A cukorbetegség (diabetes mellitus) kutyáknál is gyakorta előfordul. A betegség hátterében a szénhidrát anyagcsere zavara áll. Ennek következtében abszolút vagy relatív inzulinhiány alakul ki az állat szervezetében, melynek hatására a vércukor szintje jelentősen megnövekszik.

A betegség oktana nem teljesen tisztázott, de feltételezhetően egyes tényezők, mint az elhízás, immunrendszeri zavar, hormonális rendellenesség, illetve környezeti hatások is hajlamosíthatnak a betegség kialakulására. Vannak olyan kutyafajták, melyeknél halmozottan fordulhat elő cukorbetegség. Ilyenek az uszkárok, tacskók, terrierek, spitzek, illetve ezek keverékei. A betegség szuka kutyákban tapasztalatok szerint jóval gyakrabban fordul elő, mint kanokban.

A gazdi legtöbbször arra lesz figyelmes, hogy kutyája sokat iszik és ezáltal természetesen sokat is pisil. Ezen kívül a cukorbeteg kutya fáradékony lehet, a munkakutyák teljesítménye csökkenhet, és a betegség előrehaladtával testtömegvesztés is bekövetkezhet.
Sokszor bőrelváltozások is jelentkezhetnek a cukorbetegség tüneteként, mint a szőrhullás, a fénytelen szőrzet, a korpázás. Előrehaladott esetekben a szemlencse homálya is kialakulhat, amely látásromláshoz, sőt vaksághoz is vezethet.
Súlyos esetekben visszatérő hányás, kiszáradás, szapora légzés és eszméletvesztés is kialakulhat.

A betegség diagnosztikai meghatározása laboratóriumi vizsgálattal párosul, amely általánosságban a vér- és a vizeletminta elemzését jelenti. Egyes esetekben az állatorvos glükózterheléses vizsgálatot csináltathat, a humán gyakorlathoz hasonlóan.
A betegség megállapítása után az állatorvos a betegség súlyosságától függően diétát illetve inzulinkezelést ír elő.
Az időben elkezdett kezelés és a rendszeres állatorvosi ellenőrzés mellett a cukorbeteg kutyák hosszú ideig élhetnek gyakorlatilag teljes életet.

A cukorbetegség diétás kezelésében a rostdús táplálás a legfontosabb alapelv. A cukorbeteg kutya étrendje 2/3 részben húsból, 1/3 részben szénhidrát és zöldségfélékből álljon, amely jelentős mennyiségű rostot tartalmaz. Fontos az is, hogy az egy napra jutó eledel mennyiségét többszöri kisebb adagokban adjuk az állatnak.
Az állatpatikákban receptre kaphatók már speciálisan cukorbeteg állatoknak kifejlesztett diétás tápok konzerv és száraz kivitelben is, amelyek megkönnyítik a diétás étrend szakszerű, könnyű betartását.
Súlyos esetekben inzulin adása is indokolttá válhat, amely hatására a vércukorszint csökken. Segítségével az állat vércukorszintje az optimálishoz közeli tartományban tartható. Ehhez azonban, mivel pontos mennyiségeket kell adagolni, tudni kell az állat aktuális vércukorszintjét. Ehhez a humán vonalon is használatos automata cukormérők tökéletesen megfelelnek. Használatukkor 1 csepp vért kell az érzékelőre cseppenteni és pár másodperc múlva mmol/l-ben leolvashatjuk az eredményt. A pontos inzulinadagolást a vércukorszint ismeretében az állatorvos szigorú utasítása szerint hajtsuk végre.
A beteg állatot rendszeresen állatorvosi ellenőrző vizsgálatra kell vinni, a kezelés menetét érdemes időről-időre orvosunkkal megbeszélni

A tuberkulózis (TB) átterjedhet az emberre a kutya-ember kommunikáció révén, nem gyakori a kutyánál fõleg azokban az országokban, ahol a betegség elõfordulása mind az embernél, mind az állatoknál általában alacsony. A Mycobacterium tuberculosis leggyakrabban belégzés útján, esetleg bõrön vagy nyálkahártyákon át jut a szervezetbe. A behatolás helyén jellegzetes szövettani képet mutató produktív folyamat (tuberkulum) alakul ki, amelyhez a nyirokutak és a környéki nyirokcsomók elváltozása járul. A tuberkulózis emberrõl a kutyára is átterjedhet.

A Campylobacter és a Salmonella baktériumcsoportok megtalálhatók a fertõzött kutyák ürülékében. A fertõzés együtt járhat hasmenéssel, de izolálták a baktériumokat nem hasmenéses kutyák ürülékébõl is (baktérium hordozók). Mindkét organizmus megbetegedést okozhat az embernél, ezért az ilyen állatok közegészségügyi kockázatot jelentenek. A következõ baktériumfajtákat találták a kutyák ürülékében: Campylobacter jejuni, C. coli, C. upsaliensis, Salmonella typhimurium, S. enteritidis, S. livingstone, S. kottbus. Közegészségügyi szempontból azok a kutyák jelentik a legnagyobb veszélyt, amelyek pl. tuberkulózissal, salmonellával vagy Campylobacterrel fertõzöttek, de a betegség jelei nem láthatók rajtuk, az ürülékük azonban tartalmazza a fertõzõ baktériumokat, így hosszú idõn keresztül veszélyt jelenthetnek az emberre.

Olaszországi Bariban 1987-1989 között 1021 kutyaürüléket vizsgáltak meg: Yersinia enterocoliticát 8,9%-ban, Campylobacter jejunit 8,7%-ban és Salmonella typhimuriumot, ill. S. kottbust 5,7%-ban mutattak ki az ürülékekben.

A Francisella tularensis baktériumot, amely a tularaemia (Pasteurella tularensis-fertõzés) okozója, a bolhák a vérrrel átvihetik az emberre.

A Clostridium perfringens (gázgangréna baktérium) béltoxaemiát, valamint roncsolt sebekben elszaporodva püffedéses gennyesedést okoz mind a kutyánál, mind az embernél. Az USA-ban biotechnológiai módszereket dolgoztak ki a C. perfringens által termelt toxinok meghatározására, így a baktérium kimutatására az állat, illetve az ember bélsarának vizsgálatával.

Escherichia coli elõfordulhat mind a hasmenéses, mind a tüneteket nem mutató kutyák ürülékében. Az emberi szervezetbe jutva gyakran okoz bélfertõzést, húgy- és ivarszervi megbetegedést.

Az epilepszia alatt olyan idegrendszeri bántalmat értünk, amely jellegzetes, ismétlődő görcsrohamokban nyilvánul meg. Kutyák egyik leggyakoribb idegbetegsége, macskáknál jóval ritkábban találkozunk vele. Oka ismeretlen, feltételezhető a genetikai eredet. Egyes fajták (golden retriever, labrador retriever, uszkár, német juhász, tacskó) kifejezetten hajlamosak a betegségre, de bármely kutyánál jelentkezhet. Egyes esetekben a betegség kialakulása visszavezethető az agyvelő gyulladásos, esetleg traumás eredetű károsodására.

A görcsöket kiváltó hatások között szerepelhet többek között a stressz, a félelem, a kifáradás, erős fény vagy hanghatás, időjárás változás, de spontán, akár alvás közben is kialakulhat a roham.

Az epilepszia lefolyása különböző súlyosságú lehet. Enyhébb esetben a kutya hirtelen elveszti egyensúlyát, támolyogni kezd, lerogy, majd az oldalára dől. Rövid időn belül felkel, de mozgása bizonytalan, szeme ijedt, tekintete zavart. Súlyosabb esetben a roham szinte villámcsapásként éri a kutyát. Az állat az oldalára vágódik, teste megmerevedik, végtagjaival futó mozgásokat végez, pupillái kitágulnak, feje és nyaka teljesen hátrafeszül. A rágóizmok rángása miatt a kutya szája habzik, ajkait és nyelvét véresre haraphatja. A roham alatt nyöszörgő, vagy akár sikító hangot hallathat, bélsár- és vizeletürítés is előfordulhat. A roham pár másodperctől maximum néhány percig tart, de ez a gazdi számára jóval hosszabb időnek tűnhet.

Az epilepsziás görcsök jelentkezhetnek ritkán, havonta, esetleg félévente, lehetnek azonban akár naponta többszöriek is. Jelentkezhetnek a görcsök rendszertelenül, más kutyáknál azonban rendszeres időközökben lehet számítani a roham kialakulására.

A roham alatt a legfontosabb, hogy a kutyát a sérülésektől megóvjuk, ezért óvatosan meg kell fogni a fejét, hogy ne ütődjön a földhöz, vagy a környezetében lévő tárgyakhoz. Soha ne nyúljunk ilyenkor a szájába, mert öntudatlan állapotában nekünk is komoly sérülést okozhat. Egy pár cm átmérőjű fadarabot, vagy egyéb alkalmas eszközt célszerű ilyenkor kedvencünk szájába tenni, megakadályozandó, hogy saját nyelvét elharapja. Roham után gondoskodni kell arról, hogy kedvencünk egy-két órát nyugodt, lehetőleg elsötétített helyen pihenhessen.

Ritkán jelentkező görcsök esetén nincs szükség gyógyszeres kezelésre. Gyakran jelentkező rohamok esetén csak a kutya élete végéig adott megfelelő gyógyszerek segítségével érhető el tünetmentesség, a betegség azonban nem gyógyítható. Általában az embergyógyászatban használt és jól bevált szerek kerülnek kutyák esetében is alkalmazásra.