| lépteid
Lépteid hallgatom,
félve írt hangokon,
Két szemed vallomás:
ébredés, álmodás.
Szép szavakkal csak falakat bontok,
néha úgy érzem hogy mindent elrontok...
Úgy sírj, mint még senki sem tette
és aztán, úgy kacagj rajta, ahogy Hold jő a Napra
és úgy élj ahogy lelked suttogja, mert mondd égőn ölelni vagy halkan szeretni,
ki tudja.
Lépteid hallgatom,
félve írt hangokon,
Két szemed vallomás:
ébredés, álmodás.
Szép szavakkal csak falakat bontok,
néha úgy érzem, hogy mindent elrontok.
Úgy sírj mint még senki sem tette,
és aztán, úgy kacagj rajta, ahogy Hold jő a Napra,
és úgy élj ahogy lelked suttogja, mert mondd égőn ölelni vagy halkan szeretni,
fájón követni vagy bölcsen engedni.
Engedj, engedj, engedj, engedj, engedj, ne engedj el!
Úgy sírj mint még senki sem tette,
és aztán, úgy kacagj rajta, ahogy Hold jő a Napra,
és úgy élj ahogy lelked suttogja, mert mondd égőn ölelni vagy halkan szeretni,
fájón követni vagy bölcsen engedni.
engedj, engedj, engedj, engedj, engedj... Ne engedj el!
| |