A belovaglás, nyereghez szoktatás különböző módszerei

Elsőként említem a csatlakozást, avagy a Monty Roberts módszert. Nemhiába, hiszen a lovak szempontjából talán ez a legjobb megoldás, persze mindenkinek van saját véleménye. Én úgy gondolom nem jó kötni magunkat egy variációhoz, a belovaglás módja nálam függ a lótól, körülményektől, magamtól. Tehát úgy dolgozom ahogy a legjobbnak látom, felhasználva már meglévő módszereket, tapasztalatokat, és hozzáadom saját elképzeléseimet is.

Röviden a csatlakozásról(Csatlakozás - a Monty Roberts módszer):

Az indítást általában egy körkarámban végezzük(kb. 16 méter átmérőjű). A lovat bevezetjük a karám közepére, egyszerű homlokdörzsöléssel köszönünk neki, és a fara felé távolodunk. A lovat kitereljük a karám széléhez, és menekülésre ösztönözzük, pl. egy kötéllel.
Agresszívan viselkedünk, egyenesen a ló szemébe nézünk, támadó testtartást veszünk fel, a kötéllel állandó nyomás alatt tartjuk, de sosem ütjük meg! Folyamatosan megteszünk így öt-hat kört, majd irányt váltunk, de ekkor már figyeljük a ló viselkedését. A ló szép lassan jeleket, üzeneteket küld felénk: A felénk eső fülének mozgása lelassul, minket figyel, ránk szegeződik; nyakát meghajlítja, hogy ezzel is közelebb kerüljön a kör középpontjához, vagyis hozzánk; fejét egyre lejjebb ereszti, orrával már a talajt súrolja; rágcsál, száját nyalogatja. (A fül felénk fordítása a tisztelet jele, és ugyanezt jelenti a közeledés is. A nyalogatással és a rágcsálással a ló azt mondja: "Menekülő állat vagyok, de eszem, tehát nem félek tőled." A fej lehajtásának is megvan a maga jelentése: "Ha hajlandó lennél újra megbeszélni a helyzetet, én engedném, hogy te vezesd a tárgyalást.")
Mikor ezeket a jeleket észrevettük, tapasztaltuk, vegyük fel a behódoló formát, engedjük közeledni az állatot. Szemünket süssük le, ne nézzünk a ló szemébe! Egy helyben álljunk meg, majdhogynem háttal a lónak, ezzel invitáljuk, hogy jöjjön oda hozzánk. Ha ekkor máris odajön, az remek! Ha csak megáll és felénk fordul, de nem indul el, akkor mi induljunk el őfelé, de vigyázzunk, mindig íveket vagy félköröket leírva közeledjünk hozzá, soha ne menjünk egyenesen. Amennyiben ekkor menekülni kezd, úgy folytassuk az előrenyomulást még néhány körön keresztül, aztán ismételjük meg az invitálást! Ezután már magától el kell indulnia felénk, és az orrával át kell nyúlnia a vállunk fölött. Ez a CSATLAKOZÁS. Amikor már meg tudjuk közelíteni a fejét, dörzsöljük meg a két szeme közti területet, majd körben sétálva kezdjünk távolodni tőle. Különböző irányokban, kisebb nagyobb köröket, íveket sétáljunk. Ekkor a lónak követnie kell bennünket, vagy legalábbis úgy kell mozognia, hogy a feje folyamatosan felénk forduljon. Ha nem tesz így, akkor a körözéssel úgyis a ló mögé kerülünk; ilyenkor küldjük vissza a karám peremére, és futtassuk még néhány kört. Ha idáig eljutottunk, akkor a CSATLAKOZÁS és a KÖVETÉSmár sikeres.

1. CSATLAKOZÁS
2. KÖVETÉS
3. SÉRÜLÉKENY TERÜLETEK
4. PATAEMELÉS
5. NYEREGTAKARÓ
6. NYEREG
7. KANTÁR
8. FUTÓSZÁR
9. LOVAS
10. TELJES KÖR JOBBRA
11. EGY LÉPÉS HÁTRA
12. TELJES KÖR BALRA
13. EGY LÉPÉS HÁTRA
Én csak a csatlakozás menetét írtam le, úgy gondolom az a legfontosabb, az az alapja. Az indítás további állomásai (nyereg, kantár, lovas...) is hasonló módon zajlanak. SEMMI FÁJDALOM! 

Ha az indítás sikerrel zárul, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy segítettünk

jobb hellyé tenni a világot a lovak számára.

A csatlakozás alapja a tudat, hogy a lónak van választási lehetősége, csak azt teszi meg amit szeretne. Persze ezt lehet más szemszögből is nézni, hiszen a ló mégiscsak be van zárva egy fallal/kerítéssel körülvett területre, ahonnan nem tud szabadulni. Eközben az ember nagy nyomást gyakorolva rá, menekülésre készteti. Teljesen idegen helyzetbe kerül, minden jó indulat ellenére is megijedhet, félhet. Így kénytelen egy idő után megadni magát, behódolni, csatlakozni az emberhez, hogy ne kelljen többé menekülnie.

Mégis ez egy jó megoldás, hiszen ha egy lovat megkérdeznénk, ő biztosan a szabadba vágyna, nagy legelőkre, tehát tökéletes variáció nem létezik. A belovaglás folyamatát nem tudjuk elkerülni, viszont kényelmesebbé, könnyebbé tehetjük a lovak számára, annak módjának megválasztásával.

Sajnos a csatlakozás nem rég óta felfedezett, és még mindig kevésbé elterjedt mint a hagyományos, megszokott módszerek. Ma már talán egyre ritkább a betöréses, "kizsákolásos" módszer. A lovak belovaglásának ez a formája a lóra nézve drasztikus, feleslegesen fájdalmat okozó. Lényege és célja, hogy szó szerint megtörjük a ló akaratát, legyőzzük, magunk alá gyűrjük, majd uralkodjunk felette. Kizsákolásnál először felteszik a lóra a nyaklót, ehhez erős kötelet rögzítenek és a kötél másik végét egy cölöphöz kötik úgy száznyolcvan centiméter magasra. Vannak akik erre külön karámot építenek, hogy minél több állatot tudjanak egyszerre betörni. Az ember miután ily módon kikötözte a lovat, az állattól megfelelő távolságra megállt, kezében egy kötéllel, amelynek végére nehéz ponyvát, vagy nehezékkel ellátott zsákot kötött. A zsákot többször a lovak hátára, lábaik közé vettették. A lovak már a kikötözésnél megrémülnek menekülni próbálnak, de mikor a zsákot vetik feléjük, teljesen megvadulnak, küzdenek az életükért. Nyakuk és fejük feldagad, gyakran meg is sérülnek. A következő lépésben felkötik a lovak egyik lábát, általában az egyik hátsót. Kötelet hurkolnak a csüdjük alsó részére, majd a kötél végét a nyaklóhoz erősítik. Ezután a mozgásában akadályozott lóval tovább folytatják a kizsákolást, hogy ellenállásra való hajlamukat tovább csökkentsék. A kizsákolást addig nem hagyják abba, amíg a lovak küzdőszelleme csaknem teljesen alábbhagy. Ezután a lábaikat eloldozzák, és felteszik rájuk a nyerget. A lovak ismét küzdeni kezdtek, újból a kizsákolással fárasztják ki őket. Majd elengedik őket, és fejükre zabla nélküli orrszíjat erősítenek, ezzel egy hétig járatják őket futószáron. Az első lovaglásnál ismét fájdalommal provokálják őket, hogy a ló ellenálljon, de mikor ezt megteszi még nagyobb fájdalmat okoznak neki. Amelyik ló nem alkalmas még a lovaglásra, gyakran az egész napot felkötött lábbal tölti. A lovak ezúton történő betörése több hétig eltart, rengeteg sérüléssel, zúzódással és sebekkel jár. Eztán a lovak nem önszántukból, hanem félelemből dolgoznak.  

Hobbilovak gyakran alkalmazott belovaglása a sokszori futószárazás. Lassan de folyamatosan hozzászoktatják az új dolgokhoz, mint a kötőfék, futószár, nyereg, zabla, kantár és a lovas. Sok múlik a lovon, de általában lassú folyamat, türelmet igényel. Nem szabad egyik napról a másikra túl sokat követelni a lótól, és ez a mondat mindenkor érvényes, nem csak a belovaglásnál.

A lovak belovaglásánál nagyon fontosnak tartom, hogy a lónak legyen választási lehetősége. Elengedhetetlen, hogy a ló meg akarja tenni amit kérünk tőle, és nem félelemből, rá nehezedő nyomástól engedelmeskedik. Fontos a ló és lovas közti együttműködés, a tisztelet. Ha az ember megértő a lovával, szereti, tiszteli és szem előtt tartja az igényeit, sokkal kiegyensúlyozottabb, eredményesebb lesz a kapcsolatuk mint uralkodás, erő és fenyítés mellett.