Az Arsenal Football Club-ot néhány a Woolwich Arsenal Armament Factory (ebben a gyárban hadi
fegyvereket gyártottak) dolgozói alapították 1886 végén. Az első meccsük győzelem
volt, méghozzá 6-0 a Eastern Wanderers ellen 1886.dec.11.-én. A későbbi években Royal
Arsenalra változtatták a nevüket és további győzelmeket arattak barátságos és
helybéli kupaversenyeken. 1891-ben a klub áttért profi szintre és utána Woolwich
Arsenalnak hívták magukat. Két évre rá csatlakoztak a Football League-be. Otthonuk a
Highbury volt 1913-tól 2006-ig. Így a második divizióból felkerültek az elsőbe, ahol
napjainkban is játszanak.

1925-ben a csapatot Herbert Chapman vette át és öt évre rá
klubjával megszerezte első trófeájukat megverve Huddersfield Town-t a FA Cup
fináléjában. A későbbi szezonokban háromszor egymás után nyerték meg a ligát
(amit csak négy csapat ért el utánuk). Sajnálatosan Chapman meghalt és a klubot George
Allison vette át és megnyert még egy FA Cupot 1936-ban, és a Football League-et 1938-ban.
Ezek az idők alatt Arsenal rengeteg sztárt mondott magáénak, kiemelkedoen: Alex James, Ted
Drake, Cliff Bastin, David Jack, Eddie Hapgood és George Male.

A második világháború alatt
Tom Whittaker lett a vezetőés még több sikert aratott a fantasztikusan kiemelkedő
Arsenallal. Bajnokok voltak 1947/48-ban és 1952/53-ban, FA kupa győztesek 1950-ben és
másodikak 1952-ben. A '60-as években Bertie Mee vette át a vezetést és első Európai
győzelmüket 1969/70-ben megverve Anderlechtet 4-3-ra. Arsenal duplázott a következő
szezonban megnyerve a ligát és az FA kupát (megnyerve Liverpoolt a hosszabítsokban a Wembley
stadionban). Terry Neill alatt Arsenal háromszor is szerepelt az FA kupa döntőjében, persze
mindháromszor megnyerve. 1980-ban bekerültek a Cup Winners' Cup-ba, mert Arsenal olyan nagy
csillagokkal játszott mint Graham Rix, Frank Stapleton, Pat Rice, David O'Leary és Liam Brady,
de kikaptak tizenegyesekben Valencia ellen.

Az első League Cup-ot George Graham csapata szerezte
meg 1986-ban leverve Liverpoolt 2-1-re. Két évvel később megnyerték a League
Championshipet, egy szép "utolsó perces góllal" köszönhetően Michael Thomasnak.(v.e.2-0
Liverpool ellen). Még egy bajnoki címet nyertek az 1990/91-es szezonban, köszönhetően a
csodálatos védőknek, csak egy meccset veszítettek el. 1992-ben Alan Smith gólja Parma
ellen a European Cup Winners' Cup-ban vezette a csapatot a győzelemhez. 1995-ben sajnálatosan
Arsenal kikapott a fent említett bajnokság fináléjában Real Zaragoza ellen. George Graham
elhagyta a klubot, felválltotta Bruce Rioch, ki megvette Dennis Bergkampot.

1996/97-es szezonban a francia menedzser, Arséne Wenger vette át Arsenal vezetését. Megérkezésével a csapat
duplázott (megnyerte a League és az FA Cup-ot). Dennis Bergkamp megnyerte a Football Writers'
Association (FWA) Player of the Year és a PFA Player of the Year címet. Emmanuel Petit, Patrick
Vieira és Thierry Henry lettek örökre bevésve az Arsenal fanok szívébe, főleg Ian
Wright, ki 185 góljával beleírta magát a történelembe és elhagyta a klubot.
2003/2004-es szezont úgy nyerték meg, hogy egyszer sem kaptak ki, elsok lettek Chelsea előtt
11 ponttal. Ekkor már tizenharmadszorra nyerték meg a Premiershipet. Januárban Wenger megvette
a spanyol fiatalt, Francesc Fabregast (Cesc) és rekordot írt-ő az egyetlen, az első
tizenegyben játszó, legfiatalabb tag és góllövő. 2004 augusztusában az Arsenal
rekordot írt-49 meccset úgy játszottak le, hogy egyszer sem vesztettek. Az Ágyúsok öt
kupát nyertek 4 szezon alatt  megnyerve az FA kupát tizenegyesekben Manchester Utd. ellen. A
győztes gólt Patrick Vieira rúgta be, ki most a másodligába süllyedt  Juventusból az
Interben folytatja karrierjét. A 2005/06-as szezont negyedikként felyezték be, de boldogan
költöztek be az 579 millió fontba kerülo Emirates stadionba elhagyva a Highbury-t, mi az
FC Arsenal csapat otthona volt 1913-tól.