Reggel tízkor a kávéház teraszán felszolgált tükörtojás jóízű elfogyasztásában semmilyen figyelő tekintet nem tudja megzavarni. Sőt, artikuláltan képes válaszolgatni. Bár jóllakottan sem válik bőbeszédűvé. Kulka János tehetségét ezidáig sok más mellett Kossuth- és Jászai Mari-díjjal, Kiváló és Érdemes Művész kitüntetéssel ismerték el. Az elmúlt két évben szinte minden estéje a színházi közönség szeme előtt zajlott. Játszott több Csehov-darabban, kedvence a Ványa bácsi, nyolc évig volt műsoron.

- Ha portfóliót kellene összeállítania, hogy megjelenítse mivel foglalkozott idáig, milyen szerepei kerülnének a válogatásba?

- Sosem készülne el az az anyag, ahol ilyet kérnek tőlem, oda el sem megyek. Rémtörténet számomra az önéletrajz, a castingolás. Senkinek nem akarom elmagyarázni mihez értek, szép is lenne húsz éves színházi múlttal.

- Ez nem talált, soha semmit nem kezdeményeztem magamtól, minden egyes alkalommal véletlenül lettem felkérve, vagy megtalálva. Mérhetetlenül lusta vagyok, nálam az inspiráció a muszájból, valamilyen megszorításból keletkezik. A határidő, meg az erőszakos rendezők stimulálnak. A túlzott agresszió ugyan lebénít, de a határozott, céltudatos alkotási folyamat szárnyakat ad. Molnár Piroska kolléganőm mondását idézve: A lustaságom küzd, a bornírt kötelességtudattal.

- Pedig ott munkál bennem a kisördög, sokszor érzem, hogy kedvem ellenére cselekszem és dühít, amiért nem vállalom fel a balhét, a rosszaságot, hanem megmaradok alkalmazkodónak, aki betartja az ígéreteit. Gyakorta jutok arra a megállapításra, hogy magamnál sokkal érdekesebb alakokat játszom. Ráadásul a hősök sorsának van eleje, közepe és vége. Tudható mikor milyen érzelmek, élmények következnek, a valóságra nem lehet felkészülni.

- Mint bárki mást. Az egyetlen szituáció, amire várakozással tekintek az az utazás. Külföldön ugyanis mámorító érzés, hogy senki nem ismer fel, és senkit nem érdekel ki vagyok. Csehov szerelmei című előadással például eljutottunk az író melihovói házának kertjében évente rendezett fesztiválra. Azon a kanapén idéztük Györgyi Annával Csehov szavait, melyen az író ücsörgött egykor. Bejártam a házat, ahol alkotott, kezembe vettem a szemüvegét, a kertből pedig hazahoztam egy csokornyi mezei virágot, melyet megszárítva kincsként őrzök az otthonomban.

- Kínába készülök, évek óta halogatom egy baráti család meghívását, de most megindulok. Az úti célom Sanghai és Peking, de alig várom a visszatérés után a balatoni nyaralást.