22. Füzet

Kríziskezelés (1)

Mikor szükséges a kríziskezelés?

A szociális jellegű közétkeztetésben illetékesek feladata nem egyszerű, hiszen az egészségügyi biztonság folyamatos kezelésének gondjai és a mindennapi preventív eszközöktől való eltérés nem jelentenek kellő biztonságot, balesettek bekövetkezhetnek, melyek közül a közösségi ételmérgezés (TIAC) a "legrettegettebb". A riasztási folyamatok leírásának egyértelműnek kell lennie ahhoz, hogy alkalmazásuk vészhelyzetben minden működési zavar nélkül történjen meg.

Sajnos krízishelyzetek gyakran kialakulnak, ritka az előzetes kríziskezelés alkalmazása különösen a kommunikáció területén. Jogszabályozási szinten az illetékes vezetők felelőssége vizsgálat tárgyát képezi, az étkeztetési intézmény felelősségre vonása is megtörténik közvetlen hiba vagy egy megbízott tevékenységének ellenőrzési hiányosságai miatt.

Az illetékes vezető felelősségi terhének csökkentése érdekében bizonyítania kell az egészségügyi biztonság kezelése során tett intézkedéseket. A rendszer, különösen a nyilvántartás és nyomonkövetés elemeinek dokumentációja alátámaszthatja állításait.

Kríziskezelés

Még a legnagyobb gondoskodással működő intézmények esetén is bekövetkezhet baleset

Különböző egészségügyi problémák jelentkezhetnek, számos esetben nem mutatható ki kapcsolat azonban hajlamosak vagyunk a közétkeztetés számlájára írni a tünetek megjelenését (vírusos gyomor- és bélrendszeri megbetegedés).

Az étkeztetési szolgáltatók számára a legnagyobb gondot és veszélyt a közösségi ételmérgezés jelenti, mely az alapanyag vásárlásakor, az ételkészítésekor vagy akár a felszolgálás során megtett óvintézkedések ellenére is létezik. Sajnos balesetek még a legjobban fenntartott és a legnagyobb gondoskodással működő intézmények esetén is megtörténnek.

Mit tegyünk, ha a legrosszabb bekövetkezik?

A legelső és legfontosabb dolog a betegek orvosi ellátásának biztosítása illetve a hatóságok riasztása.

Sürgős esetben kit kell riasztani?

A 1986. június 10-i 86-770. számú rendelet értelmében a közösségi ételmérgezés a bejelentési kötelezettséggel rendelkező betegségek listáján szerepel. Az egészségügyi törvény L. 12. cikkelye kimondja, hogy ”mind az orvos, mind az intézmény vezetője vagy a családtag, aki tud a betegségről” köteles bejelenteni azt az illetékes hatóságnál. A közétkeztetési intézmények esetén a riasztási útvonal törvény által előírt.

Az intézményi felelős köteles:

• Azonnal értesíteni az intézmény orvosát, kezelő orvost vagy más sürgősségi orvosi szolgálatot.

• Meghatározni a tüneteket és a betegek számát. Feljegyezni a kezdeti tünetek megjelenésének időpontját és jellegét.

• Bejelenteni az ételmérgezés tényét a szakhatóságoknál: a megyei szociális és egészségügyi főigazgatóság orvosánál (vagy a helyi higiéniás és egészségügyi szolgálat, iskola vagy munkahelyi orvosnál…), a megyei állatorvosi szolgálatnál, aki értesíti a csalások elleni, fogyasztás és az üzleti verseny megyei főigazgatóságát.

NE DOBJUNK KI SEMMIT, DE:

• Őrizzük meg és tároljuk hűtőben az alapanyagokat, illetve a felszolgált élelmiszert. A közétkeztetésért felelős személy feladata 5 napig megfelelő körülmények között a felszolgált ételek tárolása.

• Székletből és hányadékból vegyünk mintát. Segítséget nyújthat a megbetegedés és az elfogyasztott étel közötti kapcsolat felderítésére.

FIGYELEM : ne magunk analizáltassuk az ételt! Vizsgálat keretein belül csak az arra kijelölt szaklaboratóriumok végezhetik el az elemzéseket.

A vizsgálat számos kérdésre adhat választ

A szakhatóságot jelenthetik ki, illetve vonhatják vissza az ételmérgezés tényét. A DDASS orvosi szempontból (tünetek, fogyasztási vizsgálatok), míg a DDSV az étkezéssel és az ételkészítéssel kapcsolatos dolgokat vizsgálja. A vizsgálat eredménye választ adhat arra, hogy:

• Egyedi esetről vagy járványról van szó ?

Azaz a megbetegedés oka ugyanazon étel elfogyasztása, melynek nincs másodlagos következménye, vagy egy egyénről egyénre terjedő esettel állunk szemben (pl. vírusos gyomor- és bélrendszeri megbetegedés)? A betegség terjedésének és betegek számának felderítése választ adhat a kérdésre.

• Ha egyedi esetről van szó, a közétkeztetés felelősségre vonható?

Egy zárt közösség esetén a vizsgálat viszonylag egyszerű. A ”eset / bizonyíték” viszony felderítése a megbetegedettek és az egészségesek körében egy intézmény esetén segít meghatározni a közétkeztetés és megbetegedés közötti kapcsolatot. Figyelembe véve az esetleges további közös kapcsolatokat a fogyasztók között ez a feladat nem is olyan egyszerű (más tevékenységek vagy családi kapcsolatok, stb.) Klinikai és táplálkozási jellegű kérdések alapján történik a vizsgálat.

• Mely étkezés a megbetegedés okozója?

Figyelembe véve, hogy egy fertőzés lappangási ideje igen változó (kevesebb, mint
1 órától egészen néhány napig is terjedhet) a megbetegedést okozó étel nem minden esetben az utoljára elfogyasztott étel. Ismerve az első és utolsó eset között eltelt időt lehetőség van a megbetegedést okozó étel felderítésére, melyben igen fontos szerepet játszik az intézményi felelős által feljegyzett információk.

• Mely étel a megbetegedés okozója?

Legjobb esetben az ételmérgezésért felelős étel a megbetegedettek kikérdezését követően megállapítható. Minél később kerül az étel felderítésre annál több elfogyasztott étel okolható.

• Mi okozhatja a megbetegedést?

Az esetek teljes körű orvosi leírása fontos információkat szolgáltat (hányás, hasmenés, láz, émelygés, fájdalom, eszméletvesztés stb.). A kórokozó megállapítása csak az ételben és a beteg hányadékában vagy székletében kimutatott ugyanazon mikroorganizmus alapján történik. Azonban az esetek nagy részében ez nem biztosítható, mert bizonyítékként szolgáló étel már létezik (5 nappal az étel felszolgálása után történik a vizsgálat), vagy pedig, mert a minta nem elegendő, nem reprezentatív (nem a fertőzött rész). Másrészről a mikrobiológiai vizsgálatok kimutatási határa nem teszi lehetővé a mintában levő baktériumok meghatározását.

• Hogyan következhet be egy ilyen jellegű baleset?

A táplálkozási láncolat vizsgálata lehetővé teszi a megbetegedésért felelős étel eredetének felderítését (elsődleges hiba) illetve azon körülmények meghatározását, melyben biztosított volt a mikroba szaporodása és/vagy a toxinok termelődése (másodlagos hiba).

Egészségügyi probléma esetén biztosítani kell a betegek azonnali ellátását, valamint DDASS és DDSV mielőbbi riasztását.

A helyszínen végzett alapos vizsgálat lehetővé teszi az ételmérgezés gyanújának eloszlatását vagy bizonyítását. Ez utóbbi esetben a fertőzött étel, a megbetegedést okozó mikroorganizmus felkutatása a feladat, azaz a közétkeztetési rendszer mélyreható vizsgálata történik meg.

Melyek az esetleges következmények?

Még ha az ételmérgezés gyanúja nem is bizonyosodott be, elsődleges következménye az egészségügyi szakhatóság helyszíni vizsgálata. Legjobb esetben a szolgáltatásért felelős be tudja mutatni az egészségügyi biztonság értekében tett intézkedések igazolásait. Abban az esetben, ha ez nem történik meg (önellenőrzés, hőmérséklet-feljegyzés, HACCP terv, tisztítási/fertőtlenítési terv hiánya) vagy az előállító hibája beigazolódik szankciók lépnek életbe: figyelmeztetés, időszakos bezárás (még iskolai étkeztetés esetén is lehetséges). Súlyos hiányosságok illetve egészségügyi következmények esetén a dokumentumok az Államügyész elé kerülnek, aki büntető szankciókat léptethet életbe.

A közösségi ételmérgezés az iskolai étkeztetésben a ”legrettegettebb” probléma.

• Ételmérgezés gyanúja esetén két szakhatóság avatkozhat be:

• Szociális és egészségügyi ügyek megyei igazgatósága

• Állategészségügyi szolgálatok megyei igazgatósága

A lehető leggyorsabban lépnek közbe.

• Az azonnal begyűjtött információk rendkívül fontosak: tünetek jelentkezésének ideje, formája, betegek száma, körülmények, stb.

• A járványügyi vizsgálat eredményétől függetlenül a közétkeztetési szolgáltató részletes felülvizsgálata megtörténik. A hiányosságok súlyos szankciókat vonhatnak maguk után.

• Az étkeztetésért felelős személyek felelősségre vonása is megtörténik.