Szereplők:
János kertész; Julis asszony; Jancsi; Béla király; Királynő; Margit, királykisasszony; István, királyfi; Cseh király.

Helyszínek:
Fejérvár; Buda, Nyulak szigete; Győr; Isaszeg.

A rövid tartalom:

A történet IV. Béla idejében játszódik. Fejérvár az első színhely. János kertész, aki érzi, hogy halála közeleg, magához hívja a fiát, Jancsit, hogy átadja neki mesterségbeli tudását, azonban idő előtt meghal. Az özvegyét, Julis asszonyt és a kis Jancsit áthelyezik Budára, a Nyulak szigetére (mai Margit sziget), hogy az épp akkor épülő kolostor körül ápolják a kertet. Mindketten nagy várakozással készülnek oda, különösen Jancsi, mert tudja, hogy a szigeten fog lakni a királykisasszony, Margit is. Felmennek Budára, Jancsi látásból megismeri a királyi párt és körét, és találkozik a kis Margittal is, aki teljesen elvarázsolja. Nemsokára azonban anyát és gyermekét elválasztják egymástól: Julis asszonynak apácává kell lennie, hogy a beköltöző apácákat szolgálja, a kis Jancsit pedig szerzetessé akarják nevelni: felviszik Budára, és beavatják a rendbe, ahol Jancsi számára szokatlan nagy a fegyelem.

A történet nyolc évvel később folytatódik. Jancsi már felnőtt, erős testalkatú legény lett, testi erejét bizonyítja is egy alkalommal, mikor egy rendbeli társával az országot járva egy nemes urat - fogadásból - a földre terít. Időközben Margitból is szép leány lett, és Jancsi egyre többször kapja magát azon, hogy vele álmodik, s alig várja, hogy láthassa. Erre csak ritkán adódik alkalma, egy ízben azonban imádságot másol le neki (pontosabban: mivel észrevette, hogy Győrött hagyta azt az imádságot, amit Margit kért tőle, írt helyette egy másikat). Ez időben Béla király békét kötött a cseh királlyal, és az egyezmény szerint a cseh királyhoz kell feleségül adnia Margitot. Margit azonban hajthatatlan, apáca akar maradni. Bár az ügyet sikerül másképp megoldani (egy unokahúgát adják a cseh királynak), a királyi pár és az apácatársai is elhidegülnek tőle. De eléri, amit akart: véglegesen apácává szentelik, haját levágják.

Az országban viszálykodás dúl: Béla király idősebbik fia, István hadat üzen saját apjának, s Isaszegnél győzelmet is arat. Az öreg királyi párnak kiheverhetetlen fájdalom, hogy saját fiuk fordul ellenük. Margit, hogy kibékítse egymással apját és bátyját, szokatlan kínzásoknak veti magát alá: sündisznóbőrrel borított ostorral vereti véresre a hátát. A király végül kibékül a fiával, de nemsokára meg is hal, felesége hamar követi a sírba. Eközben a kolostorban felfedezik Jancsi írásait, amiket Margit iránti plátói szerelme ihletett. Büntetésből eltiltják a kolostorból. Ám nemsokára visszatérhet, mert szükség van rá, mint kertészre. Margit mindeközben egyre jobban sanyargatja magát, és elterjed a híre, hogy különös képességekkel rendelkezik. Egy alkalommal Jancsit is meggyógyítja a hidegleléstől. A sok önkínzás azonban nagyon legyengíti a szervezetét, és egy megfázásba belehal. Jancsi a kertben nevelődött liliomot helyezi a felravatalozott holtestre, mert úgy érzi, a liliom jól jelképezi Margit életét: minél nemesebb ugyanis egy növény, annál több szeméten kell nevelni - ahogy még azt annak idején az apjától megtanulta.