A Kos (Aries) jellemzése:
A tavaszponttól számítva az állatöv első jele. Mivel minden jel
kapcsolódik egy bolygóval is, az asztrológia azt tanítja, hogy a Kos jel
uralkodó bolygólya a Mars. A Nap március 21-tól április 20-ig tartózkodik ebben
a szakaszban. A minőségi keresztek közül a kardinális kereszthez tartozik. Eleme
a tűz, férfiasság és aktivitás jellemzi. A kardinalitás miatt jellemző rá a
céltudatosság, a vezetni akarás, túlzott formájában erőszakosság, rátartiság. A
tűz elem által energia, tettrekészség, akarat, harciasság, másokra hatni
akarás.
Jelleg: Tűz
Harmonikus szín: vörös Szerencsenap: kedd Drágakő: Ametisztet
válasszon, ha harmonikus követ szeretne. Szerencseszám: 7 és 3 Virág:
vörös rózsa Uralkodó bolygó: Mars Szerelmes: Oroszlán és Nyilas
Márciusban
a természet a téli pihenő után erőktől duzzad. Mindenből az életigenylés árad. A
Nap egyre melegedobb sugarai létrehívják az apróbb csírákból a kis növényeket, a
madarak fészket raknak. A természet lüktető erejét érezzük a Kosban. A Kos
energiái hatni akarnak, ő az élet, a minden erőt magába fogadó.
A Kos ezzel
a hatalmas, duzzadó erővel keresi azokat a lehetőségeket, ahol énségét
valamilyen módon kihangsúlyozhatja. A Kos a dolgok kezdésében éli át önmaga
fontosságát. Ezért másra kevésbé figyel, és minden kezdetben egy önmegméretési
aktust lát. Ezért számára minden akadály egyértelmű kihívás, megméretés, tehát
gondolkodás nélkül belevág. Ő csak győzhet. El sem tudja képzelni, hogy
esetleg le is gyozhető. Nem hátrál meg semmi elől. Nem ismer kétséget önmagában,
hiszen arra született, hogy bizonyítson. Egyik alapelve, hogy amit ma
megtehetsz, ne halaszd holnapra. De nem hogy holnapra nem halasztja, hanem még
aznap a lehető legkorábban kívánja elkezdeni. Mindennek elébe megy. Képtelen
várni. Nincs türelme. Ahogy a legtöbb asztrológiai könyv írja, fejjel megy a
falnak. Nem mérlegel, nem elemez, gondolkodás nélkül belevág, mert nem akar
semmiből kimaradni. Mivel ő a kezdet, így számára még minden tapasztalat
egy új élmény, és ezért az élet számára nem más, mint az elménygyűjtések
lehetősége. De nemcsak a tettek embere, a szellemi dolgokban is ugyanilyen
hévvel és lendülettel mélyed el, viszont amilyen ellenállással fog hozzá
bármihez, olyan hamar képes abbahagyni. Létének egyik fő értelme, hogy sok
mindent éljen át, tapasztaljon meg, tehát sok ideje nincs, ha egyetlen eros
rohammal elvégezte a rá váró feladatot, akkor azzal tovább nem foglalkozik, mert
várja az új lehetoség, az új élmény és minden, ami az újdonság varázsával hat
rá.
A múlt
sosem érdekli, hiszen elotte áll a csábító jövő. élete örök száguldás, rohanás.
Ezeknek a szavaknak: higgadság, türele, kitartás, megértés, tolerancia, értelmét
nem fogja fel, hiszen nem képes várni. Egész élete olyan, mintha le akarna késni
valahonnan ezért dupla erőbedobással rohannia kellene, hogy le ne maradjon
valamiről.
A Kos nem
ismer félmegoldásokat. A külvilág számára szimpatikus és ellenszenves közegből
tevődik össze. Az egyik oldalon a barátok, a másik oldalon az ellenségek állnak.
A Kos könnyen barátkozik, és ezért gyakran a barátság is csak időleges nála. Ez
nem azt jelenti, hogy elfelejti a barátait, hanem azt, hogy bizonyos feladatok
elvégzéséhez a társul hozzácsapódott emberekkel összebarátkozik. Majd a feladat
elvégzése után új feladathoz lát, s a barátok elmeradnak. Az ellenségek csak
addig ellenségek, míg a Kos útjában állnak. A harcban kíméletlen, de ha valki
békejobbot nyújt, azonnal képes megbocsájtani. Ha valakit barátjává fogad, azért
képes tuzbe menni. Áldozatot nem a dolog joviális aspektusáért hoz, hanem azért,
mert ez így természetes. Ezzel sajnos könnyen vissza lehet élni. A Kos nem
mérlegel, ha megkérik valamire, azonnal teljesíteni igyekszik, bármilyen nehéz a
feladat, sőt a vészély még izgalmasabbá teszi a helyzetet, hiszen itt mutathatja
meg igazán, hogy kicsoda is ő. Gyakran láthatjuk olyan helyzetben, ahol
haláltmegvető bátorsággal végzi el az életveszélyes feladatokat.
Hajlamos
túlzásokba bocsátkozni. Nincs igazi érzéke a mértékekhez. Sokszor kerül olyan
helyzetbe, ahol csupa szívből úgy viselkedik, mint, az elefánt a
porcelánboltban. Nem érzi igazán a határokat. Sokkal nagyobb energiát használ el
minden cselekedetéhez, mint amekkorára szükség van. De hát meg kell értenünk,
hogy neki erőtöbblete van és fáradhatatlanul végzi el a feladatait. Vitalitása
óriási, viszont figyelmetlensége miatt balesetveszélyeknek, sebesüléseknek, vagy
olyan halálos betegségeknek van kitéve, melyeket gondatlanságból magának
okozott.
A kos
életfeladatához hozzátartozik, hogy a másik embert is figyelemre méltassa, de
ezt beépítenie igen nehéz. Könnyen kritizál másokat, de ha ot minősítik -és nem
elismerően- azt nem bírja elviselni. Az őt ért bírálatok, még ha építőek is,
haragot váltanak ki belőle. Nem lehet tudni, hogy mikor robban. Ha jobban
meggondoljuk, ez értheto, hiszen az egész élete arra épül, hogy elismerést
váltson ki másokból.
A Kos
képtelen diplomatikusan fogalmazni, élni. Gyakran a legnyersebb modorban hozza
mások tudtára a nemtetszését. Ezért nem alkalmas olyan munkákra, ahol
szelídséggel, megértéssel, diplomáciával kell cselekedni. Mindig magából indul
ki, nem képes megérteni, ha más erotlen, vagy ugyanazt a feladatot lassabban
végzi el. Hajlamos mindent magához mérni, de nem sportszerűtlen. Amíg a verseny
tart, addig teljes erobedobással küzd, de mihelyt versenytársát baleset
éri, ő is abbahagyja a versenyzést, mert a verseny csak addig verseny
számára, amíg gyozhet. Gyengékkel és erőtlenekkel ő nem versenyez, de
rögtön segítséget nyújt, ha támogatását kérik.
A Kos az
igazi felfedező, az új utakon járó, a veszélyeket kereső Westernfilmekben
láthatunk ilyesmit. A pisztolypárbalyban győztes westernhős kiélvezi sikerét a
városban, majd továbbáll. A hirtelen akadt barátai megkérdezik tőle, miért megy
tovább, miért nem marad itt? Mire ő azt válaszolja, hogy hallotta a hírét
egy másik hősnek, egy másik városban és neki azzal találkoznia kell. Hogy mi
zavarja a westernhőst ebben a felállásban ? Az hogy létezik egy másik hos, és
neki azzal meg kell mérkőznie. Senki sem kényszeríti őt erre kívülről, de belül
igen. "Hajtja a vére"- mondhatnánk. Ez illik a Kosra is. Hajtja a vére, mindenbe
beleavatkozik, abba is, amibe nem kéne, hozzászól olyasmihez, amirol nem tud,
értékel olyasmit, amihez nem ért, szentül meg van győződve arról, hogy neki
mindig mindenben a legerosebbnek, legokosabbnak, a legügyesebbnek kell
lennie.
A kos
aszámára legfontosabb, hogy bebizonyíthassa: vezetésre termett, s hogy
mindenütt, minden helyzetben meg tudja állni a helyét. A mindennapi harcban
magáért a harcért, magáért a tevékenységért csinálja az egészet. Az élet
különböző helyzeteiben láthatjuk, hogy amit el akar érni, azért óriási harcot
folytat, de amikor elérte, már nem fontos számára. Megtartani nem tudja és nem
is akarja.
A kos
számára az élet a legizgalmasabb játék, de ha társasjátékot játszik, abban is
ugyanúgy küzd, mintha élethalálharc lenne. Összegezve azt tapasztaljuk, hogy a
Kos lénye gyermekien tiszta, semmi ravaszság, semmi szerepjátszás. Elve az, hogy
gyozzön az erosebb. Egy eszméért, barátságért, egy nagy tettért képes akár az
életét is feláldozni. Ellenségeivel szemben csak addig kíméletlen, míg a harc
tart, de rögtön elfogadja a békejobbot, ha a másik megadja magát.
A Kos az
élet elso állomása. Nincs még alkalom fölösleges szerepvállalásokra, a Kos nem
elemez. A dolgokat olyanoknak látja, amilyenek, és nem hajlandó belemagyarázni,
sem az ilyen magyarázatokat elfogadni. Minden jel több szinten is
megnyilvánulhat. A Kos egyszerubb, primitívebb szinten a garázda, a hetvenkedo,
az eromuvész, a nagyhangú, a csibész, tehát általában azok az elemek, akik azzal
a gondolattal élik a mindennapi életüket, hogy "ki, ha nem én"! Könnyen
brutálissá válnak. Úgy kapaszkodnak fel a villamosra, hogy a másik embert közben
lelökik, nem ismernek sem istent, sem embert. Még súlyosabb esetben gyilkosok,
hentesek, hóhérok, akik számára a vér látványa nem okoz különösebb
megrázkódtatást, akik számára egy gyilkosságot elkövetni annyi, mint kedélyesen
olvasni egy újságot.
A
megtisztult Kos-szemlélet a vértanú szemlélete, aki képes a közös célok
érdekében az életét is feláldozni, aki képes volt a koncentációs táborban a
folgolytársa helyett a gázkamrába gyalogolni. Ezt a szemléletet tükrözi Dugovics
Titusz és a hozzá hasonlóak sokasága. Halált megveto bátorsággal kísérleti
alanyként részt venni egy tudományos kutatásban, lemászni egy sziklán egy
ottrekedt kiscicáért - hiszen a Kos nagy állatbarát- vagy felvállalni Jézus
követését és meghjalni érte. Ebben a gondolatban már analógia van, mert Krisztus
az, aki Isten bárányának nevezi magát, és véráldozatával lemossa az emberiség
buneit.
A Kos és
szerepei:
A Kos, mint vezeto: A Kos önmagát a legjobb
vezetonek tartja. A beosztottjai már nem annyira. Fáradhatatlan energiája,
óriási munkabírása, a célfeladatok vagy rövid távú feladatok elvégzésére
kiválóan alkalmas, de környezete nem mindig tud vele lépést tartani. A hosszan
tartó feladatokba belefárad. Nincs kello koncepciója, ebbol következik, hogy
jobb, ha ezek kidolgozását másokra bízza. Ezek kivárására nincs türelmle. Ezért
mindenkit sürget, és ezt a környezete nehezen tolerálja. Ellenkezni nem lehet
vele, amit parancsba ad, azt végre kell hajtani
A Kos, mint
beosztott: Attól függoen, hogy mennyire érett az
életvezetése, meg kell különböztetnünk az állandóan visszabeszélo, mindenbe
beleszóló, hepciaskodó Kos-embert a parancsokat gyorsan végrehajtó, jó
kezdeményezokészségu és vállalkozó szellemu, de nem kitartó Kos-embertol.
Elsosorban olyan feladatokat lát el az utóbbi, amelyek több-kevesebb önállóságot
tételeznek fel. A Kos azt szereti, ha kiadják neki a feladatot, de nem szereti,
ha a feladat végzése közben útmutatásokkal, észrevételekkel látják el. Ezeket
fölösleges, hátráltató szócsépléseknek tartja.
A Kos, mint
partner:
Legyen akár nő, akár férfi, számára a legfontosabb, hogy a partner
elismerje őt. Felnézzen rá. A szerelemben tiszta érzések vezetik, de nem szereti
a sok beszédet, kitörést. Szeret hódítani, és a házasságban akkor ügyes a
házastárs, ha mindig lehetőséget ad a Kosnak, hogy újból meghódíthassa. A Kos
nok férfiasak. Ez az jelenti, hogy nem szeretik a tutyimutyi, gyönge jellemű
férfiakat, inkább a hősies, bátor eros férfiak felél vonzódnak. Hogy éppen az
lilyen típusúakkal nem sikerül a házasságuk, ez abból adódik, hogy ők is
akaratosak, erőszakosak. Ez a helyzet a "két dudás egy csárdában" esete.
Erotikában a Kos-ember a finomságokra érzéketlen, a vad, szenvedélyes szerelmet
szereti.
A Kos, mint
szülő:
Gyerekét nagyon szereti, sokra tartja és sokat vár tőle. Akkor érzi
magát a legszerencsétlenebb szülőnek, ha a sors egy kényeskedő nyápic,
tehetetlen gyermekkel áldja meg, mert az ilyen gyermekkel nem tud mit kezdeni,
nincs hozzá türelme. Igazán akkor él a Kos szülő, ha a gyermeke hasonló, mint ő,
kicsattan az egészségtől, tevékeny, sportrajongó. A finomságokat itt sem
érzékeli igazán, gyermekéhez hol túl szigorú, hol túl engedékeny.
A Kos, mint
gyermek:
Az
egyik legnehezebben kezelheto gyermek, különösen olyan szülők kezében, akik
nehezen viselik az akaratosságot, önállóságot, kezdeményezokészséget. A
gyerekkel szemben kifejezetten káros bármilyen durvaság alkalmazása, mert a
gyermek tehetetlen dühében visszaüt, vagy elmenekül. Szeretettel, megértéssel,
közös játékokkal, sporttal a Kos fölös energiái levezethetok. A szülo igyekezzen
neki önálló feladatot adni, és a dicséretről sose feledkezzék meg.
|