Volt egy ország „ Soha ország” ott élt sok tündér és manó.

Csupa jó lélek. Elzárta kapuit a rossz lélek elöl.

Barátaimmal átléptünk a kapuján, mint szellő repültünk.

Szárnyra kapott a szél, felrepített a magasba.

Egymás kezét fogtuk, néztük a tájat,

A harmatos vízcseppet, ahogy a bokrok levelein csillogott mint a gyémánt.

A szivárványt, ahogy a hídját feszítette, átrepültünk felette.

A felhők fölé emelkedve, láttuk az aranyló fényt mi körbe vett,

Mi a szívekből áradt szét az égen, a meleg ..szívünket  simogatta, amit a szeretett lángja nem engedett  kihűlni.

A virágok s állatok táncot jártak fesztelen, boldog ki ott jár ,ott minden egész más.

Csillogó szemek bármerre is néztem. Mosolygós arcok mindenkit utolértek.

Boldogságtól ragyogott itt mindenki.  A rosszat magunk mögött hagyva, nem gondolva most a holnapra.

Oly jó lenne egy ilyen ország. Féktelenül boldog lenni.

Ez egy álomvilág. De néha kell egy kis álomvilág.

Álmaink úgy lesznek szépek ha megvalósítjuk őket…

De ha rád  gondolok barátomra, már a tudat, hogy tudom rád számíthatok..

A lelkem könnyebb, S mosolyogva lépdelek, még ha egyedül is teszem