A szegényes díszletet ellensúlyozta a Wass Albert gondolatait, érzéseit hűen visszaadó színészgárda. (Igaz nem is a díszleten volt a hangsúly). Az érzelmeket felkorbácsoló előadás talán leginkább szívbe markoló jelenete az , amikor a második bécsi döntést hallgatják amely az új határt sorolja…

Egyedüli negatívumként a jelenetek között játszott Bánk bán betétdalt lehet felhozni (Hazám - Hazám te mindenem) amelyet különféle stílusban játszottak be, ezzel monotonná téve az egyébként is elég nyomasztó  -de remekül előadott -  színdarabot.

A közönség azonban háromszor hívta vissza az előadókat vastapssal , majd a színészek levonulása után felkapcsolták a nézőtéri világítást. Ekkor valaki elkezdte énekelni a Himnuszt . A már kifelé tartó nézők megálltak , a színészek visszajöttek a színpadra és mindannyian bekapcsolódtak az éneklésbe.

Torokszorító volt.

Bevallom férfiasan, potyogtak a könnyeim.

Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház

A világ és a vége

Wass Albert Jönnek és Adjátok vissza a hegyeimet című kisregényeit színpadra alkalmazta Andrási Attila és Péter Ferenc

Rendezte: Andrási Attila

Szereplők: Péter-Körmöci Petronella, Kálló Béla, Csernik Árpád, Molnár Zoltán, Péter Ferenc

Zene: Fazekas-Riedl Tibor és Kiss Zoltán

Jelmeztervező: Varga Gyöngyi

<< Vissza                          28 vs. 37 >>