2007 július hónapban a legnagyobb forróság idején döntöttem úgy, hogy a metró helyett a felszíni közlekedést választom, minek tolongjak a föld alatt, ha nem muszály?

Viszont nem számoltam az egy négyzetméterre eső színesbőrűekkel, így a Blaháról az Élessarokig tartó út maga volt a pokol.

Mivel az elsők között szálltam fel, megálltam a „forgóban”. Mellettem az elhúzott ablakon reméltem némi frissítő fuvallatot indulás után.

(A jármű műszaki állagára most nem térek ki, az külön dolgozat tárgyát képezi).

Még el sem indultunk, már a rosszullét kerülgetett , ugyanis felfoghattalan módon fél perc alatt tele lett a villamos. Az sem semmi amikor a nyári melegben a sok izzadt test összepréselődik, de a barnák által keltett bűz szinte elviselhetetlen volt. Az volt a fő célom, hogy elkerüljem a fizikai kontaktust (nehogy valamelyik hozzám érjen).

Mivel ez sikerült és körülöttem túlnyomóan magyarok húzódtak meg (ők is hasonló taktikán voltak) ezért kicsit fellélegezve, felmértem a járműn utazók összetételét.

Az uralkodó szín a barna volt , ami leginkább a szerelvény hátsó traktusában gyülekezett - gondolom a BKV ellenőrök elleni hathatós védekezés miatt- itt-ott némi sárga beütéssel.

Nem szerinti összetételt tekintve 80% - 20% arányban voltak a nők – férfiak , kor szerint pedig a 4-18 év közöttiek voltak túlsúlyban. Decibelben nem mértem , de mindenkit túlordítottak.

Az Orczy tér után kezdett változni a képlet, amikor megnőtt a sárgák aránya. A Kőbányai u.21. megállónál majdnem elhánytam magam, amikor a sok édes-savanyú szagú vágott szemű felszállt a kis kocsijával. Mondanom sem kell, az édeskés (roma) és az émelyítő (kínai) szagok közé azért belevegyült egy-két hajléktalan két-három hetes dezodor illata.

A körülöttem álló magyar testvéreim pillantását elkapva láttam, ugyanúgy szenvednek mint én.(Csak ők minden nap eljátszák ezt, hiszen legtöbben Kőbányán szálltak le, de valószínűleg beletörődtek már sorsukba).

Alig vártam, hogy leszálljak az Élessaroknál ahol jó nagyot szippantottam a - sörfőzés miatt - kesernyés szagú levegőböl.

Már csak egy busznyi izzadt ember szagát kell elviselnem és otthon vagyok!

Isten áldja a BKV-t és a közösségi közlekedést!

Mivel nem vagyok egyszerű eset, gondoltam - ha már lúd, legyen kövér – kipróbálom a 37-es villamost, talán azon nem hányom össze magam.

Már látom a nevetéstől könnyben úszó szemeket!

Bizony, ez még keményebb volt mint a 28-as.

Gyanús volt, hogy nem sok ember száll fel, de azzal bíztattam magam, hogy biztosan azért, mert majdnem ugyan az az útvonala mint a 28-asnak, és az Orczy tér felé azért mégiscsak többen mennek.

Hát nem. A titok hamar kiderült, ugyanis ennyi hajléktalant és cigányt még nem láttam egy helyen. Az semmi, de az, hogy még terrorizálják is a normális utasokat már minden képzeletet felűlmúl.

Az alpári és hangoskodó csűrhe érezve, hogy többségben van mindent megenged magának. A hajléktalan alkoholistáknak meg úgyis mindegy.

Szegény villamosvezető, biztosan minden napja egy rémálom.

Ezen a vonalon ugyan csak egyszer volt szerencsém végigmenni, de a sárgák is elkerülhetik ,mert csak egyet láttam, az is leszállt az MTK pályánál.

Soha többet nem utazom a 37-es villamossal.

Sajnálom, ha valakinek felkavartam a gyomrát, vagy esetleg rasszistának állít be a tudatában, nem tehetek róla. Én is azt hittem eddig magamról, hogy toleráns vagyok és nem is zavart eddig sem a cigány sem a kínai-vietnami kisebbség, de ekkora koncentrációban látni és megélni őket, már előjön az emberből egyfajta rasszista kisördög.

Minden liberálisan gondolkodó honfitársamnak ajánlom, hogy üljön fel egyszer egy forró nyári nap délutánján a 28-as illetve a 37-es villamosra és gondoljon bele, merre tart ez az ország.

Zacskót vigyetek magatokkal!

<< Vissza                Őrségváltás a Fidesz vezetésben? >>