-... De nem azt mondta Mc. Galagony, hogy csak engedélyt kell kérni, hogy le lehessen menni Roxmortsba? Én úgy hallottam... - faggatózott gondterhelten Ron.
-De, azt mondta, valóban - helyeselt Hermione - , de eléggé biztonságtalan így a falu... hogy, hogy Vol... szóval - vett egy mély lélegzetet - Voldemort él, és bármikor ránktámadhat.
-Ron, szerintem se kockáztasd meg azt, hogy lemenj oda... tényleg nem lehet tudni, hogy mikor és milyen helyzetben támad, ugyanis biztos, hogy nem elégszik meg azzal, hogy Dumbledore meghalt. - szólt közbe Harry is.
-Hát jó, ha nem, hát nem... végülis... nem olyan fontos, ráér... - tűnődött el az állát dörzsölgetve Ron.
****************
Beesteledett, a holdfény selymesen ölelte a roxforti tornyokat, és látni lehetett még néhány diákot, amint vígan beszélgetnek a parkban. Hűvös este volt, a baglyok hangos huhogásukkal jelezték, hogy igen-igen fáznak odakint, majd néhányuk letelepedett a magasabbnál magasabban lévő ablakok párkányaira.
A három jó barát most is a klubhelyiségben készült a holnapi tanórákra; Hermione a 10 oldalas házidolgozatát írta, amit a holnapi számmisztika órájára kell elkészítenie, a két fiú pedig olvasta a kötelező olvasmányuk utolsó, pár oldalait...
-Jaj, de idegesítőek ezek a hülye baglyok! - törte meg a csendet Ron, miközben idegesen felállt, odasétált az ablakhoz, majd kitárta azt, és elkergette a huhogó baglyokat az ablakból. Hermione felnézett egy pillanatra, majd a fejét rázva visszafordult a dolgozata fölé.
-Na, ez kész is van, kivégeztem... - dőlt hátra Harry elégedetten, majd maga mögé hajította a könyvét.
-Jó neked - jegyezte meg morogva Ron -, nekem még vagy 30 oldal hátra van, és még hozzá is kell látnom az olvasónapló írásához! - siránkozott.
-Inkább olvass, és ne sajnáltasd magadat! - dörmögte Hermione, majd felvette az ölébe a már régóta a földön heverő Csámpást.
-Kérdezett téged valaki is? Igenis olvasok, de mi közöd van hozzá, hogy mit csinálok? - kiabált rá a lányra.
-Jól van na! Fejezzük be... mind a ketten! - próbált finomítani a dolgon.
A fiú csak dörmögött még magában egy sort, majd alaposan belefeledkezett az olvasásba. Harry fejében folyton csak az járt, hogy mikor fog vajon rátámadni Voldemort, és mikor kerül vele összetűzésbe, vagy netalán mikor öli meg őt a Nagyúr... E halk, fejbéli gondolatait megtörte az a moraj, amit a pergamenével okozott. Már jócskán le kellett volna feküdniük, de készen akartak lenni a házifeladataikkal. Az utóbb említett fiú már készen volt a naplóval, majd összehajtotta a pergamenét, és elindult a hálókörlete felé.
-Én megyek lefeküdni - pillantott a poros, ősrégi faliórára - sziasztok, jó éjt! - köszönt.
-Mi, ja... ja, igen, öööm... szia, majd mindjárt megyünk mi is?! - ébredt fel Ron, mikor Hermione finoman oldalbalökte figyelmeztetés, és ébresztés gyanánt.
-Jó éjszakát Harry! - suttogta végül a lány is. Mikor Harry felbattyogott a lépcsőn, Ron odahajolt Hermione füléhez, majd belesúgta:
-Nem gondolod, hogy fel kellene vidítani valamivel? Eléggé le van törve... - suttogta.
-Ezt most komolyan mondod? - kérdezte szórakozottan a lány - Jaj, Ron! Valóban meg lehet próbálni felvidítani, de nem járnánk sok sikerrel, hiszen Harry retteg Voldemorttól... de mi is! Egyszóval felesleges megpróbálnunk, de azért kedves tőled! - öntött egy kis önbizalmat a fiúba.
Ron szó nélkül hagyta Hermione válaszát, de elmosolyodott annál a részénél a szavainak, amikor azt mondta: "azért kedves tőled!". Még vagy 5 percig vigyorgott, majd folytatta az olvasást.
-Figyelj! Öööömm... segítenél, nem nagyon értem... és hát... - nyögte.
-...a segítségem kéne, ugye? - szakította félbe a fiút, miközben a dívány kartámláján könyökölt, és a tenyerébe támasztotta a fejét, eközben pedig Ront fürkészte egy sanda mosollyal az arcán.
-Hááát... - vakarta meg a füle tövét - ... hát, ja. - fogta rövidre a dolgot.
-Na lökjed, mi a gond! - engedett a kikötésnek Hermione, miközben feltápászkodott, majd odasétált a fotelhez, ahol Ron ült.
-Hát itt van ez a rész, ahol erről a varázslóról ír egy életrajzot, de baromi hosszút, amint látod... - pillantott a lányra.
-Szóval le akarod egyszerűsíteni a dolgot, igaz? - kérdezte az állát vakarva a lány, a könyv lapjait fürkészve.
-Valami olyasmit, ha lehet... - kérlelte Hermionét.
-Na, jó, rendben... megpróbálhatok kihozni belőle valamit, de csak azért, mert már tényleg késő van, és nem tudsz te sem annyira koncentrálni a dolgodra... - hadarta el, miközben a fiú reménykedve meredt a semmibe - De csak ma! Oké? - szögezte le határozottan.
-Na jó, megdumálva... ha csak ma, akkor csak ma. Rendben... majd összeszedem magamat. - sóhajtotta csalódottan. Hermione pár perc alatt kiemelt néhány sort Ron könyvében, majd odanyújtotta felé:
-Nah, itt van... ezeket kell néhány vázlatpontba foglalnod, semmi több. Én megyek lefeküdni, holnap találkozunk. - indult el a hálókörlet lépcsője felé. Ron még sokáig nézte mosolyogva a lányt, miközben leütötte a karjával az öléből a könyvet, meg a pergament. Hermione hátrafordult a "zaj eredete" felé, miközben a hajfürtjei egyetlen lendülettel lendültek át a másik vállára; csak megrázta a fejét, sóhajtott, majd fáradtan szedte a lépcsőfokokat.
****************
A másnap reggel eléggé ködösnek ígérkezett, úgyhogy mindenki, az időjárás viszontagságait szemlélve az ablakon keresztül megállapította, hogy nem túl szerencsés kimenni egy reggeli sétára a parkba. Harry elméjében az éjszaka újra előkerültek azok a képek, amellyek akkor játszódtak le, mikor az édesanyja gyilkosság áldozata lett. A hangjára is emlékezett, a sikításra, amely oly fájdalmasan, oly szívszaggatóan hangzott, hogy a fiú fülében még mindig csengett a sikítás moraja. Minden álma az volt, hogy egyszer leszámol majd az anyja gyilkosával, és ezzel megoldja mindenki problémáját. De tisztában volt vele ugyanakkor, hogy Voldemort százszor, és százszor fejlettebb, erősebb nála. Esélye sincs arra, hogy a közeljövőben végetvessen az életének. Hermione mondata is felütötte a fejét, miszerint ha összefognak, biztosan kitalálnak valamit, hiszen ezért barátok, hogy egymásra számíthassanak. A fiú fejében azonban nem ez járt mindig, hanem az is, hogy hogy fog ilyen állapotban felkészülni az év végi, egyben tanévzáró véget nem érő vizsgákra. Gondolt arra is, hogy talán megkéri Hermionét, hogy korrepetálja egy kicsit ebből-abból, de legtöbbször ez is csak egy halvány ködfelhővé alakult, amely az elméjében talált helyet magának, mikor még eszébe jutott néha.
-Jó reggelt! - ásította Ron, miközben lehuppant barátja mellé a nagytermi asztalokhoz - Mi is ma a reggeli? - kérdezte fáradtan, miközben a Hermionénél lévő Reggeli Próféta felé nyújtotta a karját.
-Kérlek alássan - haladt felé Félig-fejnélküli Nick, majd megállt Ron mögött - kenyér, gyümölcspuding, fánk, tea... ilyesmik. - hangoztatta.
-Aha... - futatta végig tekintetét az asztalsoron a fiú.
-Hermione! - szólította meg a lánnyal szemben ülő Harry - Szeretnélek megkérni arra, hogy korrepetálj a következő néhány héten... ha van időd rá... - kérte, miközben az újságra meredő lány arcát fürkészte.
-Hogyne! Persze, hogy korrepetállak, Harry... meg sem kell kérdezned! - pillantott fel az újságból.
Harry csak rámosolygott a lányra...
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
