A hibás küllemű ló munkavégzése kevésbé hatékony, mint a jó felépítésű állaté, de egészségét és kondícióját is nehezebb megőrizni. A lovak és a pónik életük java részében állnak, és többnyire állva pihennek is. Így tehát a hibás felépítés munkájukat és pihenésüket is megronthatja.

Szemek

Az egymáshoz közel fekvő, mélyen bent ülő kis szemek sokszor nehezen kezelhető természetre utalnak. A szűk és keskeny homlok azt is jelzi, hogy az orr légjáratainak is kevesebb hely jut.

Fülek

Szemügyre kell venni a ló fülét is. A hosszú fül állítólag a gyorsaság jele, de a fülek gyakori hátracsapása (konyítás) rossz természetre utal.

Pontyszáj

A lónak a felső állkapocs elülső fogai túlnyúlnak az alsó fogsoron. Ez súlyosabb esetben akár a ló táplálkozását is akadályozhatja, ami könnyen betegséghez vezet.

A nyak hibái

• Szarvasnyak: a szarvasnyakú ló nyaka felül izomszegény, alul pedig túl izmos. Az ilyen nyakalakulású lovak fejüket sokszor szinte vízszintesen hordják, csillagvizsgálók, aminek következtében a lovas nehezen tudja irányítani őket.
• Disznónyak: a disznónyak igen rövid és vastag. Csökkenti a nyak hajlékonyságát.

Alacsony mar

Az ilyen mar következtében a nyereg előrecsúszhat. Póniknál meglehetősen gyakori ez a hiba.

Meredek lapocka

Jó támasztóerőt biztosít, de rövidíti a ló lépését, és rázkódást okoz, ami károsítja az ízületeket és a patákat, valamint a lovaglást is kényelmetlenné teszi.

Csapott far

A ló fara a legmagasabb ponttól élesen lejt a farok felé. Az ilyen ló sokszor igen jól ugrik, ezért ezt a faralakulást nemítélik meg szigorúan.

A hát hibái

• Rövid hát: erős lehet, de a túl rövid hátra nehéz a nyerget felilleszteni.
• Hosszú hát: sokszor keskeny és gyenge, sőt esetleg könnyen sérülhet is.
• Pontyhát: domborúan ível felfelé. Lehet alkati hiba, de betegségre utaló jel is.
• Puha hát: a mar mögött erősen lejt. Idős korra vagy károsult csigolyákra és általában gyengeségre vall.

Túl széles szügy

"Oroszlán"-szügynek szokták nevezni. Az ilyen szügyű ló gyorsabb jármódban ide-oda dülöngél, emiatt lovaglása kényelmetlen. a széles szügyű ló elülső végtagjai a talajon távol állnak egymástól, ezért a ló egyensúlya is bizonytalan lehet.

Farok

A félretartott és lógatott farok a hátgerinc sérülésére utalhat. A farokcsapkodás ideges természetről árulkodik.

A végtagok hibái

• Borjúlábúság: oldalról nézve a ló elülső lába homorúnak látszik, ezt borjúlábnak hívják. Erősen terheli a lábtőt és az inakat.
• Rokkantállás: ez a borjúláb ellentéte. Ha csekély mértékű, akkor kevésbé terheli túl az inakat, de súlyosab esetben könnyen botlik a ló. Idősebb lovaknál a lábak elhasználódása okozhatja ezt a hibát.
• Kardállás: a hátsó lábak erőtlenségéhez vezethet, és a csánkízület, valamint a szalagok túlterhelését okozhatja.
• Tehénállás: gacsos állás a paták kifelé, a csánkok befelé fordulnak. Emiatt a lábak kifelé lendülnek, ahelyett hogy egyenes irányban előremozognának.
• Hegyfaltipró állás: az elülső paták befeléfordulnak. A rendellenes állás keresztező járást, továbbá ínhúzódást okozhat. Lehet örökletes hiba is.
• Meredek csüd: nem elég rugalmas, a mozgás rázós lesz, ezért a lovat kényelmetlen lovagolni.
• Hosszú csüd: az inak és ínszalagok túlzott megterhelését okozhatja.
• Bak pata: kicsiny, meredek, szűk pata a terheléskor kevésbé tágul, így a földre helyezéskor keletkező rázkódást kevésbé tompítja.
• Terült pata: nagy, nyitott, sarki része rendszerint alacsony. Az a ló, amelynek ilyen típusú patája van, nehezen boldogul az egyenetlen, kemény talajon.

Járáshibák

• Lapátolás: a ló járás közben kifelé dobja a lábait, és oldalról a patatalp is látható lesz. A gyenge vagy bizonytalan lábú fiatal lovaknál ez nem ritka jelenség. A már munkába fogott ló izmai idővel megerősödnek, és a hiba is megszűnik. Sokszor megfelelő patkolással is lehet rajta segíteni.
• Keresztezés: a ló egymás eléhelyezi lábát, amitől a lábnyomok majdnem egy egyenesbe esnek. A fiatal ló izmai fejlődésével elnőheti ezt a hibát, amelyben a jó patkolás is segíthet.