|
1.fejezet
Mia92 2007.04.10. 13:24
 Egy nem átlagos reggel a Potter családnál
A Black kúria ablakain napfény áradt be és ébresztett fel mindenkit. Így volt ezzel Emma Potter is. Nagy nehezen felkelt az ágyából és bement a fürdőbe. Ott lezuhanyozott és fogat mosott. Miután végzett visszament a szobájába és elkezdett keresgélni a ruhái között. Felvett egy fekete miniszoknyát egy kivágott kék felsőt és farmerdzsekit és egy fekete balerina cipőt. Sötétbarna haját ami a háta közepéig ért és enyhe göndörkés végű volt kifésülte, és kisminkelte magát egy szolid sminkel. Berakta a kedvenc fülbevalóját, és elindult lefelé a konyhába. Útközben találkozott bátyával Daviddal.
- Jó reggelt! - köszönt vidáman Emma
- Mi a jó benne?
- Megint veszekedtetek apával? És megtudhatom most min?
- Most az a gondja, hogy egy auor legyen tisztességes a lányokkal, és ne váltogassa 2 naponta a barátnőit. És legyen felelősség teljes.
- Hát azért ebben igaza van.
- Kösz szépen hugi. Én bezzeg mindig kiállok melletted.
- Mindig? És amikor elvesztettük Simont? Kiálltál mellettem?
- Az nem az én hibám volt csakis a tied. Nem tehettem róla, míg te vígan vásárolgattál, addig persze, hogy a kicsi megszökött. 5 éves volt és rád volt bízva.
- De rád is rád volt bízva.
- Igen, de megbeszéltük vigyázol rá, amíg én a haverokkal vagyok, utána 2 hétig takarítom a szobádat.
- Igen, de tudod milyen cseles volt már akkor is.
- Tudom.
- Mindegy nem akarok veszekedni, és már ez nagyon régen történt, de meggondolhatnád amit apa mondott, hogy benőhetne a fejed lágya.
- Biztos. Mindegy, különösebben nem érdekel mit mond. Na megyek, a srácokkal megyünk a Minisztériumba.
- Hello.
- Szio Em!
- Emma.
- Nem mindegy?
- Nem
Ahogy ezt Emma kimondta, David hoppanált.
- Hát annyira tuti, hogy nem egy apától vagyunk! Jaj istenem milyen tökkel ütött bátyám van! Istenem segíts!!!!- mondta magában Emma.
És lement a konyhába, ahol már lehetett hallani az apja és az anyja beszélgetését, elég érdekesnek hallatszott, ezért Emma úgy döntött, hogy inkább az ajtó előtt áll és kihallgatja, hogy mondanak-e valamit róla.
- Harry kérlek, hagyd rá! Még fiatal nem érti meg amit mondasz neki. Mindenki a saját kárán tanul. – mondta Hermione Harrynek.
- De akkor is kikészít ez a ,,folyamatosan nem törődöm senkivel és semmivel és mindenkin átgázolok a saját céljaim érdekében” féle stílus ami, a mi kedves David fiunknak van.
- Jaj te is még egy nagy gyerek vagy. Úgyhogy ne panaszkodj!
- Nem vagyok gyerek! Érett, felnőtt, felelősség teljes férfi, auor vagyok.
- Ebben senki sem kételkedik, de a Daviddel kapcsolatos vitáid kb. olyanok, mint amikor Ronnal valami hülyeségen összevesztek. Félre ne érts, nem a fiam pártját fogom, mert tényleg rossz amit csinál, de majd felnő. Egyszer mindenkinek meg kell tapasztalnia a felelőséget. Csak mivel az első gyereked volt David és fiú is volt, teljesen elkényeztetted őt, éppen ezért olyan a viselkedése amilyen.
- Én nem kényeztettem el. Ugyan úgy bántam vele, mint Emmával vagy Simonnal.
- Persze, nem is úgy értettem, csak mivel az első gyerekünk volt kicsit mindketten máshogy bántunk vele mert még igazából nem tudtuk mi a helyes és mi a nem.
- Ne veszekedjünk, nincs most kedvem.
- Harry Potter neked sosincs kedved semmihez! Pedig meg kell beszélnünk, Emma is most kezdi az utolsó évét a Roxfortba, Simon pedig az első évét! Ha egy gyerekkel nem bírunk el, mi lesz a másik kettővel! Simon rosszabb, mint Fred és George együtt véve! Nem tudom, hogy vagy vele, de nekem nincs kedvem mindennap bejárni a Roxfortba, hogy megint mit csinált vagy netán kit robbantott fel? És Emma is olyan lány, aki mindenbe belekeveredik és Zac Malfoyal állandóan szívják egymás vérét! Párbajok, verekedések, pedig ő lány, Malfoy meg fiú, de úgy látom csak én aggódok ezért, és az a pökhendi, nagyképű Draco Malfoy is állandóan azzal jön, hogy az ő fia nem tett semmit és csak a mi lányuk a hibás! Az a lány is leállhatna már, mert ennek rossz vége lesz! Dumbledore is nagyon mérges az állandó Griffendél Mardekár összecsapások miatt, pedig már réges-rég vége annak a nyomorult háborúnak! Mégis úgy érzem mindenki folytatni akarja! Hiába halt meg Voldemort, még mindig érzem a zsigereimben nem teljesen halt meg, valahol figyel és már több hónapja azt is érzem, hogy valami rossz van készülőben! De senki se hallgat meg, senki se figyel oda rám! – ezzel miután Hermione leordította Harry fejéről a haját, sírva hoppanált.
Közben Emma teljesen meg volt lepődve attól amit hallott. Párszor már hallotta veszekedni a szüleit, de most az anyja teljesen kikelt magából sose hallotta még így kiabálni senkivel, nemhogy a saját férjével, a gyerekei apjával az ő Emma apjával. És, hogy azt gondolja a saját anyja róla, hogy mindenbe belekeveredik. Tényleg szoktak gondok lenni vele és igen Zac Malfoyal állandóan veszekednek vagy párbajoznak vagy ilyenek, de ő nem érzi magát olyan rossz gyereknek.
- Mindent hallottál? – lepte meg Emmát az apja.
- Igen, sajnálom nem akartalak kihallgatni titeket, de zavarni se akartam.
- Semmi baj kicsim talán meg is érdemeltem ezt a letolást, amit anyádtól kaptam.
- Te is azt gondolod rólam, amit anya?
- Én megértlek, én is állandóan ezt csináltam Malfoy apjával Draco Malfoyal amit te csinálsz most vele.
- És Simon?
- Simon olyan amilyen, a nagyapjára ütött. Anyád is tudja ezt csak nagyon félti a fiát és téged is nagyon félt és Davidet is nagyon félti. Most csak kicsit ideges, de imád titeket.
- Értem. És tudom.
- Most mennem kell dolgozni, és most egyébként se tudnék anyáddal beszélni, mert fogalmam sincs hol van, majd este ha már egy kicsit lenyugodott és hazajött beszélek vele. Oké?
- Oké. Szia apa.
- Szia.
- Ja és apa!
- Igen?
- Adnál pénzt? Ma megyek az Abszol útra megvenni a könyveimet, meg pár dolgot és akkor Simont is elviszem magammal, Oké?
- Rendben van, de ha még egyszer elveszíted…
- Nem fogom, esküszöm vigyázok rá.
- Oké, itt a pénz. És semmi ruha vagy ilyenek vásárlása, csak ami feltétlenül kell a suliba. És Simonnak se vegyél semmi kacatot.
- Megértettem.
-Szia.
- Szia apa.
Ezzel Emma elindult fel az emeletre Simon szobája felé. Ahogy belépett elkiáltotta magát.
- Felkelni hétalvó! Hasadra süt a nap!
De Simon nem volt a szobába.
- Simon gyere elő ez nem vicces. – Emma kezdett kétségbe esni amikor már az egész szobát átkutatta Simon után.
Lement a nappaliba, de ott sem találta, se a konyhában, se a pincében, se a szüleik hálószobájában, se David szobájában, se a saját szobájában és végül a fürdőszobát nézte meg.
És ott volt. De, nem is akár mit csinált: borotválkozott. Emma nem tudta mi tévő legyen először is leesett egy nagy kő a szívéről, hiszen meglett az öccse, másodszor nem tudta, hogy tartsa vissza a röhögést, hiszen Simon még csak 11 éves.
- Mit bámulsz? – kérdezte Simon mintha mi sem történt volna.
- Téged. Elárulnád, mit csinálsz?
- Borotválkozom, nem látod?
- De látom, Simon mond csak, ki mondta neked, hogy borotválkoznod kell?
- Senki, de apa is meg David is borotválkozik és ők Roxfortosok voltak és én is az leszek.
- Igen azok voltak, de már nagyobb korukban kezdtek el borotválkozni.
- De nekem már most kell, hatalmas nagy szakállam van.
- Hagy nézzem azt a hatalmas nagy szakállat. Ohh látom tényleg nagyon nagy, add csak ide azt a borotvát. Így itt egy kanyar, ott egy kanyar és voála kész is van a sima arcbőr.
- Köszike. De én is megtudtam volna csinálni.
- Szívesen, na menj öltözz fel van egy meglepim számodra.
- Mi az? Tudni akarom!
- Aki kíváncsi hamar megöregszik. Majd meglátod, de garantálom, tetszeni fog. Na siess.
- Oké 2 percen belül lent leszek, készen.
- És remélhetőleg épen is.
Azzal Simon ki futott a fürdőszobából. Emma pedig mosolyogva rakta rendbe a fürdőszobát, aztán felszaladt a táskájáért a szobájába, és utána lassan lépdelve ment a nappali felé, ahol már kisöccse türelmetlenül várta őt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
