IV.

Egy hétbe tellet, mire meggyógyult Szürke Tigris.

Valymi öröm csak kiült Peter arcára, de ez az öröm nem volt felhőtlen. Kate-re gondolt. Egyszercsak kopogtatnak. Peter ajtót nyit. Nem hisz a szemének. Igazán Kate-et látja? Peter odafut hozzá, megölelné, de Kate eltaszítja magától.

-De... de... dehát Kate! Nem ismersz meg?

A lány oldalra fordítja fejét, szemöldökeit felemeli és fürkészve nézi az ismeretlen férfit.

-Kopjon le rólam!

-Dehát...

-Hagyja! Nehéz eset!-mondta a lány háta mögötti férfi.

-Ki maga és mit keres itt?

-Én Kate orvosa vagyok.

-Orvosa?

-Igen. Kate Marionette-re az erdőben találtak rá eszméletlenül az embereim.

-Hogy történhetett ez?

-Mi sem tudjuk, de nagyon sújos amnéziája van, ezért nem emlékszik önre.

-Honnan tudta, hogy ide kell hoznia?

-Én vagyok Jennifer Klingtonnak az apja.

-Nagyon sajnálom!

-Nem kell sajnálnia, csak azt kapta amit megérdemelt.

-Hmmm?

-Úgy van. Ritka szép teremtés volt, mindig dícsértük az anyjával. Beképzelt és önző lett ebből kifolyólag. Mindenkit lenézett.

-Nah, de... nah, de... nem is sajnálja?

-Nem-e? Mióta meghalt azóta minden éjszakát átsírok.

-Sajnálom!-hajtotta le a fejét Peter.

S mikor felnézett, egy gyönyörű FEHÉR párducot lát az orra előtt. Peter hátrálni kezd.

-Ne féljen tőle, ő csak Clara.

Éppen ébredezett Szürke.

-Nézd Pajtás! Itt van Kate!-szólt oda Peter.

Szürke Tigris azt sem tudta, hove legyen örömében, amikor meglátta Kate-et. Rohant volna hozzá, amikor elé ugrott Clara, a fehér párduc. Szürke visszahőkölt. Először sokáig csak nézte, aztán erőt vett magán és megközelítette. Bár ne tette volna, mert elkerülhette volna azt a csúf pofont amit ezután kapott Clara-tól. Ekkor a doki előkapott egy furcsa botszerű dolgot és rávágott Clara-ra, aki vonítva meghempergőzött a földön. Szürke leakarta támadni az orvost, de Peter lefogta. Mikor lehiggadt Szürke odament Clara-hoz és megtöfödte véres orrával. Ekkor Clara dorombolni kezdett, mintha csak bocsánatot akart volna kérni Szürkét, amiért pofonvágta. És egyszercsak összeért az orruk.

-Ez aztán a szerelem!-mondta a doktor.

-Hjah!-sóhajtott Peter.

-Mi a gond?

-Kate!

-Ó! Ide figyeljen! Csak úgy zökkentheti vissza a régi kerékvágásba, hogyha mindig céloz a múltra! Most itt hagyom őt! Ha nem sikerülne, viszem a lányt... Na, adyos!

-Ör-vend-tem!-motyogta, de már rég nem ott járt az esze.

Folytatás az V. fejezetben...