte meg. „Tudod, otthon most nagy a felfordulás; Julie csomagol és az ügyvédje is folyton ott lebzsel. Én meg…nem igazán szeretnék hazamenni. Nem maradhatnék nálad pár napig, csak amíg találok valami mást.”nézett House-ra majdnem könyörgő szemekkel. „Nekem oké. Úgyis rég ettem már egy jó vacsorát. Majd főzöl.” Válaszolta félvállról House. „Kössz. Igazán. Csak egy rövid ideig.” Tette még hozzá Wilson. „Jól van. Nálam maradsz és ezzel kész. Meg vannak a papírjaid, mehetünk?” kérdezte. „Igen. Mehetünk.” „Remek. Hazaviszlek. Még egy jó indok Cuddy-nak, hogy mért lógom el a ma délutáni rendelést. Majd Chase helyettesít. Ebbe még Cuddy sem köthet bele. Gyerünk!” ezzel az ajtó felé indult, barátja pedig követte. Az autóút szótlanul telt. Wilson még el is bóbiskolt egy kicsit. Arra ébredt, hogy barátja szólongatja: „Wilson! Megérkeztünk. Végállomás, kiszállás!” viccelődött House, majd segített Wilson-nak kimászni a kocsiból és elindultak be a házba. Belépve a lakásba House ledobta Wilson csomagját a nappali egyik sarkába. Ezalatt Wilson ledobta magát a kanapéra és elnyúlt rajta. Fáradtnak érezte magát és a szemeit is behunyta. House a konyhában csörömpölt és kiszólt Wilson-nak: „Kérsz sört vagy valami ennivalót? Van itt valami maradék kínai kaja, de nem tudom mikori lehet vagy…” „Kaját nem kérek, de egy sör jól esne.” Szakította félbe barátját az onkológus. Pár pillanat múlva House megjelent két üveg sörrel a kezében. Az egyiket odadobta Wilson-nak a másikkal leült a fotelba és lábait feltette a dohányzóasztal szélére. Sokáig ült ott a két jóbarát a sörét kortyolgatva, csendesen. Mindketten a gondolataikba merültek. Egyszer csak House felállt és a gardróbszekrényhez botorkált, ahonnan kivett egy Wilson számára jól ismert takarót és egy párnát, amiket kisvártatva a barátja ölébe pottyantott. „Ideje, hogy aludjunk. Van mit kipihenni. A fürdőt és a konyhát tudod hol van. Ha kellene valami kiabálj, de ha nincs gond nyolc előtt fel ne kelts. Jó éjt!” mondta House és elindult a hálószoba felé, de megtorpant amikor Wilson utána szólt. „House! Kössz. Tényleg, mindent. Jó éjt!” „Nincs mit.” válaszolta House és becsukta az ajtót maga mögött. Wilson egyedül maradt a nappaliban. Felállt és a csomagjához sétált. Kivett belőle egy pólót és egy melegítőalsót, majd a fürdőbe vonult. Kis idővel később már a kanapén feküdt a takaróba burkolózva, kényelmesen. Végre. Nyugalomban, biztonságban. House talán nem is sejtette, de Wilson most igazán otthon érezte magát. House az ágyában feküdt, a plafont bámulta és az elmúlt napok képei peregtek az agyában; Wilson a parkoló aszfaltján vérben fürödve, Wilson a sürgősségin, amint megpróbálják visszarángatni őt az életbe, Wilson az intenzív osztályon, lélegeztetőgépen, Wilson tekintete, amint végre felébredt a kómából, Wilson tekintete, amikor a felesége bejelentette a válást. De végre vége. Wilson most már jól van. Biztonságban, mélyen alszik alig pár méterre tőle a kanapén. Végre hetek óta először igazán jól fog aludni. Behunyta a szemét, még egy ideig hallgatta Steve McQueen motozását a ketrecében, de végül mély és nyugodt álomba merült.       TheEnd

2007.06.10. 18:15

Egy "átlagos nap" Dr. Gregory House-nál Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal nő. Ezt a fiatal nőt Katy Sprinfield-nek hívták. Szegény szörnyű betegségben szenvedett!! Mindenféle tünetei voltak, amit csak el lehet képzelni!! Egyik nap kómába esett. Mivel végigjárták a családtagjai vele az összes ismert kórházat, és egyik orvos se tudta mi a baja, ezért beszállították a Princtone Plaisboro kórázba. Annak is a különös esetekkel foglalkozó diagnosztikai osztályára. Dr. Gregory House kapta meg az esetet. Mr. House, aki egy borostás, szarkasztikus, bunkó, sánta és emberkerülő ember volt először nem akart foglalkozni a beteggel. De Dr. Lisa Cuddy, a kórház vezetője megparancsolta neki, hogy gyógyítsa meg a betegét, hiszen előző este megálmodta, hogy csak egy borostás, sánta ember csókja törheti meg az asszonyon ülő átkot, egyébként 10 000 000 évig kómában marad!! Dr. House semmiképp nem akarta vállalni az esetet, ezért profi csapatából Dr. Alisson Cameron-nak kellett rábeszélnie őt (akit azért hívtak Cameron-nak, mert túl sokat kamerázott). De mivel a szép szóra nem hallgatott a mi doktorunk, ezért Cam-nek minden fegyverét be kellett vetnie: megcsókolta Greg bácsit, aki erre összehívta hűséges kutyáit: Dr. Eric Foreman, fekadokit; Dr. Robert Chase, pedofildokit és kamerázó Cameron nénit.      A kutyusok bementek a beteghez, de a vírus (mint már kiderült) őket is megtámadta, így ők is mind kómába estek.      Már csak Wilson bácsi és Greg bácsi maradtak az egész kórházban..             A csók nem jöhetet szóba, míg nem tudták mi a beteg baja, hiszen akkor ők is megfertőződnek!!        A vizsgálatok kiderítették, hogy a lábában egy veszélyes betegség, az úgynevezett Osteomyelitis található. Már annyira kiterjedt a lábára, hogy le kellett amputálni. Így már csak féllábú betegük volt. E nagy tragédia után felbukkant a kórházban Stacy, aki felajánlotta House-nak, hogy lehet három kívánsága, aki boldogan beleegyezett és a következőket kívánta: 1. Gyógyuljon meg a beteg, és pusztuljon el a vírus. 2. Jöjjön összes Cam nénivel. 3. És végül: Stacy tűnjön el az egész életéből! A kívánságok után, a "jótündér" felszívódott. Ekkor jutott csak eszébe Gregnek, hogy a beteget, hogy felébredjen a kómából, meg kell csókolnia. Ezt mindenképp ki akarta kerülni, ezért megkérte Dr. James Wilson-t, a legjobb barátját, hogy csodálatos, misztikus képességével varázsolja a beteg helyére Cam nénit. Wilson doki összeszedte minden erejét, és megtette, amire House kérte őt. De egy ilyen nagy varázslat után teljesen legyengül az ember. Wilson-nál se volt ez másképp! Alig volt ereje, hogy egyáltalán fel tudjon állni. De, amikor Greg bácsi felajánlotta neki a chipsét, ami még az ebédről maradt, rögtön felugrott és erőtől duzzadva megette a finomságot. Ezek után Dr. House megcsókolta Cameron-t, és egy bunkó beszólás kíséretében megkérte a kezét. Utána már minden jól alakult! Stacy végre eltűnt, a beteg meggyógyult, Wilson továbbra is hű barátja maradt dokinknak és a kutyusok, vagyis a nagy csapat is szótfogadóan ugatott a szerelmespár kertjében. És, hogy tényleg igaz legyen, hogy minden jó, ha a vége jó: James és Lisa is összeházasodtak, így kettős esküvőt tarthattak! Az orvos gyerekek, a little House-ok és Wilson-ok, apjuk példáját követve Nóbel-díjas orvosok lettek, és az egész világ ismerte a két híres családot!! Itt a vége, fuss el véle! HAPPY END By Mariann and Kriszti

2007.06.08. 23:22

sztem meg pont, hogy megtörtént volna... kiderülne greg bácsi érzékeny oldala... sztem simán... :D

2007.05.12. 15:18

bocs törölte

2007.05.12. 15:13

azt hiszi lefeküdtek! ennyi vége!

2007.04.16. 20:31

De jó! Nagyon kreatív! Tök jó ötletnek tartom. Nos, akkor, mi lett volna, ha Cameron és House randija másképp sül el? Na, lássuk!: Miután House elmondja a monológját, Cameron nem sértődik meg. Megvacsiznak, természetesen House fizet. House elhívja a lakásába Cameront. Megérkeznek, 30 percig néma csendben ülnek, amikor Cameron megkéri Greg bácsit, hogy zongorázzon neki. House játszik egy gyönyörű romantikus számot, majd beinvitálja Cameront a hálóba.... Cameron bemegy, és hatalmas kupit lát, feltúrt ággyal. House bekapcsolja a tévét. Cameron nem tudja, mire vélje ezt. Greg bácsi leülteti az ágy szélére.........................és egész éjjel............................................................................... playstationnal játszanak!!!!          Ha valakinek más ötlete van, az írjon ide!! Segédszerkesztő voltam!

2007.04.16. 16:16

Mi is az a fanfiction??? Fogel Kriszti  2007.04.16. Mi is az a fanfiction?? Mit lehet csinálni vele?? Hogyan kezdj neki??   A FanFictiont a rajongóknak találták ki.. Egyszerűen elmagyarázom, nem nehéz. Vegyük a mi esetünket. Dr. House! A FanFiction röviden annyi, hogy átírod a történetet. Kitalálhatsz egy teljesen új Dr. House-t is! Olyan mintha mesét írnál, vagy mintha átírnád a forgatókönyvet! A részeket is folytathatod.. Pl. a 2X04-est részt tovább folytatod.. A betegnek újra valami baja van, vagy új beteg jön stb.. De, hogy mondjak egy konkrét példát: Mi lett volna, ha House és Cameron randija másképpen sül el.. Teljesen a ti fantáziátokra van bízva!! Azért a (18) éves korhatár maradjon meg és ne menjünk feljebb!!! De lehetőleg ne írjunk csúnyákat!! XDXD

[13-1]