Életkép 

- Gondolod? - nézett fel a férfi az újságja felett, de rögtön vissza is tért az olvasáshoz. Ez csak olyan berögződött kérdés volt, amit nap mint nap elismételt, hogy úgy tűnjön a feleségének, mintha érdekelné, amit mond. Az asszony ránézett a férfira, ahogy ült a konyhaasztalnál hatalmas pocakján megtámasztva az újságot és elmosolyodott. Felmerült előtte a húsz évvel ezelőtti sportos férfi, akibe olyan rettenetesen beleszeretett.
- Hiába. Elmúltak az évek. - gondolta merengőn. Ifjú házasokként még vacsora után bebújtak az ágyba, de volt, hogy már az utolsó falatokat is otthagyták, és bementek a szobába. Most meg itt van előtte ez a pocakos férfi, aki éppen most piszkálja a fogát a körmével, miközben jókat cuppant. A férfi is felpillantott az újság felett és nézte, ahogy a felesége mosolyog magában.
- Még mindig, milyen gyönyörű! - állapította meg elégedetten.
- Csak ne lenne olyan követelőző! Nem hajlandó tudomásul venni, hogy öregszünk. Összeszoktunk mi már! Minek ide a simogatás, meg a gyengédség! Hülyeség! Legyünk túl rajta, aztán aludjunk egy jót! Nem értem én a nőket! Aztán meg ott vannak azok a szerelmes kis könyvecskék. Nem tudom, mit fal rajtuk. Csupa olyan dolog van benne, aminek semmi valóságalapja sincs. Halálos szerelmek, epekedő férfiak? Brrrr
Vissza is tért az újságjához.
- Ebben legalább a valóságról írnak - állapította meg.
Azután hírtelen eszébe jutott a múlt hét. Kinézett az újság fölött, hogy a felesége észre vette-e, hogy lázba jött, de semmi.
- Az a nő a szomszéd lépcsőházban! Hát az fantasztikus!
Kedden találkoztak össze a boltban. Rögtön megtetszett neki. Meg is szólította.
-Tudja, hogy majdnem szomszédok vagyunk?
-Tényleg. Mintha már láttam volna. - mondta a nő és megpróbált kedvesnek látszani.
Gyorsan elfordult és kisietett a boltból. Csütörtökön ismét összefutottak. Nem volt a véletlen műve, de a nő ezt nem tudta. Most a buszmegállóban találkoztak.
- Emlékszik még rám? - lépett közelebb.
- Igen. A majdnem szomszéd a boltból.
- Örülök, hogy nem felejtett el. Hová megy ilyen későn, ha nem titok?
- A lányomékhoz a város másik végére, és maga?
- Én csak úgy buszozok pihenésképpen. Ma nagyon aktív voltam: elmentem a konditerembe! Jól kifárasztottam magam.
- Az nagyon jó lehet. - nézett mérlegelőn a férfira a nő.
- Igen. Nagyon régen voltam már. Meglátjuk, meddig tart a lelkesedés!
Ekkor jött a busz és a nő leült egy vadidegen mellé. Közben meg azt gondolta magában: Szörnyű ez a férfi! Ez rám akaszkodik, pedig láttam, hogy milyen csinos felesége van.