Modern kislány vagyok,

nagy hibákkal teli,

A foglalkozásom nem háztartásbeli.

Főzni nem tudok,

mosáshoz nem értek,

a házi munkához kedvet nem érzek.

Ám egyet büszkén bemerek vallani:

Sok mindent nem tudok, de van ám vmi.!

Amit oly pompásan értek,

mint kevés asszony ezen a vidéken.

Mert tudom azt bármiféle pózban,

gyors és lassútempóban.

Tudom oldalt fekve, lábfekve és háton,

ahogy jónak látom.

Tudomásom e téren több,

mint tökéletes,

s, hogy hason is tudom

az csak természetes.

Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én,

Mivel tanítóm egy fiatal legény.

Fiatal volt, mégis jól megatnította ő,

S nem voltam e téren tudatlan nő.

Bevallom először borsódzott a hátam,

Mikor a fiú nagy rúdját megláttam.

Eleinte azt hittem leszakad az ég is,

Lihegtem, kapkodtam, de csináltam mégis.

Idővel rájöttem mi ennek a titka,

S feltárult előttem mindennek a nyitja.

Késöbb már oly rutint szereztem,

Hogy tudásommal pénzt is kereshettem.

Csináltam reggeltől jó korán felkelve,

Mert ilynekor jön meg minden ifjú kedve.

És nagyon boldogan, vidáman műveltem,

Még estefelé is mikor a nap lement.

Hull rólam a ruha, mint fazékról a zománc.

És testem olyan lesz, mint a fénylő topán.

Van aki gumisapkát húz a fejére,

Ám ez a gyönyört csökkneti felére.

Ez az én gyengém, ezt kell elhallagtnom...

Én a nedvességet érezni akarom!

De mit nevettek?Nem kell ezt megszólni,

Nem kell mindjárt rosszra gondolni!

Nincsen abba semmi amit elbeszéltem.

Ha hiszitek, ha nem az úszásról beszéltem.....!