A középkori falak mentén fáklyák hosszú sora világította meg a díszterem végeláthatatlan zöld damasztabroszos étkezőjét. Az asztalfőn Pansy mélyzöld ünnepi talárjában egy fejjel a többségtől kiemelve engedte, hogy a manó teletöltse ezüstserlegét. A tizenöt fogásos vacsorát királyok is megirigyelték volna az egybegyűlt halálfalóktól. Az emelvényen Pansy balján Draco, jobbján Voldemort foglalt helyet. Az emelvény közvetlen közelében Voldemort felől Lestrange-ék Draco felől Malfoyék ültek. Pansy arisztokrata kimértséggel fogyasztotta már a hetedik fogást. Az őzhús soha nem tartozott kedvencei közé, s ezért egyetlen intéssel leszedette a tálalást. Azonnal eltűnt a teljes asztalhosszról a felszolgált őzhús és megjelent a következő fogás. A vendégek halk morajában egy-két zsörtölődő hang is megjelent, hiszen az őzhúsból még alig két falatot ettek. De minden fogás cserélődött, ha Pansy végzett vele, s az asztalon egyszerre váltották a tálakat. A halálfalók időnként futó pillantásokat vetettek az asztalfőn ülő hármasra.  Pansy leeresztett szemhéjjal Voldemort felé billentett fejjel hallgatta a hűvös sziszegő mondatokat. Időnként végighordozta tekintetét az asztal mellett ülőkön, akiket legalábbis innen láthatott. Szemében mintha közöny és unottság ült volna, legalábbis arckifejezéséből erre következtettek. Akkor mégis miért ez a nagy fogadás?  Az ínycsiklandozó ételek, minden arra utalt, hogy a Malfoyok ismét megmutatják, hogy felül tudják múlni önmagukat. Rájöttek, hogy Voldemort és Pansy mimikáját figyelve semmire nem fognak rájönni, ezért Dracot kezdték figyelni, akire szintén jól rá lehetett látni, hogy kiemelkedett egy fejjel felettük. Draco Malfoy azonban most is a szokásos gúnyos arckifejezésével fordult apja felé, mintha csak utánozni akarná annak kemény arcvonásait. Narcissa szokásos jéghegybe faragott vonásaival hűvös szemeit nővérén nyugtatta. Az egész család a nyugalom és a közöny álarcában jelent meg a díszvacsorán. Ez pedig csak tovább izgatta a halálfalókat. Pansy nem engedte, hogy bármely fogásból is mértéktelenül fogyasszanak. Rezzenéstelen intéseire cserélődtek a tányérok és tálak. Már a desszertnél tartottak, és a kellemes jóllakottságtól pilledve üldögéltek az asztal előtt. Pansy érzékelte, hogy az izgalom elült, és mindenki átadta magát a bódító elégedettségnek. Gúnyos mosollyal belekortyolt a serlegében gyöngyöző borba és szólásra emelkedett. Egyszerre hallgatott el az apró neszezés. Mindenki kíváncsi tekintettel Pansy felé fordult. Voldemort és Draco is előreszegezve a tekintetét a levegő egy pontját szuggerálva ült mellette. Pansy jobbra majd balra végigfuttatta tekintetét és tisztán csengő erős hangon megszólalt.
-         Barátaim. Bizonyos vagyok benne, hogy érzitek már, közeledik az idő, amikor először indultok harcba az én irányításommal. Így van. Döntöttem. Az első közös harcunk mához kilenc napra lesz - mély morajlás futott végig a termen. Pansy hagyta, hogy a hír elüljön. – A helyszínt pedig igazán kedvetekre választottam. Az általunk csak Mindenki Kertjének becézett erdőségben mérjük össze erőinket. A szembenállókat értesítettem a helyszínről, és időpontról. Kimagasló tudásotokat és ravaszságotokat várom el az ütközetben. Céljainkat soha ne veszítsétek szem elől!- Pansy oldalt fordítva fejét Dracora nézett, aki egyetlen pálcalendítéssel tett eleget a kérésnek. Voldemort is felemelkedett és Pansyval elvonultak megnyitni a táncot.
-         Pansy Malfoy!- sziszegte hidegen.- Maga is ért ám a nagy bejelentésekhez.
-         Hízelgő, a megállapítása.
-         Már mindenki azt hitte tévedett, és nem lesz bejelentés.
-         Szeretem látni az arcukon a megrökönyödést. Bár legközelebb tényleg el kellene játszani, úgy, hogy nem lesz semmi fontos esemény mögötte.
-         Jól választott?
-         Kételkedik?
-         Mit gondol?
-         Hogy kételkedik - bólintott Pansy a többieknek, és Voldemort kezét elengedve intett, hogy kapcsolódhatnak a táncba.- Maga szerint sokkal ideálisabb lett volna, a tizenharmadik napra kitűzött időpont.
-         Néha tényleg meglep, hogy ismeri a stratégiámat.
-         Nem tetszett az az időpont.
-         A saját önzősége miatt.
-         Lehet - Pansy kissé megemelte a fejét.- De a mostani időpont ideálisabb nekem. 
-         De csak magának.
-         Nem lesz gond. Tökéletesre akarom.
-         A maga belépője az lesz, de a többieké?
-         Nem lesz gond. Bízzon bennem.
-         Én bízom magában. Különben nem magát jelöltem volna ki. De vigyázzon, a saját érdekei nem mindig kedveznek a nagyobb érdekeinknek.
-         Majd figyelek - Egyezett bele Pansy. Voldemort meghajolt és egy szemvillanással engedte, hogy Draco lekérje a feleségét.
-         Pökhendi állat. Miért mindig ti nyitjátok a táncot!- dohogta Draco.
-         Talán, mert ő az, aki azzá tett, ami vagyok.
-         Teljesen mindegy. Amióta kineveztek már nem táncolunk annyit mint régen.
-         A vezetőtök nem táncikálhat egész este, mint egy első bálozó csitri.
-         Tőled távol állt bármi csitriség. Na kivéve a roxforti éveket, akkor tökéletes csitrit játszottál.
-         Köszönöm. Ha megbukom, mint aranyvérű hatalomgyakorló legalább csatlakozhatom egy színtársulathoz. Igazán megnyugtató.
-         A feleségemet akarom.
-         Előtör belőled már megint a híres Malfoy birtoklási vágyad?- kérdezte unott szemekkel.
-         Voldemort nem is tudja milyen az. Ő sosem birtokolt egy nőt.
-         Valóban. A gúnyos megjegyzések, sértések, amikkel egy feleséget illetni csak lehet: ez mind a te szakterületed. Voldemort  minden ilyentől távol áll.
-         Igen. De utódai sincsenek.
-         Micsoda kiváltság!- nézett rá Pansy tettetett csodálkozással.
-         Tessék erről beszélek - dünnyögte Draco, amikor meghajolva elengedte Pansyt. A nő nem is figyelt rá, a szétnyíló sor között lesétált a tánctérről. A magaslati trónushoz húzódott, s közönyös arckifejezéssel leült a bársonyszékre. Keresztbetett lábbal hátradőlve figyelte a táncolókat. Narcissa és Lucius kecses eleganciával forogtak. Olyan mértékben élvezték kiváltságos helyzetüket és hatalmat, amennyire csak tehették. Az ő vállukra nem nehezedett a sötét oldal fekete gyémántja, amely Pansy törékeny vállain nyugodott. Bár mindenben támogatták őt, a végső döntéseket neki kellett meghoznia, ami nagy lelki erőt és energiát követelt tőle. Vékony pántos zöld bársonycipőjének az orra kivillant a szoknya alól, s Pansy apró lengésekkel követte a zene taktusát. Megakadt a szeme Pitonékon. 
-         „Beszélhetnénk?”- jött a kérdés, ahogy a szemkontaktust felvették.
-         „Nyugodtan. Jöjjön fel.”
-         „Nem. Az emelvény előtérben van. Nem akarom, hogy feltűnjön.”
-         „Rendben. A bevonuló lépcsőm alja felé tartok. Ott találkozunk”- a férfi csak bólintott. Pansy komótosan felemelkedett. Könnyed kézlengéssel végighaladt a táncolók mellett a fal mentén a közös bevonuló lépcső felé. Amint az oszlophoz ért, már Piton is ott volt.
-         Elolvasta a levelet?
-         Igen. Nagyon ötletes volt.
-         Ne kínozza tovább!- Pansy a férfi válla fölött elnézett a lépcső tetején álló alakra. Draco sietett éppen le, de ahogy meglátta, hogy Pansy látja, megállt. A sötét lépcsőforduló nyitott ablakán keresztül beszűrődött a holdfény megvilágítva a férfi szőke haját. Draco a korlátra helyezte kesztyűs kezét és szürke szemeivel végigmérte feleségét.
-         Nem áll szándékomban.
-         Akkor csökkentse a méreg erejét.
-         Egyszerre nagyon a védelmébe vette!- Pansy futólag Piton fekete szemeibe nézett, de aztán ismét visszanézett a lépcsőn állóra. Elgyengült, a férfi pillantásától. Mesterien képes volt megjelenésével hatni. Pansy most is elnézte a férfi tökéletes tartását és szépségét. Élvezte, ahogy így messziről méregetik egymást. 
-         Képes csökkenteni már mondtam.
-         Elfelejtettem - szeme visszatévedt Pitonra, majd ismét elnézett a válla fölött.
-         Ha nem foglalkozik vele, akkor nem tud megjelenni a küzdelemben.
-         Gondom lesz rá - bólintott megigézve Pansy. Érezte, hogy ajka már kiszáradt, ahogy a férjét mustrálta. 
-         Miért nem vele beszélget most, ha ennyire nem tud elszakadni tőle?- jegyezte meg gúnyosan Piton.
-         Tessék?- fordította a szemét ismét Pitonra.
-         Egész beszélgetésünk alatt a hátam mögött álló Dracot fürkészi – mondta Piton meg sem fordulva.
-         Honnan tudja?
-         Pansy. Már a Roxfortban is ezt csinálták. Nem tartom föl - Piton ellépett előle. Pansy megbabonázva nézte, ahogy Draco laza léptekkel lesiet hozzá.
-         Pansy. Csukd össze a szád!
-         Zárva van a szám. Egyébként neked kellene összekaparnod magad a földről.
-         A férjed vagyok, nem kell úgy nézni, mint egy elérhetetlen zaftos húst. Bármikor megkaphatsz - mosolyogva Pansy füle mögé simította a barna tincseket. Pansy dühösen megrázta a fejét, hogy visszahulljon a haja a fülére.
-         Képzelődsz!- sziszegte.
-         Dehogyis. Belegondoltál már? Több éve házasok vagyunk, és még mindig képesek vagyunk így nézni egymásra. Mi lehet a titkunk?
-         Talán, hogy mindketten utáljuk egymást?- húzta el a száját Pansy.
-         Be kell vallanom tényleg elég durvák vagyunk egymáshoz. De hát mit lehet tenni, ha a gúny, a közöny, sértés az életünk?
Kölcsönösen gyűlölni egymást?- mosolygott gonoszul Pansy. Draco viszonozta a mosolyt.