Először is, üdv újra Kanadában! Nemrég szerepeltetek a Bamboozle Fesztiválon New Jerseyben. Milyen volt?

Bill: Igazán, igazán klassz. Ez volt az első fellépésünk a műtétem óta. Három dalt játszottunk és rengeteg rajongó volt ott és utána Los Angelesbe utaztunk és Los Angelesben volt egy koncertünk és most itt vagyunk Torontóban.

Melyiket szeretitek jobban? Fesztiválokon játszani vagy a saját koncerteiteken?

Bill: Jobban szeretem a saját koncertjeinket.

Tom: Igen, a saját koncerteinken játszani klassz. Megvan a saját csapatod és a stábod és minden. Nagyszerű. 

Bill: Tudod, a fesztiválok mindig nehezek, mert olyan sok banda van ott és a háttérben őrületes a kavarodás. Mindenki beszél és olyan sok ember van ott.

Georg: És nem igazán kapsz hangpróbát.

Tom: Mindig vannak hangproblémák a fesztiválokon de azt hiszem, a Bamboozle klassz volt.

Bill: Igen, jó volt.

Meg tudtátok nézni a többi bandát?

Bill: Sajnos nem. Nagyon szoros volt az időbeosztásunk.

Tom: Igen, sok interjút adtunk és hasonlók, és igen, kevés időnk volt.

Mik a legkínosabb "bűnös élvezeteitek"?

Tom: [nevet] Nem mondanám el. De Georgnak az, hogy David Hasselhoff rajongója.

Mennyire "német" ez tőled...

Georg: Oh, ugyan már - már megint. Már tizedszerre süti el ezt a viccet.

Tom: Ez nem vicc. Ez az igazság, de kínos.

Georg: [a szemeit forgatja]

Bill: Szeretem a kuytákat, de ez nem kínos. Csak nagyon szeretem a kutyákat. Tudod, ha meglátok egyet, megőrülök.

Valamelyik fajtától különösen?

Bill: Nem, bármelyiktől. Ha meglátok egy kutyát, rögtön azt mondom: "Oh Istenem, gyere ide, gyere ide!"

Tom: És Georg szeret a YouPorn-on videokat nézegetni és ez is annyira kínos. [nevet] Vicelek.

Georg, igaz, hogy szereted a Nickelback-et?

Georg: Igen, szeretem a Nickelback-et.

Tom: Én nagyon szeretem Rockstar videóját, mert benne van Kendra és uh, a Playboy Mansionből - a három nyuszi. Szóval egy remek video.

Vannak más kanadai bandák akiket ismertek és szerettek?

Gustav: A King's X kanadai?

Nem, nem hiszem.

Bill: Billy Talent klassz.

Jó. Hey Georg, nem zavar ha az emberek "George"-nak szólítanak?

Georg: Um, az emberek annak szólítanak aminek akarnak - Georg vagy George.

Tom: Vagy tudod, a basszusgitárja tokjára azt írta "David Listing." [nevet] Szereti a David nevet Hasselhoff miatt. George Hasselhoff!

Georg: [morog] mindenki nevet.

Amikor utoljára voltatok Torontóban, felmentetek a CN Towerbe és vásároltatok az Eaton Centre-ben és mindezt anélkül, hogy bárki is felismert volna titeket. Tetszik nektek ez? Űdítő élmény volt, hogy nem támadott le titeket egy halom rajongó?

Bill: Mindig jó pont, elmenni egy városba és először senki sem ismer téged, de mi nagyon akarjuk, hogy lássanak minket az emberek és rajongóink legyenek. És most nagyon klassz hogy vannak kanadai rajongóink és hogy holnap este itt koncertezünk. Azt hiszem jobb amikor felismernek az emberek. Jó ez egy bandának.

Tom: Mindig klassz ha az emberek felismernek az utcán.

Bill: De persze néha amikor van szabadidőd, jó dolog amikor nem ismernek fel és pihenhetsz.

Tom: De az unalmas.

Nos, a rajongótáborotok nő Kanadában és most már tudják az emberek, hogy megérkeztetek - keresnek titeket.

Bill: Igen, azt hiszem lesz pár rajongó a hotelnél ma este, de olyan szoros a programunk, hogy sok fotózásra megyünk és interjúkat adunk a nap folyamán, így nem lesz időnk szétnézni a városban.

Nos, van valami a hírességben, amit idegesítőnek találtok?

Bill: Utálom a paparazzikat, nagyon utálom a paparazzikat.

Tom: Különösen nyaraláskor.

Bill: Igen, különösen nyaraláskor, szörnyű. Utálom őket Európában. Amerikában is vannak paparazzik, de nem olyan rosszak, mint Európában. Nagyon szörnyűek, utálom.

Tehát folyton idegesek vagytok amikor sétálgattok? Mindig észreveszitek őket? Elbújnak a sarkon vagy a bokrokban...?

Tom: Nos, igen, attól függ. Néha nyaraláskor elbújnak. De tudod az utcán csak úgy letámadnak minket. 

Bill: Igen, tudod, ez rendben van, nem tudom, mondjuk egy koncerten például, de a szabadidődben vagy amikor egyedül akarsz maradni, azt hiszem, nagyon idegesítő.

Mindenki tudja, honnan ered a nevetek. de hogyan jött létre a banda logója?

Tom: Tudod, az adta az ötletet, hogy sok T és sok H volt a névben. És igen, ennyi, nem egy nagy dolog.

Bill: Valami nagyon egyszerűt akartunk. És olyat, amit mindenki le tud rajzolni és így jött az ötlet szóval felfestheted a falakra...

Tom: -- vagy ablakokra --

Bill: -- vagy a nyakamra. [nevet]

Ki tervezte?

Bill: Együtt csináltuk egy pasival --

Tom: Azt hiszem az én ötletem volt. [mindenki morog]

Viseltetek valaha hagyományos német öltözéket mint például a bőr rövidnadrág az Oktoberfesten? [müncheni sörfesztivál]

Tom: Nem, soha. Néha Georg igen, amikor David Hasselhoffra táncol.

Bill: Eddig még nem voltunk az Oktoberfesten.

Tom: Nem, én utálom az Oktoberfestet.

Szoktatok sört inni?

Tom: Igen, sok sört iszunk, de nem az Oktoberfesten.

Nos, olvastam egy tanulmányban, hogy az átlagos német ember évente 120 liter sört iszik.

Tom: Mi egy hónapban iszunk annyit. [mindenki nevet]

Bill: Nem, sok sört iszunk, de Amerikában nagyon nehéz, mert csak 21 éves kor felett lehet alkoholt inni.

Tom: De nem Kanadában, ugye?

Nem, itt Ontarióban 19 éves kortól.

Tom: 19?

Gustav: [a kezét nyújtogatja a levegőbe] IGEN! [mindenki nevet]

De Montrealban csak 18 éves kortól.

Georg: IMÁDJUK Montrealt!

Bill: Nehéz, mert Németországban 18 évesnek kell lenned és mindig úgy voltunk vele, hogy "Oh, ugyan már - 18, 18, 18..." és most 18 évesek vagyunk és Amerikába jövünk.

Tom: És itt 21 évesnek kell lenni.

Van kedvenc sörötök?

Bill: Um, Heineken. a Heineken finom.

Tom: Engem nem érdekel.

Georg: Én jobban szeretem a német söröket.

Gustav: Én a cseh Budweisert szeretem.

Klassz, kipróbálom. Elég volt a sörből - vissza a zenéhez. Vannak terveitek, kivel játszanátok együtt a jövőben?

Tom: Nincs terv, de szívesen zenélnénk másokkal.

Vannak, akikkel különösen szívesen együtt dolgoznátok?

Bill: Igen, nem is tudom - azt hiszem minden bandának vannak álmai, hogy csináljon valamit, például a Rolling Stones-szal vagy valakivel, de azt hiszem, igen, majd meglátjuk.

Tom: A nyáron visszamegyünk a stúdióba hogy felvegyünk néhány dalt és majd meglátjuk, mi lesz belőle.

Bill: És akkor majd beszélünk pár emberrel de nem vagyok benne biztos, nincs még ötletem.

David Hasselhoff?

Tom: Igen, David Hasselhoff! Georgnak nagyon tetszene. Mondjuk valami táncos dal Georggal and David Hasselhoffal. [nevet]

Ha már táncról esett szó, egy rajongó tudni akarja, hogy Tom, ismered-e the Soulja Boy dance-t. [video]

Tom: Igen, tudom, mi az, de én nem vagyok jó táncos. Nem, Georg meg tudja csinálni, ő nagyon jó táncos.

Levideózhatjuk ahogyan táncoltok és feltehetjük a YouTube-ra?

Tom: Igen, Georg megteszi. A hotelszobában táncolta [nevet]. Igen, Georg megcsinálja. [nevet] Nem, én nem vagyok táncos. Én egy félénk srác vagyok.

Georg: Oh, ugyan. Te mutattad meg nekem ma reggel!

Tom: Nem, te voltál az!

Bill: Én nem ismerem ezt a táncot.

Tom: Láttam a videot és azokat a személyes videokat, amiket az emberek feltöltöttek a YouTubera, akik táncolnak, de tudod, én nem vagyok egy táncos alkat - én inkább egy szexi gitáros vagyok [nevet].

Holnap este koncert, látni akarjuk a táncot.

Tom: Igen, talán a koncerten. Együtt David Hasselhoffal és Georggal.

Forrás: Much Music, fordítás: Tomcat

(Tomcat megjegyzése: David Hasselhoff szólólemezei nagyon népszerűek
voltak Németországban annak idején. Egyik legnagyobb sikere, a Looking
For Freedom (A szabadságot keresem) a berlini Fal lebontása idején jelent
meg - a német emberek imádták azt a dalt.)