Kétségbeejtő zavar

Ja, tényleg. Elfelejtettem említeni, hogy Amara hogy is nézett ki. Lila hosszú haj, piros szem. Egész jól néztek ki Kuramával egymás mellett. Mindegy

Most úgy is Kurama a főszereplő.

Mert esett az eső. Kurama meg ott sétálgatott. Hogy miért? Azon kívül, hogy folytatódjon a történet. No de akkor folytatódjon. Addig gondolkodhatsz.

Dörgött, villámlott. Dirr. Ez egy villám volt. És azért, hogy a közeli fa egyik ágán lévő árny arcát megvilágítsa. Dirr. Még egy villám. De ez bezzeg a másik árnyalakot nem világítja meg. Dirr. A harmadik villám meg levágta a fáról az első árnyalakot. Nyugalom, csak leesett. Nem csapott bele a villám. Na szóval Kurama sétált. Egyszer csak mit látni? Na mit? Lábakat. Nem akárkinek a lábai. Na most. A három nagyúr (a gyengébbek kedvéért): Mokuro, Yomi és Raizen. Na most. Vegyük Yomit. Ő és Kurama… Na jó, most tényleg meséljem el, hogy mi van? Tehát. A láb Yomi egyik alávalójának a tulajdona. Látszik, hogy nem komálom, mi? Na mindegy. Szóval azt mondja a lábtulajdonos:

-Ez egy üzenet Yomitól.

És Kuramához dobott egy sárgán fénylő bigyuszt. Kurama teljesen megdöbbenve nézett arra a vacakra. Miután (végre) felfogta, mit mondtak neki, visszakérdezett:

-Yomitól?

Igen, jól hallottad, Yomitól. Várjunk, még mindig ugyanúgy néz a gömbre, eszerint nem akarja elhinni. Oké, haladás, már hozzávágta a gömbikét az egyik oszlophoz. Abból kifolyt valami lötyi, és alakot öltött. Yomi alakját. A lötyi-Yomi elkezdett dumálni. Körülbelül ugyanazt mondta el, mint Hokushin, csak hát, a maga stílusában. Ezért nem is akarom leírni, hogy mit hablatyolt össze. Na meg azért, mert az első árnyalak ott kúszott Kurama felé, aki időközben leült egy dobozra. Hogy az milyen csoda folytán került oda? Na mindegy. A lényeg az, hogy leült rá. Mármint Kurama. Nem az árnyalak. Az csak fölállt. Már a lábán ment közelebb. Igazam volt, Kuramához akart menni. Vajon ki ő? Egy kis segítség: amikor Kurama megremegett a dobozzal együtt (csöppet ideges volt, bár mondjuk, ki ne lenne az, amikor kiderül, hogy akit megöletett, az az egyik alvilági nagyúr) előbújt az oszlop mögül, és Kuramához szólt:

-Rókavér, Kisrókám!

Úgy biza, Amara volt az (ki más?). Ekkor a lötyi-Yomi kinyögte a lényeget. Meg akarja magához hívni. Mily csodás dolog. Viszont csodák csodájára, Amara úgy vigyorog, mintha Yomi áldását adta volna rájuk. Ez hihetetlen, mi járhat a fejében? Minek örülhet annyira *vigyorog, mint Amara*? Mindjárt kiderül.

-Te meg min vidulsz annyira? –Kérdezte Kurama őszinte csodálkozással. Amara még mindig csak vigyorog, semmi válasz. Vagy mégis?

-Kisrókám…

-Kisróka? Én azt hittem, hogy gerlék vagytok.

Előbújt a másik árnyalak is. Természetesen Hiei használta ki az alkalmat, hogy zavarba ejtse őket. Kuramának égett az arca rendesen. Aztán Amara törte meg a kínos csendet:

-Mi van a kezedben Hiei-baba? Talán téged is meghívott Yomi?

-Nem vagyok Hiei-baba. Egyébként engem Mokuro hívott meg.

Mindez fogcsikorgatással. Amara örömmel nyugtázta.

Hiei hozzávágta a saját gömböcskéjét az oszlophoz. Mokuro is ugyanazt mondta el, mint Yomi, ha lehet még több rizsával. Az egészet Amara ásítozása fűszerezte. Már harmadszorra hallgatta végig ugyanazt az öt mondatot.

-Milyen nagyképű –kommentálta Hiei. Amara csak nem állta meg közbeszólás nélkül:

-És még Yomit meg se hallgattad.

-Na de mondd már el, min vigyorogtál miután Yomi beszámolt. –Mondta Amarának Kurama.

-Csak az, hogy milyen ironikus az a tény, hogy mindketten hallottuk, hogy a másikat ki hívatta magához. Nekünk persze engedelmeskednünk kell, mert mindketten kevesebb hatalommal rendelkezünk a jövendőbeli feljebbvalóinkkal szemben. Ellenben mindketten fogunk valamit gyűlölni ezekkel a démonokkal. És mindketten visszatérünk valamikori lakhelyünkre. Más kérdés, hogy másképp fognak minket emlegetni. Nektek még talán eseménydúsabb is lesz az egész, mint nekem.

-És ha nem fogadjuk el ezt az egészet? –kérdezte rögtön Hiei.

-Kuramát könnyű zsarolni. Ami meg téged illet Hiei, szerintem túl kíváncsi vagy ahhoz, hogy ne menj Mokuróhoz.

-Hogyhogy engem könnyen lehet zsarolni?

-Majd meglátod Kisrókám, majd meglátod.

És Amara csak vigyorgott és vigyorgott és vigyorgott.

-Na erre én is kíváncsi lennék-mondta Hiei. Ejnye, hát mindenki elfelejtette már a sötét harcművészetek viadalát (SHV-t). Én még annak a résznek a címére is emlékszem: Vér és virág. Legfőkébb Kuramától szégyen, hogy nem emlékszik. Hogy is hívták azt a kék bőrű, kék hajú, kék ruhás, nyomógombos szörnyet, akin csak egy olyan szín volt, ami nem kék (piros volt) és az is csak azon a kék vackon a nyomógomb. Roto, igaz? ~Én tudjam, te vagy a YYH-szakértő-fan~ Azért nem vagyok annyira szakértő. De ha már itt tartunk, akkor miért jöttél ide narrátor segédnek?