Ismerd meg történetünk alapjait ^^

 Hideg szél fúj fent, a hegyormon. A fák panaszosan sírnak, a farkasüvöltés pedig kölezről hallatszik. A sűrű eső megállíthatatlanul dobol a fenyves közepén magányosan álló kastély tornyain. A hatalmas kőépület vastag fakapuján megnyikordul a nehéz vas kopogtatókarika. Az ablakokon besüvít a jeges szél, és meglebbenti egy falra rögzített papírt: a házirendet.
A látszólag lakatlan falak között csak úgy nyüzsög az élet: a kastély egy árvaháznak ad otthont. Ezért is van a házirend a falra tűzve.
Szigorú szabályok uralkodnak itt: a diákoknak nem volna szbad kimenni a kastély udvaráról, mégis rendszeresen leszökdösnek a városba. No és tilos bármiféle testi kapcsolat is. Nappal a mosdókban, vagy éjjel a tetőn mégis elcsattan egy-egy csók. És jaj annak, akit rajtakapnak... A tanárok nem büntethetnék a gyerekeket, csak beírással, mivel azonban ezeknek a gyerekeknek nincsenek szüleik, így nem lenne más, aki megnevelné őket, ezért kénytelenek más eszközökhöz folymodni...
Lakik itt óvodás korú gyermek, és 18 éves, félig felnőtt fiatal is. Az ennél idősebbeknek viszont el kell hagyniuk az intézetet, vagy tanárként folytatni itt az életet. Ám most mindannyian vacognak, és szorosan bekuporodnak a takarójuk alá, hátha az véd valamit az ablakokon át süvítő széltől. De a hideg éjszakát aligha tudja legyőzni néhány vékony takaró...