Vadszamár: Az afrikai vadszamárnak (Equus asinus S.) három alfaja élt Afrikában, közülük ma már csak a szomáliai vadszamár lelhető fel még Szomália hegyei között, míg a núbiai és az atlaszi vadszamár kipusztult. Színe szürkés-barna, háta szíjalt, vállán keresztcsík látható, lábain pedig zebroid csíkok vannak.

Félszamár: Az equus hemionus hemionus, a félszamarak és a rokon alfajok Nyugat-Ázsiában és a Közel-Keleten, az Arab-félszigettől Mongóliáig fordulnak elő. Nevükkel ellentétben nem állnak közelebbi rokonságban a szamarakkal mint például a lovak. Három jellegzetes alfajuk különböztethető meg: a gyors Onager főleg Iránban honos, a Kiang Tibeti és a Kulán Türkméniai. Színük világos vöröses-barna, csak a hátuk szíjalt. 

Háziszamár: A domesztikált háziszamár (Equus asinus) az afrikai vadszamártól származik. Nagyon erős, szívós és kitartó. Hátán súlyos málhákat képes vinni hosszú utakon, kevés élelemmel és vízzel is beéri. A szamarat évezredeken át teherhordó állatnak használták. Bár sok helyen ma is keményen dolgozik, egyre többen tartják kedvtelésből, hátasnak vagy fogathúzásra, főként gyerekek részére. A hím szamár neve szamárcsődör, a nőstényé pedig szamárkanca. A szamárkanca 12 hónapig hordja magzatát, vemhessége tehát egy hónappal hosszabb mint a lovaké.

Öszvér: Az ember évezredek óta keresztezi a szamarakat és a lovakat, az öszvér hibrid. A lóöszvér szamár apától és ló anyától, míg a szamáröszvér ló apától és szamár anyától származik. Sok nyelvben mindkettőnek más-más neve van (pl. mule és hinny). A szamáröszvér kissebb és inkább hasonlít a lóra. A keresztezésből született utód nagyon erős és szívós. Biztonságos járása miatt évezredek óta használják teherhordó állatnak, igásnak, sőt hátasnak is.

Zebra: Afrikában élnek. Három fajuk maradt fenn: a közönséges (Burchell) , a hegyi és a Grevy-zebra. Mindegyik más környezetben él, és csíkjaik elrendezése is különböző.