Desperate housewives, azaz: "kétségbeesett háziasszonyok". Sokak szerint csak lentebb kell keresni a kis angol szótárunkban, hogy rátaláljunk az igazi jelentésre: "eltökélt feleségek", igen, van benne valami, eltökéltek a feleségek! És megint vannak mások, akik szerint "született feleségek"; de lássuk be, ez még iróniának is gyenge! Arra van a kijárat! Köszönöm.

A millió ismerős: a tipikus amerikai kertváros, tökéletesen zölden pompázó fű, eszméletlenül szép kertek, békésen játszó gyermekek, a háziasszonyok a konyhában, férj robotol valahol a nagyvárosban: azaz tökéletes amerikai álom. Álom, de a kertváros a mélye korántsem olyan eszményi, mint látszat; sötét titkok rejtőznek minden tökéletesre nyírt sövény mögött. Amolyan Amerikai szépség-feeling. Ezt szeretjük, ugye…?


A sorozat egy érdekes irányt képvisel, talán legjobban a skizofrén jelző az, ami tökéletesen fedi a valóságot. Egyrészről laza, humoros, könnyed jellem és szituáció komikum épphogy csak az alánevetés hiányzik. Másrészről a történet néhol ijesztően sötét képet fest az idilli környezetbe, amit a meglehetősen világos fényképezés hatása a nézőben még inkább az erős kontrasztérzést tudatosítja. Szerencsére a készítőknek ezt az éles ellentétet a fantasztikusan megírt epizódokkal tökéletesen sikerült egymásba gyúrni, a nézőnek nincs olyan érzése (mint nemrég megtudtam: "suspension of disbelief" hatására), hogy nem áll össze a kép, már hiteltelenek a karakterek a megteremtett világban.


Két dolgot emelnék ki, amiért nekem a sorozat minden egyes része maga a katarzis: első az epizódok keretes felépítése, amit Mary Alice Young - néhol humoros, néhol borongós, de mindig valamilyen életigazság-tapasz féleségű - kommentálja tesz ennyire szórakoztatóvá. Egyszerűen zseniális! Minden résznél padlón vagyok ezektől a kicsit közhelyes ámde mégis eszméletlenül humoros avagy éppen sötét bonbonoktól.


Másodsorban a karakterek, amelyek bár nem eredetiek (ugyan már, ebben a világban már mindenre volt példa és annak ellenkezőjére is: eredetiség nem létezik, legfeljebb már elfejtettük), van itt kérem okos-öneltartó-ribanc, aki minden férfi álma, majdani rémálma; kedvesen botorkáló elvált, kamaszlányát nevelő anyuka, karrieristából vedlett – korántsem annyira sikeres – anyuci, hajdani top modell, majd eltartott szajha. Sajátos módon mégis kedvelhető ez a karakter is, akármilyen ellenszenves életfelfogása miatt, egyszerűen van benne valami. Egy halvány reménysugár, hogy valójában nem egy felszínes önző ribanc található a mélyben. Ugye nem kell csalódnom kedves készítők…?

"Everyone has a little dirty laundry."

És az én nagy kedvencem, a vörös démon, avagy a mostohaanyja szavaival élve: "benned megvan mind a négy dolog, amit egy nő kívánhat: okosság, szépség, ravaszság és éleslátás". Bree Van De Kamp (Marcia Cross) – szépen csengő hollandos névvel – uralja a sorozatot, számomra egyértelmű, hogy a legerősebb egyéniség a négy háziasszony közül, mind karakterben, mind színészi játékban verhetetlen, ezeddig! A magas nézettséggel uralja az amerikai vasárnap estéket, ami hosszú időre biztosítja, hogy még sokáig élvezhetjük a háziasszonyok néhol komikus, néhol komor világát.