Az Alloy.com weboldalán a Tokio Hotel interjút adott.
Mi a különbség az amerikai és az európai rajongók között?
Bill: Minden rajongó más és egyedi. De egyvalami közös bennük: az energia. Szeretem a rajongóinkat nagyon energikusnak, elszántnak és lelkesnek nevezni. Mindig azt mondjuk, az a rémálmunk, hogy a közönség udvariasan tapsol. Szerencsére a rajongóink teljesen az ellenkezőjét mutatják. Mindig ott vannak, ahol mi és hangosan üdvözölnek minket és igen hatásosan. Ordítanak és mindig velünk énekelnek. Szeretjük ezt nagyon. És nagyon klassz, hogy az amerikai rajongóink is ilyen energikusak!
Milyen érzés, hogy már az albumotok megjelenése előtt ekkora rajongótáborotok volt?
Tom: Teljesen el voltunk ájulva! Hihetetlen volt. Amikor lehetőséget kaptunk, hogy Kanadába és Amerikába mehessünk, hízelgőnek találtuk, de egyáltalán nem számítottunk ilyen reakcióra. Azt gondoltuk, "Remek! Menjünk oda és nézzük meg, mi lesz." Aztán megtudtuk, hogy teltházas koncertjeink lesznek, annak ellenére, hogy még nem jártunk Amerikában. Emlékszem, amikor a Sunset Boulevardon sétáltunk és egy autó elhúzott mellettünk és a benne ülők letekerték az ablakot és kiordítottak:  “Üdv Amerikában, srácok!”?
Georg: Igen, hihetetlen volt.
Bill: Nem kívánhattunk volna többet!
Van valamilyen szertartásotok fellépés előtt?
Bill: Nem igazán. De egy órával a színpadralépés előtt egyedül kell maradnunk az öltözőnkben. Csak a banda.
Tom: Bill, Georg, és én idegesen ülünk. Majd' megőrülünk és összevissza beszélgetünk mindenféléről, hogy mi baj történhet és minden perccel idegesebbek leszünk.
Georg: Kivéve Gustav. Ő szeret magában lenni és zenét hallgatni a koncert előtt.
Gustav: Megbolondulnék, ha velük tölteném az időt — őrültek! Ha látnátok őket, ugyanezt tennétek!
Mi van a turnébuszotokon?
Tom: Nem vagyunk válogatósak. Amire szükségünk van, az jeges tea, víz, kóla, tea Billnek, friss gyümölcs, egy kis édesség, tészta vagy pizza.
Kivel szeretnétek a legjobban együtt dolgozni?
Tom: Eddig még nem dolgoztunk együtt senkivel, és nem is igazán gondolkoztunk ezen. De ki nem szeretne együtt színpadra lépni a Rolling Stones-szal?
Gustav: Vagy a Foo Fighters-szel.
Georg: Rengeteg jó banda van a világban!
Melyik díj jelenti nektek a legtöbbet azok közül amiket eddig nyertetek?
Tom: Nem lehet választani közülük. Úgy értem, mindegyik díj sokat jelent nekünk és különleges jelentőséggel bír az életünkben. És mindig klassz díjat kapni, mert ez elárulja, hogy jól teszed a dolgodat! Sohasem számítottunk ilyesmire — díjakat nyerni, három német és három európai turnét adni, és most Amerikában lenni. Mindig is csak azt akartuk, hogy élőben játszhassunk - erről szól
a banda. Minden egyes díj, amit a rajongóink megszavaztak nekünk, a legdrágább számunkra, mert ez olyan nagyszerű reakció és azt mutatja, mennyire nagyon támogatnak minket a rajongóink. Valóban ők a legjobbak!
Melyik videoklip készítése volt a kedvencetek?
Tom: Utáljuk a forgatásokat. A legtöbb szívás — mindig több mint húsz órán keresztül tart, mindig hideg van és esik az eső. mindig olyan kimerítő. De az eddigi legjobb a “Scream” forgatása volt — igazán szórakoztató volt.
Melyik a kedvenc dalotok a Scream albumról?
Bill:Mindig változik és különbözik a véleményünk is, hogy melyik a kedvenc az albumról és hogy melyiket szeretjük a legjobban a koncerteken előadni. Nekem a “Scream.”
Georg: “Break Away”
Gustav: Élőben a “Raise Your Hands”
Tom: “Don’t Jump.” De ahogyan Bill mondta, folyton változik és holnap talán már mást mondanék.
Ha egy hét vakációt kapnátok, hová mennétek és mit csinálnátok?
Tom: Imádjuk a távoli kicsi szigeteket. Csak tengerpart, klassz idő és az óceán kell nekünk.
Georg: Mindannyian szeretünk pihenni. Én búvárkodtam. De általában szeretünk lófrálni, annyit aludni, amennyit csak tudunk, enni és megint aludni. Gustav más. Ő korán kel és nagyon aktív.
Gustav: Igen, szeretek biciklizni és télen síelni.
Mit kerestek egy lányban?
Tom: Nem fontos, hogy szőke, barna, fekete vagy vörös hajú-e. Mindenféle lány tetszik. Csak klappolnia kell. Szeretem a magabiztos lányokat. Elérhetetlennek kell mutatnia magát és hagynia, hogy megdolgozzak érte - ezt szeretem.
Bill: Nem szeretem az egyéjszakás kalandokat vagy a laza flörtöket. Nagyon romantikus vagyok. Hiszek abban, hogy mindenki számára van valaki valahol. Nincs garancia, hogy megtalálod a nagy Őt — akik megtalálják, azok nagyon szerencsések. Nem egy bizonyos típusra bukom. Nekem az a fontos, hogy megértse, amit csinálok. Nincs sok időm, és mindig a zene az első. Tehát olyan lányt keresek, aki megnevettet, akiben megbízhatok, aki mindig őszinte. Ez nagyon fontos nekem. Úgy hiszem, fel fogom őt ismerni, ha majd előttem áll.
Egyedülállók vagytok?
Georg: Igen, egyedülállók vagyunk mindannyian.
Tom: Nos, nincsenek hosszú kapcsolataim. De összehasonlítva a többiekkel, akiknek SEMMILYEN tapasztalatuk sincs, én nagyon szerencsés vagyok a lányokkal…
Mindenki: Ohhhh!
Randiznátok egy rajongóval?
Bill: Miért ne? Mindig úgy gondolom, klassz lenne, mert ők velünk együtt élik ezt az életet és valóban tudják, mit csinálunk.
Tom: Amikor megtörténik, megtörténik, oké?!
Melyik híresség tetszik nektek?
Bill: Még mindig tetszenek az Olsen ikrek.
Tom: Jessica Alba nagyon szexi!
Georg: Egyetértek — klassz csaj. Eva Longoria-t is bírom.
Gustav: Eva Mendez is nagyon jó.
Mivel foglalkoznátok, ha nem lennétek zenészek?
Bill: Nem tudom! Mindig is zenész vagy művész akartam lenni. El tudsz képzelni egy pult mögött a bankban? Nem, én sem. És tulajdonképpen az éneklés az egyetlen tehetségem és ebben nagyon is jó vagyok. Vagyis számomra nincs más, csak ez!

/forrás: tokiohotelus.com, fordítás: Tomcat/