III.

Egy nap az erdőben jártak a vadászok és észrevették a halott nőt a bokorban, akit még aznap eldugott oda Peter.

A vadászok tögtön kiszúrták, hogy ezek a sebek nem embertől származnak. Egyre beljebb mentek a vadászok, keresték azt a furcsa szerzetet, aki ilyen csúful elbánt Jenniferrel. Egyszer csak egy nyomra bukkantak. Egy véres lábnyomra. Fura lábnyom volt az, nem lehetett eldönteni, hogy ez egy házimacska vagy vadmacska! Elindultak a nyom után. Meglepődve vették észre, hogy a nyomok egy rozoga kunyhóhoz vezettek. A vadászok egymásra néztek.

-Te, Jack! Nem furcsa? A nyomok ehhez a kunyhóhoz vezetnek.

-Talán mégiscsak ember!

-Jaj, ne bolondozz!

-De! Talán ez egy Jeti!

-Ne csúfolódj Jack! Inkább nézzünk be!

-És ha felfal? Mi van, ha mondjuk Kannibál?

Bekopogtak. Senki. Mégegyszer, de kkor már dörömbölve. Egyszercsak ajtót nyit Peter. A vadászok nekiszegezik a puskát.

-Hó! Mit jelentsen ez?- kérdezte remegő hangon Peter.

-Mi is ezt kérdezhetnénk!-mondta az egyik vadász.

-Mi?

-Gondolom nem magának van ilyen lába!-mutatott a küszöb előtti sáros földre.

-Ó, hát... persze... hogy... nem!-habozott.

-Nos?!

-Hogy?

-Nos, hol az állat?

-Milyen állat?

-Ne játsza az ostobát! Ide vele!

-Nem adom!-ordított s ezzel elárulta magát- a kedvesemé.

-Vegyen más állatot a kedvesének, mondjuk aranyhörcsögöt, ami kevésbé vad. Van fogalma róla, hogy a kis cuki állatuk mit művelt?

Azzal elfogták Szürke Tigrist, de az vicsorgott és üvöltött. A messziséből hangok szűrődtek a kunyhóba. A vadászok megrémültek és minél hamarabb tuszkolták volna ki az ajtón, amikor az egyik vadászt megkarmolta. A másik ekkor oldalba rúgta, úgy hogy az állat elájult. Ekkor a föld remegni kezdett, dobogás hallatszott. Egy oroszláncsapat jött egyenesen a vadászoknak! Jack és társa menekült a sok vadorzó elől. Az állatok mind odarohantak Szürkéhez sajnálkozva, nyöszörögve töfködték a szegény állatot.

Folytatás a IV. fejezetben...