A tengeri rablók, a kalózok
Kalózok már az ókorban is voltak, de virágkorukat a 16-17. században élték, amikor benépesítették az óceánok vizeit is. Kolumbusz felfedezése után a spanyol hajók arannyal és ezüsttel megrakodva haladtak Európa felé. Ez mágnesként vonzotta a kalózokat. Egyesek saját szakállukra raboltak, de voltak olyanok is, akik uralkodójuktól kaptak engedélyt, úgynevezett kalózjogosítványt arra, hogy az ellenséges nemzetek hajóit fosztogassák. Ők a kincs egy részét a királyi kincstárnak adták. Közülük a leghíresebbé az angol Drake kapitány vált.Őt a királynő lovaggá ütötte, és az angolhadiflotta tengernagyává kinevezte. A Karib-szigeteken a kalózoknak saját "államaik" jöttek létre. Itt gondoskodtak a harcban megsebesültek, megrokkantak ellátásáról, a hajók kijavításáról. Ezekben a kikötőkben vertékel a kalózok a zsákmány rájuk eső részét is, hiszen a kalózszigetek lakossága folyamatosan nőtt, kereskedők és telepesek is érkeztek ide. A kapitányokat vagy tisztelték, vagy rettegtek tőlük. Új kapitányt is válaszhattak. A kalózok üres óráikban a vitorlákat foltozták, a kötélzetet javították. Ha hajba kaptak, a kapitány tett rendet. Általában kétszersültet, halat és teknőshúst ettek, de az is előfordult, hogy éheztek. A tengeren a szembe jövő hajó zászlaja árulta el, hogy barát vagy ellenség közeleg. A kalózok szokásos csele volt, hogy hamis zászlóval baráti, békés hajónak mutatták magukat, esetleg álcázásul még asszonyoknak is beöltöztek. Az utolsó pillanatban aztán felhúzták a kalózlobogót.
Kalóztörvények: 1. A döntéseknél mindenkinek egy szavazata van. 2. A hajón senki sem kártyázhat, kockázhat pénzben. 3. A gyertyákat és mécseseket este 8 órakor el kell oltani. 4. A fegyvereit mindenki köteles tisztán és harcra kész állapotban tartani. 5. Gyermekeknek és asszonyoknak nics helye a hajón. 6. Aki csatában gyáván viselkedik , vagy elhagyja a hajót, halállal lakol vagy egy lakatlan szigetre száműzik. |