-Látta valaki a könyveimet? - kérdezte Ron, miközben a bőröndjéből vadul elkezdte a válla fölött kihajigálni maga mögé a ruháit, hátha közöttük vannak valahol. A klubhelyiségbe besütött a napfény, s olyan formában jelent meg a szőnyegen, mint amilyen az ablak is, sőt még kicsit be is festette a beáramló fényt az ablaküveg a néhány színes, kis négyszög alakú darabja. -Ott vannak a kandalló tetején, de nehogymár kiszúrja a szemedet...! - feleselte szemtelenül Hermione, aki éppen a klubhelyiség díványán ülve bepakolta a saját könyveit a táskájába. -Kérdezett téged valaki is? Mi? Ja, a kandalló tetején... hát, kösz... milyen vak vagyok! - döbbent rá hirtelen a fiú, hogy ott van a szeme előtt, de nem veszi észre, és, hogy alaptalanul vádolta Hermionét. -Mondd csak, te látsz valakit még rajtam kívül itt a klubhelyiségben? - kérdezte a lány felnézve az éppen neki háttal álló Ronra, majd visszafordult a táskája fölé, miközben a fejét rázta. -Nem. De tényleg, jó is, hogy mondod... hol van Harry? Reggel óta nem láttam... - jegyezte meg Ron unott képpel. -A te legjobb barátod, nem az enyém, még együtt is laksz vele egy hálókörletben, de nem tudod, hogy hova ment?! - hüledezett. -Muszáj neked mindig kiforgatni a szavaimat? Nem tudnád befogni egyszer a szád? - szörnyűlködött a fiú. -De, én szívesen befognám - válaszolta egy gúnyos mosollyal az arcán - de, akkor ki mondaná el neked a mágiatörténet órán elhangzottakat? Mellesleg megjegyzem, hogy te vagy az, aki mindig kiforgatja a szavaimat... nem én szoktam a vitákat elkezdeni, ezt te is jól tudod. -Mi vagyok én? Én? Kiforgatni? Na, jó, hát megmondok én neked valamit: idén nem is kell a segítséged, magam is elboldogulok, és igenis figyelni fogok az órán... -Na azt megnézem... - dörmögte mérgesen Hermione, miközben felállt, és a vállára kapta a táskáját. -Megvárnál? Jaj, hogy a... basszus, na neee, pont most kell beakadnia ennek a fránya zipzárnak?! - mérgelődött, majd segélykérően nézett Hermionéra, aki megállt a portré előtt fél méterrel, az utolsó lépcsőfokon, majd unottan nézte, hogy szerencsétlenkedik Ron azzal a zipzárral. -Azt mondtad, hogy nem kell a segítségem... nem? - szemtelenkedett. -De, de... jaj, Istenem, visszavonom... csak segíts már! - kiabált rá a lányra. -Reparo! - vette elő a pálcáját az utóbb említett griffendéles, majd előlépett három lépést, és a zipzárra szegezte a pálcáját. Az azonnal megjavult. -Kösz... - dörmögte oda neki olyan halkan, hogy alig hallotta meg a lány.

-Szívesen, de, hogyha nem kell a segítségem, akkor csak szólj, jó? - ripakodott rá Ronra, miközben a "jó" szót erősen megnyomta.

A fiú csak méltatlankodva nézett Hermionéra, majd elindult a portré felé.

***********

-Ki tudja nekem megmondani, hogy mire használják az ezerjófüvet? - hangzott a kérdés Bimba professzor szájából, a hetes számú üvegházból.

-Hatékony étvágyfokozásra, tanárnő. - válaszolta meg Hermione, miután feltette a kezét.

-Igen, jó válasz! Most megtudhatjátok, hogy hogyan kell a segítségével előállítani egy igen hatékony, májgyulladás elleni szérumot... hová is tettem? - motyogta magában, miközben a háta mögött lévő polcon kezdett el kutakodni, hosszas keresgélés után rájött, hogy ottfelejtette egy másik üvegházban a külömböző alapanyagokat, növényeket - Longbottom! Menj el a hármas számú üvegházba, és hozdd el az a pár dolgot, amit az ajtó mellett, egy asztalon, jobboldalon találsz! - parancsolta. Néhány perc múlva megérkezett Neville egy halom üsttel, növénnyel a kezében. -Brown, az egyik Patil-testvér, és Parkinson, gyertek ide! - szólt rá a három lányra - Osszátok ki ezeket! - adta nekik oda azt a pár növényt, amit Neville hozott. Volate e Stenderya! Ebben a pillanatban felemelkedett a tárgy a levegőbe, majd a lány a pálcájával, és a kézmozdulatával a fadarab, és a fémtálca fölé irányította az eközben lebegő üstöt. Ezután a fadarabra szegezte a pálcáját, majd arra is egy varázsigét mormolt el: Globus Igneo! Igaz, hogy ez egy idézésnek megfelelő, tűzgolyót kibocsájtó bűbáj, de hetedéveseknek szabad használni. Tehát miután meggyújtotta a fadarabot, és az üstöt a tűz fölé irányította, elkezdte beleadni a megfelelő mennyiségű ezerjófüvet, megragadta a kellékként, az asztalra helyezett, a szokásosnál nagyobb fakanalat, és a megfelelő eljárás szerint finoman kevergetni kezdte a víz és a növény által létrehozott anyagot. Ron és Harry az asztal másik oldaláról figyelték Hermione minden egyes mozdulatát, majd megpróbálták utánozni őt. Egy idő után az említett lány feleszmélt a gondos munka okozta figyelmességéből, elmerüléséből, majd ránézett a fiúkra, és észrevette, hogy elmélyülten figyelik az üstjét.

-Mi a fenét kezdünk ezekkel? - kérdezte szörnyűlködve Lee Jordan, aki éppen Draco Malfoy mellett ált.

-Ha nem fogod be a pofádat, akkor magam fogom ledugni a torkodon! - ripakodott rá a mardekáros fiú.

-Úgy hülye, és szemét ahogy van, nem kell vele foglalkozni... - nyugtatta meg Lee-t a mellette álló Padma Patil, mivel látta, hogy már majdnem visszaszólt Malfoynak...

-Mindenki megkapta a növényeket és az üstöket? - törte meg a zsivalyt Bimba professzor hangja, miközben végigfuttatta tekintetét az asztalon lévő, kiosztott dolgokon; miután látta, hogy mindenki előtt ott vannak a növények, és az üstök, ennek gyanánt hozzátette a mondatához: - Rendben... akkor lássunk is hozzá a főzet elkészítésének. Először is mindenki kap tőlem egy egy fémtálcát, és egy-egy fadarabot... a többit majd még elmondom... - végigsietett zömök testével a diákok mögött, és mindenkinek adott egy kisebb fatuskót, meg egy körülbelül ugyanakkora fémtálcát. Mikor készen volt ezzel, visszabicegett a helyére, és tovább mondta a teendőket.

-Tehát, kesztyűket felvenni, a tálcára a fadarabokat fektetni, üstöket és a növényeket egyelőre az asztalon hagyni! - adta ki az utasítást a diákok számára Bimba professzor, majd folytatta: -Jó, ezután pálcákat elő, és kezdődhet a munka... a dolgotok a mai órán az lesz, hogy meg kell főznötök az ezerjófüvet olyanra, hogy olyan állapotban legyen, hogy meg lehessen inni. Óra végén mindenkiét megnézem, s a teljesen jó főzetekért kereken 30 pontot adok fejenként... lássatok munkához! - intett a professzor. Sokan elboldogultak a növény megfőzésével, de Harryék teljesen tanácstalanok voltak. Kénytelenek voltak Hermione módszerét megfigyelni, és utánozni. A lány azonnal az üstre szegezte a pálcáját, majd a következőt mondta:

-Harry! - szólította meg halkan Hermione, mire felfigyelt rá a fiú - A másik irányba keverd, és sokkal lassabban! - segített neki - Ron, te pedig... jaj - mordult rá a fiúra, aki közben helytelenül próbálta meg végrehajtani a feladatát - nem jó, nem így kell...

-Akkor csináld te, hogyha annyira jól megy! - folytotta a szót a lányba, aki ennek a leszidásnak hatására csak fintorogva, szemöldökét összehúzva hajolt vissza az üstje fölé, és nem is folytatta a mondandóját. Végülis a lány időben el tudta végezni a feladatát, bár irigykedve nézett a mellette álló Neville tiszta, hibátlan munkájára. Mindenki megfőzte az ezerjófüvet, bár volt olyan eredmény is, például Ronnál és Harrynél, hogy nem lenne az az élőlény aki meginná az üstjükben található főzetet. Az övék ugyanis túl sűrű, és nagyon zöld lett. Az eredeti, amit tényleg fel lehet használni gyógyászati célokra, teljesen halványzöld volt, és olyan állaga volt, mint a víznek.

*************

-Miért kellett szegényt így megbántanod? - förmedt barátjára Harry.

Ron csak a vállát vonogatta, majd morogva hozzátette: - Ő sem tudta rendesen megfőzni, akkor meg mit okoskodik itt nekem?

-Most pedig nem volt idegesítő... szerintem. - fűzte hozzá a mondandójához, majd egy másik témára térve megszólalt: - Ma írjuk azt az év eleji felmérőt jóslástanból? - kérdezte.

-Nem t' om... lehet... - felelte egy kicsit sem elgondolkodva a kérdésen. Hermione számmisztika órára indult, de az ellenkező irányba, mint amerre a fiúk haladtak. A lány teljesen ki volt akadva amiatt, hogy egy semmiségért képes volt már megint összeveszni Ronnal. Nem volt nagyon kedve hozzá, hogy magában ecsetelje az okokat, hogy mikor van neki igaza, és mikor a másik félnek. A második óra elteltével mind a hárman találkoztak a parkban, ahol a többi diák is töltötte a rövid szüneteket.

-Tisztára kiakaszt ez a tanár... - panaszkodott Hermione a fiúknak, ahogy odaért hozzájuk - ... azt akarja, hogy írjunk neki egy 10 oldalas fogalmazást az ókorban használt összes számról... nektek, hogy telt az óra? Gondolom nem sokkal jobban, mint az, amelyiken én tanyáztam - váltott témát.

-Sajnos csalódnod kell ezesetben, ugyanis igenis jó volt az óra! - jegyezte meg derült arccal Ron, miközben kényelmesen nekidőlt a mögötte álló falnak - Nem írtuk meg az év eleji felmérőt, Firenze eltekintett mellőle... jut eszembe, ki jön el velem ma Roxmortsba átvenni néhány küldeményt a postáról? - kérdezte még mindig mosolyogva.

-Bizonyára Frics. - válaszolta meg a kérdést karba tett kézzel a lány.

-Miért pont Frics? Miért kell neki velem jönnie? - hagyta abba megzavarodva a fal támasztását.

-Sajnos nincs más választásod, vele kell elmenned. - válaszolt Hermionét megelőzve Harry...

Következő