Tom Dorrance (1910-2003)

Ray Hunt (1929 -  )

Bill Dorrance (1906-1999)

Pat Parelli (1954 -  )

Monty Roberts (1935 -  )

Rengeteg embert fel lehetne még sorolni, akik a változásban segédkeztek, de a lavina elindításában a fentebb említett személyek játszottak nagy szerepet.

Közülük is kiemelném Tom dorrance-t, akinek az életét egy rövid kis összegzésben lejjebb olvashatjátok. A leírást Mészáros Gyula fordította és szerkesztette, utólagos engedelmével megosztom azokkal is akik előbb jutnak el az én honlapomra mint az övére. A többi úriember életrajza az NHMS linkeknél Mészáros Gyula honlapján megtalálható.

Tom Dorrance hatodikként született egy 10 fős négy lány és négy fiútestvérből álló családba. Oregon Észak-keleti részén, szülei farmján nőtt fel, ahol a legmozgalmasabb időkben 750 marha és 150 ló volt.
Tom a legkisebb fiútestvér, már fiatalon rájött arra, hogy eredményeit sokkal hamarabb eléri a lovakkal, ha megfelelő pszichológiát használ erő helyett. Nem szerette a konfliktusokat és testvérei egymás között csak békebírónak hívták. Ez fontos elemévé vált lovakkal való foglalkozásának.
Bátyja Bill szerint: „Tom barátságosan állt a lovakhoz és mindegyik „működött” neki. Nagyon fontos volt, hogy ki akart jönni a lovakkal. Idővel rájött, hogy alakítson ki egy nyugodt érzést a lovakkal. A lovak nem nagyon bakoltak alatta. Amelyik igen az, pedig nem tudta őt elhagyni. Legvégül ezek is felhagytak a bakolással. Ez a nyugodt érzés ugyanolyan jó volt Tom számára, mint lovainak.”
Tom három évtizeden keresztül, szülei farmjának eladásáig, 1945-ig dolgozott otthoni farmjukon. Ezt követően már sosem volt saját lova. A következő több mint húsz évben vándor cowboyként dolgozott Oregon, Nevada és Montana különböző ranchein. A teleket, pedig egy rokon farmján töltötte Californiában.
Ötvenhat évesen megnősült. Feleségével, Margarettel Califoriában élte boldogságban élete következő harminchét évét.
Annak ellenére, hogy Tom Dorrance nem volt iskolázott, értelmes, intelligens, kreatív és érzékeny ember volt. Hihetetlen emlékezőtehetsége, megfigyelőképessége és logikus gondolkodása volt. Nagyon szeretett tanulni. Élete kaliforniai részének többségét egy speciális farmkapu kifejlesztésével töltötte, amelynek segítségével bármilyen méretű, tömegű kapu egyetlen ujjmozdulattal könnyedén nyitható. „Mielőtt sorozatgyártásba és marketing tevékenységbe kezdett volna Tom, 10 évvel ezelőtt felszerelt egy általa fejlesztett kapunyitót, amely még mindig kifogástalanul működik. Éppen a minap néztem rá a számlálóra és 28.000-et mutatott” – emlékezik meg Bill, öccse találmányáról 1987 - ben.
Számtalan ember és ló profitált Tom helyzetelemző képességéből illetve abból, hogy a megfelelő időben volt képes lenni a megfelelő helyen és ott a legmegfelelőbbet mondani vagy tenni.

Pat Parelli ezen képesség után fogalmazta meg a Savvy kifejezés jelentését, amely szerint:

Tudatában lenni annak, hogy hol, mikor, mit, hogyan és azt meddig tegyük!

(Savvy Savvy – vel, pedig akkor rendelkezik az ember, ha a fentieket hibátlanul képes alkalmazni, olyan módon, hogy csak és kizárólag, javításra nem szoruló, helyes viselkedési formák alakulnak ki ló és ember között. Ez a valódi hozzáértés.)
A lovak problémáival kapcsolatban Tom úgy nyilatkozott, hogy
„Nem a személy lovának van ló problémája, hanem a lónak van ember problémája!”

Ebből kifolyólag viccesen a „lovak ügyvédjének” nevezte magát. Viszont a dolgok lovak szemszögéből vizsgálása terén halálosan komoly volt. Úgy érezte, hogy amit a lovakról tanult, azért csak a lovaknak tartozott köszönettel. Amikor barátja és diákja egyszer megkérdezte tőle, hogy mégis honnan tanulta mindezt – a sok jót és helyeset - , Tom a következőket válaszolta: „Ray! A lovaktól tanultam.” Ray viccesen a következőt válaszolta erre: „Akkor én biztosan sok buta lovat lovagolhattam az életemben!”
Tomnak nem is volt más lehetősége, mint tanulni a lovaktól. Családi ranchükön nevelkedve mindent meg kellett tenni a munka elvégzése érdekében. És ez legkevésbé sem történhetett hajhászással, csak a menekülő állatfajt partnerként segítségre hívva. Megfigyelve oket, az ő motivációs eszközeiket használta közös céljaik eléréséhez.

„A lassabb a gyorsabb!”
Tom Dorrance

Ha nem sikerült valamit megoldania, akkor konzultált egyik idősebb fivérével, Freddel. Miután Fred egy vadkacsa vadászati baleset során megfulladt, Tom már csak magára számíthatott lovakkal kapcsolatos problémás kérdések terén. Tudta, hogy a lovakat erovel nem veheti rá semmire. De ez nem is állt hozzá közel semmilyen formában. Megtapasztalta, hogyan váljon az ő ötlete a lova ötletévé.
Tanárként szívesen szentelte idejét az érdeklődő diákságának, viszont szavait mindig megválogatta. A megfelelőt alkalmazva a megfelelő helyen és időben. Amit a helyzet megkívánt. Ez néha lehetett sértően kritikus is. De mindent megtett annak érdekében, hogy a lovak a legkevesebbet „szenvedjenek” a velük foglalkozó személyek kezei között. Többnyire viszont gondolkodóvá kívánta tenni lovasait, diákjait, ezáltal is kényszerítve őket arra, hogy saját maguk is próbálják a ló természetét kutatva rájönni a hatékonyabb együttműködés lehetőségére. Iránymutatással rá próbálta vezetni diákjait a megoldásra, ahelyett, hogy azt mondta volna – készként „odaadva” - , hogy csináld ezt vagy tedd azt.
Tom útmutatásaival kapcsolatban Parelli a következőképpen emlékszik vissza egy esetre, amikor is a betegen kórházban fekvő mesterét – nem érezve, hogy valaha is látja őt a kórház falain kívül - arról kérdezte, hogy szeretne-e valami fontosat mondani neki? Tom – minden lóval foglalkozó ember számára megjegyezendően – a következőket mondta:

„Sose öld meg a csikók kíváncsiságát!”

Aztán szerencsére Tomnak sikerült felépülni és elhagyni a kórházat, viszont Pat sokáig gondolkozott azon, hogy miért is mondhatta ezt és pont neki Tom Dorrance. Aztán több hét gondolkodás után rájött. Először is Tom biztos látott olyan eseményt, amikor még korábban Pat sajnálatosan az intelem ellenére viselkedett. Másodsorban, pedig Pat rájött, hogy Tom azért is mondta neki a kórházban az előbb említetteket, mert félelemmel szemben álló tulajdonság a kíváncsiság. A lovak bátorságukat, pedig a kíváncsiságon keresztül nyerik. A cél, pedig nem más, mint bátor lovakat alakítani ki a menekülő, félős, pánikolós és klausztrofóbikus lovakból.
Napjaink „Natural Horseman” – jei valamennyien Tom Dorrance – t tekintik mesterüknek. Néhányuknak megadatott, hogy személyesen is dolgozhattak vele.
Legnevesebb tanítványa kétség nélkül egy Ray Hunt nevű idahoi cowboy, akivel 1960-ban találkozott Elkoban, Nevadában egy kiállításon. A híressé és történelmivé vált esemény szerint Ray megkérte Tom Dorrance – t, hogy segítsen Hondo nevű lovával. Dorrance beleegyezett. Ez egy meghatározó pillanata volt a lóhoz való hozzáállás megváltozásának történetében, mivel Ray Hunt volt, aki kurzusaival, bemutatóival népszerűsíteni kezdte Tom Dorrance tanításait. Idővel a kivételes képességű diák és tanára közötti különbség láthatatlanná vált. Viszont mindkét lovas ember tudása gazdag, mély és gyakorlati tapasztalat alapján szerzett. Tudásukat a következő gyakran emlegetett mondások jellemzik a legjobban:

1. Megfigyelni, emlékezni és összehasonlítani!
2. A kívánt dolgot tegyük könnyűvé, a nem kívánatosat, pedig kényelmetlenné!
3. Legyen az én ötletem a lovam ötlete!
4. Legyünk annyira finomak amennyire lehetséges, de szükségszerűen határozottak.
5. Minél lassabban csinálod, annál gyorsabban éred el!
6. Próbáld átérezni, amit a ló érez és mindig abból indulj ki!
7. Tégy minél kevesebbet és kapj érte minél többet!
8. Mindig adjuk meg a szükséges időt!
9. Vegyük figyelembe, hogy a lónak a legfontosabb ösztöne a túlélés! Ennek alárendelve cselekszik a testében, lelkében és vérmérsékletében!
10. A ló mindig helyesen cselekszik!

Bátyjához, Billhez hasonlóan Tomra is a Vaquero hagyományok voltak a legnagyobb hatással és ő is legalább annyira értékelt egy nyeregben és feszítőzablával lovagolt, helyesen „elkészített” hátaslovat, mint bárki más. Viszont őt jobban érdekelték a „problémás” lovak és a fiatal lovak elindítása. Munkáját a körkarám, a vékony csomózott kötőfék és a kiegyenlítő borcsatlékokkal ellátott csikózabla jellemezte az eszközök terén. Az említett eszközök ma meghatározó eszközei napjaink Natural Horseman - jeinek.
Habár Tom Dorrance egy több millió dolláros iparágat alapozott meg munkásságával, ő ebbol csak nagyon keveset profitált. Élete során egyetlen könyve jelent meg, amelynek címe: „True Unity – Willing Communication between horse and human” azaz „A valódi egység – Készséges kommunikáció ember és ló között”. Egyetlen, „Greetings”, „Üdvözlet” című videóját 1999-ben adták ki.
Utolsó éveit testvére, Bill farmján élte le. 2001 – ben Ray és Carolyn Hunt Jótékonysági Köszönetnyilvánítást szerveztek Tom Dorrancenek, hogy hozzájáruljanak folyamatosan növekvő kórházi költségeihez. A Fort Worth-i rendezvényen valamennyi híres Natural Horseman részt vett. Többek között Ray Hunt, Buck Brannaman, Bryan Neubert, Pat Parelli, John Lyons, Peter Campbell, Mark Rashid és még sokan mások. Sajnálatosan Tom Dorrance nem tudott jelen lenni. Tom Dorrance 2003 június 11-én, egy végzetes agyvérzés következtében elhunyt. Kilencvenhárom éves volt.
Tom Dorrance mindenkire nagy hatást gyakorolt, akivel kapcsolatba került. Halála után a People és a New York Times egyaránt írtak életéről és munkásságáról. Porter a következőket írta: „Sosem éreztem azt, hogy Tom a lovakról szól. Sokan, akik eljöttek kurzusaira, nem voltak ló tulajdonosok, de még csak lovasok sem, hanem sok esetben az élet egyéb területérol érkeztek. Tanítók, pszichológusok, a lovaktól teljesen távol álló szakmával rendelkező személyek. A megjelentek mindig tudtak valami hasznosat hazavinni magukkal.”
Élete utolsó éveiben visszavonultan élt. Elvétve mutatkozott vagy adott interjút. Ha mégis megtette, akkor örömmel és önzetlenül osztotta nézeteit, tapasztalatát. Aztán a későbbiekben, pedig már azt kérte, hogy ha lehetséges ne idézzék és ne is említsék a nevét. Nem kívánt részt venni a kor lovas történéseiben. Azt sem akarta, hogy egyes lovasok sikereiket neki köszöngessék. Ezzel kapcsolatban a következő volt az elképzelése:

„Ha valami működik valakinek, akkor az akár valaha tőlem is jöhetett. Tehát, ha működik, akkor nincs a nevem emlegetésére szükség. Ha, pedig nem működik, akkor lehet, hogy félrehallott vagy rosszul értelmezett valamit a lovas, tehát ebben az esetben sincs arra szükség, hogy használják a nevem, sőt nem is akarom!”

Tom Dorrance egy valódi hős volt, minimális igényekkel, szerénységgel és egyszerű szokásokkal, moderált viselkedéssel. Lovakkal kapcsolatos tanácsait élete nagy részében ingyen osztogatta. A Natural Horsemanship elpiacosodása hihetetlenül zavarta őt. Annak érdekében, hogy minél több lóhoz és lovashoz jussanak el a „régi-új” tanok sokan kisebb nagyobb csomagokat, otthoni programokat alakítottak ki esetleg kihagyva fontos részleteket, hogy minél érthetőbbek legyenek az átlag hétvégi lovas számára. Dorrance – nek semmi beleszólása nem volt az eseményekbe és semmit sem profitált abból, amit az emberek az alapján kezdtek értékesíteni, amit tőle többnyire ingyen tanultak.
A hírnévvel jött népszerűség is zavarta őt és feleségét, mint „egyszerű” embereket.
Mindenekfelett abszolút és egyáltalán nem értett azzal egyet, ami a Natural Horsemanship nevével fémjelezve történt a világban. Az igaz lovas emberekhez hasonlóan neki is meg volt a véleménye egyes dolgokkal kapcsolatban és minden alkalommal visszautasította, amikor a neve olyan emberekkel és módszerekkel került kapcsolatba, akikkel vagy amivel nem értett egyet.
Felesége Margaret Dorrance mindent megtesz férje kívánságainak tiszteletben tartása mellett, hogy akik szeretnének tanulhassanak életútjából.