Harry hulla fáradtan esett az előszobába. Kimerült és álmos volt. Jamie szaladt ki elé az előtérbe. Harry a karjába kapta és magához szorította fiát.

-         Apa ma nagyon későn jöttél haza.

-         Így van. Neked ilyenkor nem ágyban lenne a helyed?- nézett rá Harry kérdőn.

-         Anya megengedte, hogy megvárjalak.

-         Megvártál. Most már nyomás az ágyba - gondolkodott, hogy megpuszilja- e, de végül csak összeborzolta kócos fürtjeit.

-         Jó éjt apa.

-         Jó éjt Jamie - nézte, ahogy Jamie felsiet a lépcsőn, és félig követve a szalonba lépett.

-         Jó estét a szép hölgyeknek!- Ginny és Hermione nézett felé.- Látom, már nagyon vártatok.

-         Harry miért nem mondtad el?- állt neki Hermione.

-         Micsodát?

-         Hogy beteg vagy - Harry Ginnyre nézett, egy miért járt el a szád nézéssel, mire Ginny csak felemelte a gyűrűsujját, és ördögien mosolygott.- A feleséged vagyok. Rám is tartozik. Ha egyszer nem jöttél volna haza? Belegondoltál mit éreznék?

-         Hermione nem kell rögtön rémeket látnod - ült le fáradtan Harry.

-         Ginny elmondta, hogy rosszul lettél náluk.

-         Véletlen volt, és többet nem fordul elő - nézett sötéten Ginnyre.

-         Ezért kerülsz engem? Hogy ne jöjjek rá?- vonta kérdőre Hermione karba tett kézzel.- Egyáltalán kivizsgáltattad magad?

-         Igen. Méghozzá ma. Remélem, boldogok vagytok.

-         És?- kérdezte a két nő egyszerre. Harry a várakozó arcok közül hol az egyiket, hol a másikat nézte.

-         Na mi az?- türelmetlenkedett Ginny.- Fertőző?

-         Óh jajj!- Hermione a szája elé kapta a kezét.

-         Örülök, hogy így aggódtok az egészségem miatt - dőlt hátra Harry a karosszékben.

-         Harry mond már mi bajod!

-         Nem fertőző - a két nőt figyelve nem tudta eldönteni, hogy megkönnyebbültek vagy sem, mert ugyanolyan feszülten néztek rá.- De ne kínozzatok, hogy most elmondjam - pálcájával, legyintett, s az emeleten egy halk koppanás hallatszott.- Aj. Hermione bezártad a könyvtárajtót.

-         Ja igen. Mi kellene? a merengő?

-         Hozd le kérlek - Hermione egyetlen ugrással felsietett, és vissza is tért a rúnákkal díszes merengővel a kezében. Harry fáradt mozdulattal a halántékához emelte pálcáját és kihúzta az emléket. Beleejtette a tálba és Hermionénak nyújtotta.- Jó szórakozást. Ha nem zavar titeket, addig megpróbálok egy kicsit aludni - felállt és a kanapéról felhúzta Ginnyt és ledőlt a helyére. Hermione azonnal belemerítette arcát a tálba, és Ginny is követte. Egy gyógyszer-laboratórium mellett álltak, már egészen beesteledett. Harry éppen akkor lépett be a laboratórium rendelőjébe. Végigsietett a fehérre meszelt falú folyosókon. De hirtelen elkapta a roham és kénytelen volt megállni a falnak támaszkodva kezét a torkára szorította.

-         Borzalmas - suttogta Hermione.

-          Igen az - mondta mellette Ginny.- Milyen érzés lehet szinte megfulladni?- megborzongtak. Harry végre kiegyenesedett, de a folyosó végén ekkor egy fehér köpenyes nőt láttak meg.

-         Segíthetek?- kérdezte a nő aggódó arckifejezéssel.- Láttam, hogy rosszul van.

-         Nem köszönöm. Mr Coolmanhez jöttem.

-         Sajnos Mr. Coolmant sürgős ügyben elhívták. Várta magát?

-         Nos igen üzentem neki, hogy ma jönnék, de akkor majd megkeresem máskor.

-         Várjon. Szívesen megvizsgálom.

-         Maga orvos?

-         Nem. De értek a betegségekhez. Kérem jöjjön be.

-         Köszönöm.

-         Szólítson csak Alainanak. Nem sok korkülönbség van köztünk- Harry belépett a kis szobába a nő mögött. Hermione kényelmetlenül követte.

-         Remélem nem kell megint valami szerelmi affért látnom - jegyezte meg.- A merengőkkel én mindig megjárom. Túl sok nő lohol Harry után.

-         Szerintem azt nem mutatná meg Harry - súgta vissza Ginny. A fehér köpenyes nő leültette Harryt.

-         A rohamokon kívül van más panasza?

-         Nincs.

-         Milyen sűrűek?

-         Óránként jelentkeznek, most már rendszeresen.

-         Melyik volt a legrosszabb?

-         Az első, az nagyon erős volt - a nő csak bólintott, az üveges szekrényből kivett egy bájitalt.

-         Igya ezt meg!- nyomta az üvegcsét a kezébe.

-         Mi a bizonyíték, hogy nem méreg?- nézett rá kétkedve Harry.

-         Ne aggódjon. Nem kívánom megölni. Ez egy gyógyintézmény - a nő hatalmas kék szemei őszinteséget sugároztak. Harry rövid gondolkodás után felhajtotta az italt. A nő kis színes papírokat kezdett tépkedni, odatartotta Harrynek.

-         Nyálazza meg őket!- szólt neki, Harry engedelmesen végignedvesítette a lapokat. A nő sokáig nem szólt. Hosszú fekete haját félig feltűzve hordta, hogy ne zavarja a munkában.  Végignézte a lapokat, és végül halkan megszólalt.

-         Mérgezés - Ginny és Hermione egyszerre sikkantottak fel.

-         Halálos?- kérdezte Harry rezzenéstelenül.

-         Előbb utóbb igen.

-         Nos ez nem lep meg - jegyezte meg ironikusan Harry.- Elég sokan szeretnének eltenni láb alól.

-         Nem - rázta meg a fejét Alaina.- Aki ezt a mérget készítette nem megölni akarja magát - Harry kérdőn nézett rá.- Hanem legyengíteni.

-         Nos az sem utolsó szempont - fűzte hozzá Harry.

-         Mióta vannak panaszai?

-         Három hete.

-         Sok - Alaina dühösen beledobta a szemetesbe a papírokat, és most látszólag idegesen járkálni kezdett.- Miért késlekedett eddig?- dörrent a férfira.

-         De, hát…- hebegte Harry.

-         Túl jól ismerem ezt a bájitalt. Sokáig teljesen ártalmatlan. Aki felitatta csak az aktiválhatja, és az ő irányítása alatt erősödnek vagy gyengülnek a rohamok. Persze valószínű, hogy csak elindította. De minél később kapja meg az ellenszérumot annál rosszabb lesz.

-         El tudja készíteni az ellenszérumot?- kérdezte Harry.

-         Csak egyetlen embert ismerek, aki el tudja készíteni. Azt, aki ezt a mérget is készítette. Ezeket a mérgeket úgy tudták el sem lehet készíteni.

-         Ki az?

-         Maga is ismeri. De én nem segíthetek - állt meg Harry előtt.- Figyelmeztetem az ellenszérum csak a rohamain enyhíthet, maga a méreg még önben marad.

-         Hogy tudnám semlegesíteni?

-         Csak az szüntetheti meg, aki felitatta. Valakinek az akaratától és a jó szándékától függ az élete. Kire gyanakszik?

-         Az elmúlt három hétben?

-         Hát nem. A három hét csak a tünet együttes. A méreg már valószínűleg sokkal régebben beitatódott.

-         Nem tudom. Az elmúlt hetekben túl sok mindenkivel találkoztam.

-         Az illetőnek testközelbe kellett kerülnie, máshogy nem érinthette a cseppet magához - Hermione már megint kellemetlenül érezte magát semmi kedve nem volt megtudni, ugyan kikkel kerülhetett testközelbe Harry.- Tudom ki készítette a mérget és ki tudja elkészíteni az ellenszérumot. De ezt ön is tudja, ha magába néz – Az emlék megszakadt. Hermione karonfogta Ginnyt és kihúzta a merengőből. A hátuk mögül egy mély bariton zengett fel.

-         Kimerítő volt az elemzés?- az utolsó szó azonban mindössze erőtlen suttogássá csökkent. Harry azonnal felpattant a kanapéról és már sietett is a lépcsőn felfelé.

-         Harry jól vagy?- Hermione sietett utána. Ginny is követte és ismét hallhatta a száraz erőltetett fuldokló köhögést, a küzdelmet a legapróbb levegőért. Harry a lépcső közepén megállt, s a hörgők kiméletlen próbálkozása elhallgatott. Ginny erre felkapta a szemét a férfira. Ekkor már sejtette, hogy baj van. Hermionét beérve együtt rohantak a férfihoz, aki eszméletét vesztve zuhant hátrafelé. Ginny és Hermione egyszerre kapták el zuhanásában a férfit.  Gyengéden a lépcsőre eresztették, az eszméletlen fölött összenéztek. Hermione szempillái remegtek a rémülettől, s szemei máris könnyben úsztak. Ginny azonban csak gondterhelten vegyes aggódó tekintettel viszonozta a hosszas pillantást.

-         Vigyük be a hálószobába - suttogta Hermione lebegő hangon. Közös erővel bevitték, és a kovácsoltvas támlás ágyra fektették. Hermione az ágy másik oldalára ülve figyelte férjét, Ginny Harry másik oldalán az ágy szélére ereszkedett. Köztük erőtlenül rendszertelenül pihegett az ájult férfi.

-         Hermione!- súgta halkan Ginny.- Nekünk kell megszereznünk az ellenszérumot.

-         De hát hogyan?

-         Tudod ki az a nő? Akivel Harry beszélt?- Hermione csak nemlegesen rázta a fejét.- Emlékezz vissza a Minisztérium farsangi báljára. Igaz mindenki álarcot viselt, de ilyen igazán különleges fényű fekete hajú nőt nem minden nap látni. Amikor a folyosón láttam a merengőben rögtön tudtam, hogy ezt a szép hosszú fekete hajat már láttam valahol. Tudod kinek a partnere volt? – Ginny közelebb hajolva lehelte. - A Félvér Hercegé.

-         Piton.

-         Igen. Hiszen táncoltál vele. Azt hittem láttad. Alaina azt mondta Harrynek ismeri, hogy ki az a bájitalkeverő, aki olyan rendkívüli képességekkel rendelkezik, hogy el tudta készíteni a mérget. Azért nem nevezte meg, mert az a bizonyos illető a férje.

-         Alaina Piton arra utalt, hogy ők mérgezték meg Harryt?

-         Nem, csak hogy a mérget Piton készítette - Ginny türelmetlenül hátradobta a haját.- Hermione. Az ellenszérumot is Piton tudja elkészíteni érted már?

-         Gondolom Piton milyen lelkesen készítene ellenszérumot, ha tudja hogy Harrynek kell - súgta vissza Hermione.

-         Nekem úgy tűnt a merengőbeli jelenetből, hogy Alaina arra utal talán segítenének.

-         Nem hiszem. Elvégre az aranyvérűek mellett vannak. Miért segítenének nekünk?

-         Azt nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy az egyetlen ember, aki segíteni tud jelenleg Harryn, az Piton. Ha te nem vagy hajlandó élni a lehetőséggel, én mindenképpen megpróbálom - Ginny határozott léptekkel elindult, és vörös haja lobogva csapkodta hátát, ahogy kisietett. Hermione utolérte.

-         Mit akarsz tenni?

-         Elmegyek Pitonhoz, és megpróbálom kicsikarni belőle az ellenszérumot. Bármi áron - mondta elszántan Ginny.

-         Várj! Nem - állította meg Hermione. Ginny várakozón nézett rá. Hermione lázasan gondolkodott.- Nem. Az én férjem. Én megyek az ellenszérumért. De téged megkérlek, hogy maradj addig mellette- Ginny hosszan nézett barátnőjére végül bólintott.

-         Ahogy akarod - Hermione egy pillanatig bizonytalankodott, hogy jól döntött-e, de aztán magára kapta sötétbordó kötött kabátját és magára hagyta az előszobában ácsorgó Ginnyt. Még egyik Majom hivatali aktájában emlékezett, hogy látta a Piton- villa címét. Bevágta maga mögött a kocsiajtót és őrült tempóban az Elephant and Castle-re hajtott. Becsörtetett az irodába és az akták között türelmetlenül kutatott. Kihúzta az irattartó fiókot, amelyben a félretett ügyeket tartották. Hermione tudatosan kerülte az ismerősök manószabadítási terveit. Végigfuttatta az ujját a betűrendbe szedett mappákon, és a P betűnél izgatottan lapozgatni kezdett

-         Piton. Ez lesz az – kapkodva bezárta az irodát, és a mappát a hátsó ülésre dobta. Az este sötétjében, alig tudta kivenni a villa fényeit. Az épületre teljes sötétség borult. Hermione halkan leállította a motort, és csendesen kiszállt. A kavicsok recsegtek cipője alatt minden lépésnél.  Hűvös esti szél átfújta kötött kabátját. Hermione fázósan összehúzta magán az anyagot és a bejárati ajtóhoz sietett. Halkan megkoppantotta az ajtót a fényes kopogtatóval. Síri csend honolt a házban. Csak távoli bagolyhuhogás, és tücsökciripelés hatolt az éjszaka csendjébe. Hermione már készült visszafordulni, amikor az ajtó résnyire kinyílt, és halvány fény szűrődött ki rajta. Egy apró házimanó pislogott Hermionéra.

-         Jöjjön be Ms. Granger!- Hermione bátortalan léptekkel, de belépett a Manó után, aki rögtön bereteszelte az ajtót. A manó semmit nem szólt csak előresietett, s Hermione fázósan összefonta karjait maga körül, s követte. Egy tágas gyertyafényes szalonba vezette. Meglepődött, hogy kívülről a ház teljesen úgy tűnt bent mindenki alszik, most mégis egy fényárban úszó szalonban találta magát. Ahogy végignézett az elegánsan berendezett szalonban, a manó már el is tűnt.  Hermione sokáig idegesen kapkodó tekintettel fürkészte a szobát. Talán rossz helyre jött?

-         Ms. Granger - jött a szalon másik szárnyas átjárója felől a jól ismert száraz rideg hang.- Nem gondolja, hogy udvariatlanság ilyen késői órán zaklatni bárkit is?

-         Elnézést Piton professzor - mondta Hermione vékony hangon.- De életbevágóan fontos ügyben jöttem.

-         Valóban?- Piton a szalon szélén elutasító testtartással állt.

-         Kérem. A segítségére lenne szükségem - Piton fekete szemei hidegen csillogtak. Hermione meglepődve látta, hogy a férfi talpig felöltözve, fekete szövettalárban áll előtte, és semmi nem utalt arra, hogy aludni készült volna.

-         Nem tartozik magára, hogy mikor készülök lefeküdni- szűrte fogai között Piton.- Nem ártana már gyakorolniuk az okklumenciát megmondtam.

-         Amint lesz alkalmunk - kezdte engedékenyen Hermione. Tudta, most nem érdemes harcolnia a férfival, elvégre szívességet kér tőle.

-         Erre nem alkalom kell. Hogy akarnak így harcolni?- emelte meg a hangját a férfi.- Minden gondolatukat tudni fogják, esélyük sincs.

-         Miért mondja ezt?

-         Az nem fontos - zárkózott el a férfi.

-         Kérem professzor, most nagyon sürgős lenne.

-         Perselus - a lágy dallamos női hang Hermione háta mögül jött. Hermione megfordult, és a merengőben látott nővel találta szemközt magát, aki most otthoni bézsszín talárt viselt.- Bocsásson meg még nem találkoztunk. Alaina Piton.

-         Hermione Granger- nyújtotta Hermione is a kezét.

-         Igen. Kivételesen ismerem az okot, amiért jött Ms. Granger- mondta Piton rideg hangon.

-         Segít nekem?

-         Miért segítenék?

-         Maga készítette a mérget.

-         Igen valóban.

-         Ha nem maga adta be…

-         Miből gondolja, hogy nem én adtam neki?

-         „Perselus kérlek tudod mit mondtam”- küldte Alaina mentálisan az üzenetet. Piton a feleségére nézett, majd ismét vissza Hermionéra.

-         Ha nem segít maga is gyilkos lesz.

-         Eggyel több vagy kevesebb – húzta el gúnyosan a száját Piton.

-         Perselus - csattant fel Alaina.

-         Az ellenszérum csak napforduló időpontjában készíthető, ugyanúgy, mint a méreg.

-         Tehát, most nem tudja elkészíteni?- Hermione kétségbeesve gondolkodott. A legközelebbi napfordulóig még több mint egy hónap van hátra. Az Harrynek késő. Piton a feleségét nézte. Hermione semmit nem tudhatott a köztük lezajló párbeszédből, amit itt folytattak előtte.

-         „Segíteni akarsz nekik nem?”- küldte a gondolatot Alaina.

-         „Fejezd ezt be”

-         „Tudom, hogy igen. Akkor meg? Most mit gyötröd szerencsétlen nőt?”

-         „Nem fogok mindent tálcán nyújtani nekik. Az a szerencséjük, hogy mindig jó segítőik vannak semmit több. Már rég halottak lennének mind.”

-         „Tudod mit mondtam. Potter nem húzza sokáig, ha nem adod oda neki a szérumot.”

-         „Te is a rajongói táborába léptél egyszerre?”

-         „Egy félvérébe? Soha.”

-         „ Én is az vagyok”

-         „Az más. Tudod, hogy nem értek egyet velük. Ahogy veled sem. De ezt megbeszéltük. Tudod, hogy tehetetlenek most.”

-         „ Még ők tartanak engem hidegnek. Hát mi ez ha nem lágyszívűség?”- kérdezte ironizálva Piton, s szemét a remegő Hermionéra szegezte.

-         Szerencséje Ms. Granger, hogy a mérgeimmel együtt mindig elkészítem az ellenszérumot - jegyezte meg hűvösen Piton, s a tenyerét kinyitva benne volt az alig galleon nagyságú kerek üvegcse, áttetsző tartalmával.

-         Tudta, hogy el fogok jönni?- lepődött meg Hermione.

-         Természetesen. Önt várjuk már egy órája - mosolyodott el gúnyosan Piton.- Alaina volt olyan kedves és közölte, hogy ha egy csepp eszük van, akkor ma eljönnek a szérumért. Holnap már fölösleges lett volna.

-         Miért segít nekünk?

-         Hosszú szenvedéssel teli életet kívánok Potternek semmi több - nyomta Hermione kezébe az üvegcsét. - Túl egyszerű lenne, ha most egy közönséges kis mérgem végezne vele - Hermione tudta nagyon jól, hogy egy olyan mérget nevez most közönségesnek, amit eddig szinte senki nem tudott elkészíteni.

-         Hogyan hálálhatnám meg?

-         Lesz alkalmuk ne aggódjon - húzta el hűvös ujjait Hermione kezéről.

-         Köszönöm - rebegte Hermione.

-         Igyekezzen - morogta Piton.- Ne feledje minden rohamnál egyetlen csepp és nem több. Az üvegcse teteje egy mérő. Így pontosan egy cseppet szív fel. A szérum egy hónapig elég nem tovább - Hermione értetlenül nézett a két Pitonra és remegő léptekkel távozott. Alaina zárta be utána a bejárati ajtót.

-         Megsajnáltad őket?- nézett Piton Alainára.

-         Azt hiszem.

-         Nem vagy igazi Mardekáros - szögezte le Piton.- Nem vagy elég gonosz hozzá. Nem győzök az évek hosszú során át azon gondolkodni, hogy hogyan oszthatott oda a süveg?

-         Biztos azért mert az összes többi még ennyire sem jellemző rám - nevetett fel Alaina.- Meg hát aranyvérű vagyok.

-         Aranyvér!- Piton talárját hátralendítve leült az íróasztal mellé, és pergament vett elő.

-