Egyelőre nem sok mindent tudok írni, mert nincs túl sok összehasonlítási alapom, de a saját kutyám jellemét le tudom jegyezni. Remélem ezzel is sokat segítve a leendő sheltie tulajdonosoknak.

Idegenekkel szemben tartózkodó, de a gyerekekkel nagyon jól kijön. Lakában és kertben egyaránt lehet tartani, bár én inkább tanyára ajánlanám a mozgásigénye miatt. A lakásban tartott kutyákat naponta többször ki kell vinni sétálni, ügyelve arra , hogy legalább az egyik séta tartalmas legyen. (ideális eset egy kutyákkal teli futtatóba vinni, ahol rendesen kifáraszthatja magát). Főleg fiataloknak ajánlom ezt a fajtát, hiszem folyamatos törődést igényel. Sokat kell vele játszani és rendkívűli módon igényli a szellemi feladatokat. Ha ezeket a dolgokat nem adjuk meg neki, akkor a kutyánk unatkozni fog és véleményem szerint nincs rosszabb egy unatkozó sheltie-nél. Nagyon szeret ugatni, nem törődve azzal, hogy pl. lakásban tartott kutya. Idegen kutyákkal nagyon jól kijön, nem agresszív kutya. Fontos, hogy mindig legyen előtte játék, mert különben bútorok látják kárát. A legideálisabb helyzet szerintem, ha suliba is beíratják az állatot ( főleg,ahol egy kutya van és lakásban van tartva), mert nagyon hálás érte. Azonban ne gondolja a gazda, hogy a sheltie az a fajta, akit bárhol és bármikor kénye kedve szerint kényesztethet a gazda. Van ilyen is, ha a kutya akarja. Nem bújós fajta és ezt feltétlenül meg kell jegyeznem, mert sokan keresnek meg ehhez hasonló kérdésekkel. Természetesen nagyon örül, ha a gazda hazaér a munkából, akkor tombol a szerelem, de gyorsan el is múlik. Van amikor rájönn a kedveskedhetnék és akkor hanyatt fekszik és ugat, hogy simogasd. Könnyű vele szót érteni, bár nekem elég sűrűn fel kell vinnem a hangomat. Sok mindenről lehetne még írni a shelti-et illetően. Ha valaki esetleg úgy érezni, hogy szeretném az embereket lebeszélni erről a fajtáról, akkor itt kell, hogy megjegyezzem: Fontosnak tartom, hogy egy nem annyira ismert fajtát a valóságnak megfelelően állítsunk be. De meg kell jegyeznem nincs két egyforma kutya. Ez a jellem az én sheltie-m karaktere. És én azt szeretném, ha minden sheltie meg kapná azt a gondoskodást és törődést, amit megérdemel. Igazi kutya, akit csak szeretni lehet!! Számomra a sheltie jelenti a kutyát!!(habár megfogadtam,hogy ő volt az első és utolsó...de ez nem így lesz)...

Gondoltam, ahogy telnek a hónapok semmi nem fog változni a kutyám jellemét illetőleg. A fő tulajdonságok megmaradtak. Ugyanolyan eleven, és mozgékony , de így másfél éves korára már lenyugodott. Hogy mit értek ezalatt? Elmagyarázom. Vagy én nőttem fel Carlos-hoz, vagy ő nőtt hozzám. Ez szerintem nem fog kiderülni. Szóval: amint a kölyök sheltie kellő képpen kiéli magát megváltozik a személyisége. Sokkal nyugodtabb lett, kiegyensúlyozottabb és emberközpontúbb. Idegenekkel szemben továbbra is bizalmatlan(már ha nem egy sertés méretű sült pulykával igyekszik a kutyám felé)...akkor ugyanis hihetetlenül bizalmas lesz akárkivel szemben. Az ugatása olyan szinten fokozódott, hogy mélyült a hangja és szereti is hangoztatni. Nagyon jó házőrző és macskagyűlölő. Soha nem volt az a típus, aki szerette, ha simogatják (na jó néha néha elvárta, de csak, ha kedve volt). Nos vagy az én folymatos zaklatásomnak köszönhető az a változás, hogy most már igazi bújós kutyus lett, vagy ő jött rá magától, hogy nem is olyan rossz az, ha a gazdi simogat. Szóval elmondhatom, hogy a kezdeti nehézségek után VÉGRE révbe ért a kapcsolatunk. Egy dologról azonban még nem írtam, mégpedig a lánykutyákról illetve más kankutyákhoz való viszonyulásáról. Lányokkal nagyon jól kijön, de azért még tart tőlük. Nagyon jó udvarló és szívesen tesznek-vesznek körülötte a szukák. A kanokkal kapcsolatban pedig...(mesélek egy storyt). Van egy kutya Markó, aki kiskorában rendesen móresre tanította(a beleegyezésemmel persze, nehogy Istennek gondolja magát Carlos). Szóval a mai napig, ha meglátja Markót kerítésen keresztül ugat és kapar, de amint belépünk a futtatóba, bemászik a pad alá és onnan néz kifelé. Szóval igaz a mondás : amelyik kutya ugat, az nem harap. A másik eset: gyalogolunk az utcán és fut felénk egy kutya. Morog ránk, mi pedig tolatunk. Carlos az igazat megvallva inkább rohanna, de erre vagyok én őrűlt gazdi, aki megvédi a kutyát. De amint elhalad a másik kutya tisztes távolságra, hirtelen hatalmas véreb lesz Carlosból és ugat, mint, aki megőrült...ha érteni lehetne amit mond, akkor valami hasonlót hallanának az arra járók: "engedj el, hagy öljem meg"..az emberek pedig csúnyán néznek, hogy ilyen kutyán miért nincs szájkosár??? Hát lehet valóban kellene, de csak azért, mert nagy a szája.

Lehet vele bánni és nem kell megijedni, ha meglátunk egy igazi kis kölyök sheltie-t, amint bohókásan játszik és pórázt rág. Amint kinövi hihetetlen jó vele minden. Utána pedig csak jót nevetübk azon, hogy milyen kis ördögfióka volt porontyként!!!