Andalúz
Leírás:
A Spanyolország déli részén található Andalúzia a szülőhelye ennek a legkeresettebb és talán leghíresebb európai fajtának. Az andalúziai típus a magasiskola könnyed elsajátítása révén ideális katonaló volt. A 15-18. században az andalúziait számos más fajta kialakítására felhasználták szerte Európában. Így jött létre a lipicai, a kladrubi, a lusitano és az alter real. Egy időben annyira megnövekedett az igény iránta, hogy kivitelét halálbüntetés terhe mellett megtiltották. Ennek ellenére a fajta a 19. század elején a fajta fennmaradása veszélybe került. III. Fülöp spanyol király uralkodása alatt több fajtával keresztezték, hogy küllemét tömegesebbé tegyék. Napóleon spanyolországi hadjárata során a francia tábornokok elvitték a törzsállomány nagy részét, így számos vonal kiveszett a fajtából. Fennmaradása a karthauzi szerzeteseknek köszönhető, akik monostoraikban féltő gonddal tenyésztették az andalúziait. E lovak átvészelték a veszedelmet. Új ménest alapítottak és a fajta újra felvirágzott. A fajta nagyon kedvező vérmérsékletű. Okos, jóindulatú, nyugodt, könnyű vele dolgozni. Mozgása elegáns, nagyon látványos. Magas ívű léptei mindig a figyelem középpontjába állítják, bárhol szerepeljen is.
Jellemzők: Szín: általában szürke Marmagasság: 160 –168 cm. Küllem: széles kosfej, nagy szemek, hosszú, ívelt nyak, rövid, mély törzs, erőteljes, kerek far, erős lábak, elegáns sörény és farok Viselkedés: jóindulatú, nyugodt, együttműködő, büszke |