MADONNA

"Egy méterrel a padló fölött levegőért kapkodva próbálom lefejteni apám újjait a nyakamról.

Belenéztem a szemébe s azon gondolkodtam, vajon egyszer földet ér-e a lábam.

Ütöttek már meg olyan erővel, hogy átrepültél a szobán?

Egyszer mind padlóra kerülünk.

Hogy feltápászkodjunk az az igazi kihívás.

Nem igaz?"

Mindig is a saját világomban éltem.

A tánccal űztem el a gondokat.

Megtanultam, hogy a legsötétebb helyeken is van fény.

Nem vádolom az apámat.

Nem bízhatsz abban, hogy mások boldoggá tesznek.

Tudom, hogy mélyen, legbelül szeretett engem.

Volt idő, amikor annyira szenvedtem, hogy ki akartam tépni a karomat,

de nem öltem volna meg magam.

Nem akarok meghalni.

Tudom, itt a helyem, a Földön.

A fizikai fájdalom a lelkemet emésztette.

Semmi sem törlödött ki.

Együtt élek az ellopott múltammal,

mely mélyen bennem van.

Robbanásként tör a felszínre

és megszáll engem.

Hiszem, hogy hírnökök vagyunk a Földön.

Hiszek az angyalokban.

Hiszek abban, hogy az Úr megálldott,

hogy sikerüljön azzá lennem, aki ma vagyok.

2010-re 20 millió gyerek marad szülők nélkül.

Segítség nélkül ezek a gyerekek 2 éves koruk előtt meghalnak.
Éheztem és ennem adtatok.

Mezítelen voltam és felruháztatok.

Beteg voltam és ápoltatok.

És az Úr így szólt:

"Amit közületek a legkisebbért tesztek, értem tettétek azt" (Máté 25,35)

------MADONNA-----