|
Romola Garai 1982. július 1-jén született, Hongkongban.
8 éves koráig Szingapúrban élt, aztán átköltöztek Wiltshirebe, majd Londonba. Ennek ellenére a színésznő magyar származású, a családneve is magyar. A keresztneve, a Romola, Romolus (Róma alpítója) nevének lányváltozata. Mostanában az egyik leghíresebb angol színésznő, Kate Winslet hasonmásának tekintik.
A Daniel Deronda című minisorozattal kezdte (magyar tévécsatornán is vetítették), melyben egy feltörekvő lányt játszott. "Imádtam Gwendolen Harleth szerepét játszani!" - lelkendezett egy későbbi interjúban. "Már a meghallgatáson szóltam Tom Hooper rendezőnek, hogy pontosan tudom, milyen lány ő. Tom pedig így válaszolt nekem: 'Ez kissé ijesztő, mert Gwendolen egy mélyen ellenszenves karakter.' De én akkor is úgy éreztem, hogy jól ismerem a személyiségét, sok ilyen lányt láttam már életemben. Elkényeztetettek, társadalmi előrelépésre vágynak, törtetnek a céljaik felé, és tényleg elég visszataszító jelenségek. A harcaik azonban sokszor oda vezetnek, hogy anorexiásak lesznek, depressziósak, és végül felvágják az ereiket. Megvolt a karakter a fejemben."
Ebben az évben került a mozikba egy másik kosztümös filmje, a Charles Dickens regényéből adaptált Nicholas Nickleby, melyben a főhős húgát játszotta. A film szereplőgárdája a brit kritikusoktól a legjobb társulat díját érdemelte ki.
Romola kosztümösfilm-karrierjének eddigi csúcsa azonban a 2003-ban készült I Capture the Castle című alkotás volt, melynek abszolút főszerepét játszotta (a film minden jelenetében szerepel). Ezúttal is egy Nagy-Britanniában ismert irodalmi mű szolgált alapul, melynek főhőse egy serdülő lány, aki egy nyár alatt érik nővé. Cassandra Mortmain visszahúzódó lány, aki leginkább csak megfigyelőként vesz részt vadóc nővére kalandjaiban, eközben azonban maga is komoly tapasztalatokra tesz szert. Romola ezúttal nem hódító külsejével, hanem elmélyült játékával vette le lábáról a hozzáértő közönséget.
"Levágták a hajam, barnára festették, és hát nem a legfeltűnőbb ruhákat aggattak rám. Cassandra nem az a kimondott szépség, és én ezt egyáltalán nem bántam. A mi családunkban sem én, hanem a húgom a legcsinosabb, őt rajongja körül mindenki. Abszolút hozzászoktam már, hogy a fiúk szeme nem rajtam akad meg először."
A kritikusoké viszont egyértelműen: a filmben nem a vad szépségével csábító Rose Byrne-t, Romola partnerét magasztalták, hanem őt, akit még a brit független filmesek díjkiosztóján a legjobb fiatal tehetség kategóriájában is jelöltek. És ezt követően kapta meg első amerikai felkérését is a Dirty Dancing második részének főszerepére. "Kiküldtem egy videokazettát az eddigi munkáimból, tetszett nekik, elhívtak egy meghallgatásra, és három hét múlva szerződést kínáltak" - ilyen egyszerűen ment.
A felkészülés már jóval bonyolultabb volt, hiszen Romola tánctudása gyakorlatilag a nullával volt egyenlő. Partnerével, Diego Lunával hónapokig tanulták a salsa trükkjeit. "A tréning végére úgy éreztem magam, mintha én lennék Anna Pavlova, de mikor esténként ellátogattunk egy-egy Puerto Ricó-i bárba, rá kellett ébrednem, hogy egy 4 éves latin kislány szintjén táncikálok. Egy nagydarab fehér lány voltam, aki mindenkin keresztülesett a parketten."
A filmben ezt a hiányos tudását remekül leplezte, önbizalomhiányát pedig sikeresen építette be a karakterbe. Tudta, hogy nagy lehetőség számára a sikerfilm folytatása, de nem gondolta, hogy ezzel máris a világhírnév kapujába ért. És igaza lett: bár alakítását most is csak dicsérő szavakkal illették, a film nem váltotta be a producerek reményeit. Márpedig aki nem hoz sok pénzt a kasszába, nem lehet sztár Amerikában.
Ezt követően lefogatta a Hiúság vására, vagyis Vanity fair c. filmjét.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
