1. füzet Bevezetés
2004.03.13. 16:54
Bevezetés
Az
élelmiszer-biztonság két jelentéssel is bír: az emberiség nagyobbik
felének az élelmiszer-biztonság a táplálékkal, valamint vízzel
kapcsolatos alapvető szükségletek mennyiségi és minőségi
kielégítéseként jelenik meg, míg azokban az országokban, ahol nem
kell tartani az éhínség és alultápláltság veszélyétől, – amely
a fejlett és a fejlődő országok nagyobb részére igaz – az
emberi táplálkozás során felhasznált termékek egészségügyi
szempontból vett biztonságos voltát jelenti.
Az
élelmiszer-biztonság Európában mind a kormányzó szervek, mind a
lakosság szempontjából elsősorban a megelőzést jelenti. A II.
világháborút követően, az 50-es években Európa nem folytatta tovább a
külterjes gazdálkodást, így lehetővé tette az élelmiszer-biztonság
«minőségi» értelemben vett gyors kialakulását. Az
önellátó rendszeren túl a többletanyag-kezelést is meg kellett
oldani, hiszen az éhínséget a bőség időszaka követte, a «minőség»
fogalma pedig egyre inkább ismertté vált. Ez a minőségpolitika a
mezőgazdasági és élelmiszeripari téren is éreztette hatását, és a
termékek eddig még nem tapasztalt minőségi szintet értek el. Az
élelmiszerek egészségügyi biztonságához kapcsolódó betegségek száma
folyamatos csökkenést mutatott, az «élelmiszer-biztonság»
fogalma a társadalom igényeinek megfelelően egyre inkább finomodott,
és kiterjedt a környezeti tényezőkre, valamint a tápláléknak a
fogyasztók egészségére gyakorolt jövőbeni hatásaira is. A
mezőgazdaságnak és az élelmiszer-iparnak olyan termékeket kellett
biztosítania, amelyek a fogyasztók számára a legjobb minőséget
garantálják. Eszerint az óvintézkedések és a megelőzés azok a fő
tényezők, amelyek meghatározzák a krízishelyzetek kezelését.
Az
utóbbi
években bekövetkezett események, különösen az eddig ismert vagy új
típusú kémiai és biológiai krízisekhez (pl. dioxin-, olaj-,
ciánszennyeződés, kergemarha-kór) kapcsolódva, kiváltották a média
figyelmét és a fogyasztók egyfajta aggodalmát, érzékenységét a
veszélyhelyzetekre. Mindezek az események és az ehhez kapcsolódó
kérdések új gondolatokat, fogalmakat ébresztettek; David Byrne az EU
egészségügyi és fogyasztóvédelmi biztosa kijelentette, hogy «a
feladatai között élelmiszer-biztonság kérdése az első megoldandó
probléma» (Consumer Voice, 1999, 3. szám), ezzel is azt
érzékeltetve, hogy az Unió mekkora érdeklődést mutat a téma iránt. Az
Európai Közösség Tanácsának 2000. januárban alkotott Fehér könyve az
élelmiszer-biztonságról egy új folyamat kezdete volt az
élelmiszer-politikában, amely egyre magasabb szintű egészség- és
fogyasztóvédelmet tesz lehetővé.
Tehát a
mintegy húsz éve tartó, az élelmiszerekhez kapcsolódó folyamatos
krízishelyzetek megijesztették a fogyasztókat, és a hatóságokat új
jogszabályok kidolgozására késztették, amelyekkel az
élelmiszer-biztonság ma már ellenőrizhető.
A
nemzeti jogszabályok is
nagymértékben változtak, megkülönböztetve a kockázatbecslést és a
kockázatkezelést.
Az ehhez
kapcsolódó nemzeti
politikát, jogszabályozást az európai és nemzetközi normák erősen
meghatározzák, és ez a függőségi viszony jól megfigyelhető a
kergemarha-kór vagy a genetikailag módosított élelmiszerekkel
kapcsolatos krízishelyzetek kezelése során.
A
problémák összetettségével szemben azonban a helyi résztvevők és a
lakosság gyakran hiányosan tájékozottak, nem kerülnek szembe a
tényekkel, és ez a jelenség Európa szinte minden országában
megfigyelhető. Jogszabály-alkotások, alkalmazások és próbálkozások
történtek ezen a területen, de a helyzet megoldására további
folyamatos fejlődésre van szükség. Jóllehet az élelmiszer-biztonság
nemzeti előjog, a nagy közös és egységes európai piac megjelenése
mégis szükségessé teszi, hogy a felelősség ne csak nemzeti szinten
legyen biztosítva.
A
kézikönyv célja az, hogy választ adjon ezekre a felmerülő kérdésekre,
és hogy megbízható és naprakész információkat szolgáltasson.
SECAL
résztvevők
|