Másnap Hermione kialvatlanul és kivörösödött szemekkel felpuffadt arccal ébredt. Harry elfoglalta a közös fürdőjüket, ezért felment az emeletre Nassy fürdőjébe, hogy rendbe szedje magát. Belebújt a köntösébe és az ébredező Nauszikával az ölében az étkezőben talált Jamiere, aki már az asztalnál ült.
- Jó reggelt Jamie!- hajolt hozzá Hermione és egy puszit nyomott a kisfiú arcára.- Jól aludtál?
- Hát persze anya- csivitelte Jamie mosolyogva.
- Jó neked - motyogta Hermione az orra alá és apró kockákra vágta Nassy barackját, és etetni kezdte. A szeme sarkából látta, hogy Harry fekete talárjában megállt az ajtóban.
- Elmentem a hivatalba. A manók és az építészek egy óra múlva jönnek a vendégszobákat megcsinálni. Engedd be őket. Este jövök - Harry a seprűtárolóhoz ment és kivette a Tűzvillámját. Hermione szándékosan nem is nézett rá, csak Nassyra irányította a figyelmét. Még hallotta, ahogy csukódik a bejárati ajtó. Egész nap a szalonjában fogalmazta a könyve bevezetőjét és csak késő délutánra fejezte be. Összehajtotta és lepecsételte a pergament, s átkukkantott a kicsikhez.
- Dobby hol vannak?- kérdezte a takarításban elmerült manót.
- Kimentek játszani - felelte Dobby. Hermione lesietett és valóban a nyugati fal mentén a friss fűben Jamie szórakoztatta Nassyt. Meghúzta a haját és elszaladt előle. A kislány pedig kúszva próbálta beérni. Jamie hagyta, hogy a kislány visszahúzza a haját és megint elszaladt előtte. Hermione mosolygott a jeleneten.
- Jamie szeretnél útnak indítani egy baglyot?- kiáltott neki Hermione.
- Igen!- rohant lelkesen hozzá Jamie. Elvette anyjától a pergament, és várta, hogy a bagolyháztól hozzárepüljön Hermione macskabaglya. Hermione nézte, ahogy a kicsi esetlenül a madár lábára erősíti a pergament, segített neki megkötni, s figyelte, ahogy Jamie előreszaladva a rózsabokrok széléhez útjára lendíti a madarat. Hermione felemelte Nassyt a fűből, és csípőjére ültetve visszament vele a verandához. Ekkor a távolból egy fényes fekete hintót látott meg. Az oldalán megcsillant a fény egy ezüstös címeren. Hermione a szeme elé emelte a kezét, hogy jobban lássa az érkező fogatot. Nem ismerte fel egészen addig, amíg ruganyos párducmozgással ki nem pattant belőle egy magas ezüstös-szőke hajú férfi.
- Jamie gyere ide!- kiáltott a fiára. Aki megszeppenve anyja fenyegető hangjától gyorsan anyjához rohant és megfogta a kezét. Hermione tenyere nyirkos lett. A férfi fekete talárjában ezüstcsíkok szaladtak hosszában, ami kiemelte szürkéskék szemét. Végigsiklatta tekintetét a vidéki napsütötte virágos házon, s végül megállapodott a verandán álló nőn, aki kislányát csípőjén támasztva, fia kezét fogva állt, és egyenesen ránézett ellenségesen csillogó barna szemeivel.
- Draco Malfoy!- szólította meg hideg erőteljes hangon a férfit.- Mi járatban erre? Ellenséges területen lépkedsz, ugye tudod?
- Hermione Granger!- hajolt meg felé szertartásosan a férfi a rózsakert szélénél.- Nyugalom. Békével jöttem - mosolygott a férfi fölényesen.
- Velem ezt nem eteted meg. Mit akarsz? Daniel a Roxfortban van - méregette ellenségesen Hermione. A férfi lassan közeledni kezdett a terrakottás feljárón.
- Nem Daniel miatt jöttem - szemét a rózsákon járatta, amik mellett elhaladt.- Nagyon kellemesen berendezkedtetek itt.
- Hagyjuk a bájcsevelyt Malfoy! Miért jöttél?
- Nem rossz szándékkal jöttem, tudhatnád- húzta gúnyos mosolyra a száját Draco.- Ha így lett volna a kis védőpajzsotok nem enged be én tudom - Hermione nem felelt csak közelebb húzta magához Jamiet. Draco szemével elkapta a mozdulatot, és tovább mosolygott.- Nem kell remegned. Nem tervezem, hogy most rátok támadok. Békével jöttem, mint már mondtam - Draco a lépcső aljára ért. Így csupán három lépcsőfok választotta el Hermionétól, aki így enyhén lenézett rá. Draco a mellényzsebébe nyúlt és egy finom anyagú gyöngyfehér aranyhímzésű Malfoy-címeres zsebkendőt vett elő. Meglengette Hermione előtt, akit azonnal megcsapott a fenyő, citrom, és menta illat keveréke.
- Békével - mosolygott Draco, hófehér szabályos fogsorát elővillantva.- Érthető?
- Hozzánk jöttél?- emelte meg a szemöldökét Hermione.
- Elsősorban Potterhez persze - engedte le a karját Draco.- Mint bizonyára tudod, szövetségre lépett a hozzá hasonló félvérekkel, meg ki tudja kikkel. Ma írják alá az egyezményt.- Draco figyelte Hermione arcjátékát, és észrevette, hogy a nő döbbenten mered rá.- Nem tudtad? Innentől kezdve hivatalosan is elfogadják vezérüknek Pottert. Itthon van?
- Még nincs - próbálta Hermione rendezni a vonásait. Harry miért nem mondta neki, hogy ilyen fontos lépésekre készül?- futott át a kérdés a fejében. Eközben Draco komótosan előhúzta pálcáját. Hermione elengedte Jamie kezét, és kirántotta a sajátját, de a mozdulata fölösleges volt, mert Draco már elő is varázsolta az apró színes buborékokat a levegőbe. Nassy lelkesen nyújtogatta ujjait a buborékokhoz, és ahogy kipukkasztott egyet lelkes nevetésbe kezdett. Draco eltette a pálcáját és egy ideig figyelte a kislányt, ahogy játszik.
- Nem is gondoltam, hogy ilyeneket is tudsz - jegyezte meg Hermione teljes csodálkozással nézve Dracora.
- Bármilyen meglepő én is apa vagyok Hermione. Nekem magamnak is három gyerekem van - Draco fellépett az első lépcsőfokra.- Nos beengedsz egy békeküldöttet a házatokba vagy túl veszélyesnek tartasz magatokra nézve?- kérdezte felvont szemöldökkel Draco, s közben ismét meglengette az illatos fehér kendőt Hermione előtt. Hermione ellépett a férfi elől és engedte, hogy fellépjen a verandára.
- Nem tudom miért ez az érzés, de most úgy érzem, hihetek neked - kezdte bizonytalanul méregetve Dracot.
- Na látod, vannak néha jó megérzéseid is - dőlt a korlátnak Draco.- Beljebb is mehetek, vagy a verandán kell megbeszélnünk a részleteket?- kérdőn Hermionéra nézett, aki észbekapva, elindult a bejárati ajtó felé vezetve a férfit, aki követte.
- Helyet foglalnál a szalonban, amíg felviszem a gyerekeket?
- Megvárlak - Draco a lépcsőkorlátnak támaszkodva valóban megvárta, hogy Hermione visszaérjen.
- Beülhettél volna addig a szalonba - mondta Hermione.
- Nem szeretném, ha azt gondolnád, hogy mindenféle alattomos dolgot tettem a házatokba.
- Pedig elég jellemző rád- vont vállat Hermione.
- Tudom, hogy kiváló a hírem - mosolygott elégedetten Draco, és Hermione is elnevette magát.
- Szeretnéd megnézni Daniel szobáját?- vetette fel az ötletet Hermione, bár meg is bánta, hogy ilyen előzékeny volt.
- Szívesen megnézem az unokaöcsém hogyan él - bólintott Draco. Hermione visszafordult, és a második emeletre érve benyitott a felújított szobába. Draco végighordozta a tekintetét a szobán. Nem látszott semmi az arcán. Hermione megmutatta Daniel többi szobáját is.
- Úgy látom nagy gondot fordítottatok rá.
- Harry Velencéből hozatott csempéket - bólintott Hermione. Draco szemében enyhe elégedettség ült ki.
- Nem is gondoltam, hogy egy Malfoyra ilyen mértékű előzékenységet pazarol.
- Egy Malfoyra nem. De egy Blackre igen.
- Természetesen - bólintott Draco.
- Szeretnétek, ha hozzátok kerülne?
- Örültünk volna. De tartjuk a kapcsolatot - Hermione kérdőn nézett rá.- Semmi rosszra nem kell gondolnod. Csak levelezünk.
- Nem is említette.
- Mi nem tiltottuk meg neki, hogy elárulja. Ez az ő döntése. Karácsonyra írtunk neki egy levelet. Válaszolt. Azóta levelezünk - Draco karjánál fogva megállította Hermionét, aki már ki akart lépni az előtérbe. Kérdőn felnézett a férfira.- Meghívtuk magunkhoz a nyárra, elengeditek?
- Egész nyárra?- Hermione megrökönyödve vegyes szomorúsággal nézett rá.
- Nem. Egy hétről lenne szó, de természetesen Daniel addig maradhat, ameddig akar.
- Egy hét. Természetesen nem állunk az útjába. Ha menni akar, elengedjük- Draco levette a kezét Hermione karjáról és követte a konyhába.
- Wyskit?- Hermione az almárium előtt állt.
- Köszönöm kérek - Draco leült az asztal mellé. Hermione tálcára tette az üveget és két kispoharat. Hermione az üvegért nyúlt, de Draco megelőzte.
- Ez a férfiak dolga - mosolygott és felbontotta az italt, és előbb a nőnek töltött, majd magának. Hermione meglepődve vette észre magán, hogy kifejezetten jól esik neki a férfi előzékeny udvariassága. Nem ismert olyan férfit, aki ennyire tisztában van az arisztokratikus illemmel, figyelmességgel, és ilyen mesterien alkalmazza is, mint Draco. A férfiak valahogy a mai világban elfeledkeztek az ilyesmikről, elvesztették férfias jellemüket, pedig Dracot figyelve igazán jól állna nekik. Hermione belátta, hogy Danielnek jót is fog tenni a Malfoy- kastélyba a kiruccanás, mert mellettük bizony már erőteljesen vesztett ezen értékekből.
- Valóban három gyereketek van?
- Igen. Az ikrek egy idősek lehetnek a lányoddal.
- Ők is fiúk?
- Nem, egy lányunk is született. Deimos és Falco egyensúlyozására - mosolygott Draco.
- Hogy hívják?
- Grainne.
- Túl lágy név hozzátok - jegyezte meg Hermione és hagyta, hogy Draco újratöltse a poharát.
- Erős név. De hát mégiscsak lány. Nem adhattunk neki ijesztő nevet. Nem is akartunk- Draco a Hermionééhoz koccintotta poharát.- A Békére- emelte meg a poharát, és felhajtotta az erős italt. Hermione is belekortyolt.
- Ki választotta az ikreknek a nevet.
- Pansy - felelte röviden Draco, és újra töltötte a poharukat.
- Hogy van?- Hermione önmagán sem győzött csodálkozni, hogy ilyen kellemesen el tud csevegni gyűlölt ellenségükkel, de most Dracon sem a metsző gúnyt és hideget érezte.
- Kiválóan - jött a felelet enyhén szkeptikus felhanggal.
- Valami történt?- Hermione figyelte, ahogy Draco elegáns mozdulattal, újratölti a poharukat.
- Mindjárt megtudod - Draco kimérten kortyolta az italát. Hermione már kezdte érezni, hogy bizony elég sokat ivott, és ő nem volt úgy hozzászokva az italhoz, mint Draco. Enyhén kipirult arccal nevetett Draco egyik megjegyzésén, amikor Harry lépett a konyhába. Hermione észre sem vette, hogy így elrepült az idő, és kipirulva nézett fel a férjére.
- Malfoy! Mit keresel a konyhámban?- mennydörögte Harry, s Hermione felé fordult.- Te meg beengedted ezt a görényt?
- Csillapodj Potter!- szólt könnyedén Draco.
- Te csak ne csitítgass engem. Az én konyhámban ülsz az én feleségemmel és az én wyskimet iszogatod!- kiáltotta magából kikelve Harry.
- Harry!- szólt Hermione.
- Te meg megkínálod az ellenségünket? Itt ülsz vele kettesben?- végignézett Hermionén, aki kipirulva és izgatottan nézett rá.- Mennyit ittál?- Harry Dracora nézett.- Idejössz, leitatod a feleségem, és csábítod?
- Nem csábított!- ellenkezett felállva Hermione, de enyhén megszédült és inkább visszaült.
- Nem? Azért úgy látom egészen élvezted a dolgot - Harry Hermionéhez lépett és megragadva a folyosóra penderítette.
- Harry! Mégis hogy képzeled.
- Menj fel és szedd rendbe magad!- Becsapta maga mögött az ajtót és Dracora nézett.- Szóval megtudhatom, hogy mit keresel a házamban?- Harry karbatett kézzel az ajtónak döntötte a hátát. Draco hátradőlve a széken figyelte.
- Egy békeüzenetet hoztam - arcáról eltűnt az eddigi oldott hangulat. Arcvonásai megkeményedtek.
- Hallgatlak - Harry teljes nyugalommal nézte az ellenséget.
- Az ajánlatunk. A varázslóvilág jelenlegi tagjait békén hagyjuk, amennyiben ők sem támadnak ránk. Az aranyvérűekkel nem házasodhatnak, valamint muglik nem kerülhetnek be a varázsvilágba. Nem tanulhatnak varázslást, nem nyernek felvételt a Roxfortba. Továbbá némi születésszabályozást is kérünk. A kevert vérűeknek csak egyetlen gyermekük születhet egy házasságban.- Draco elővett a zsebéből egy pergament és az asztalon Harry felé csúsztatta. Harry elvette az asztalról a pergament, és kettétépte.
- Szóval a válaszod nem?- kérdezett rá Draco.
- Gondoltad, hogy más lesz?
- Nem.
- Akkor nincs min meglepődnöd. Felesleges volt eljönnöd.
- A lehetőséget a békére meg kell adni, még ha azok, akiket érint nem is élnek vele.
- Ki küldött?
- A feleségem.
- Mi köze neki ehhez?
- Elég sok.
- Hogyan?
- Voldemort átadta a hatalmat.
- A feleségednek? És téged Parkinson küldött?
- Mrs Malfoy.
- A feleséged irányít?
- Ne éleszd a tüzet Potter. Természetesen elfogadom a vezetőm parancsait.
- Én soha nem engedném, hogy egy nő irányítson engem kénye kedve szerint.
- Ez a különbség kettőnk között. Én tudom mi az elfogadni valakit egyenlőnek és alávetni magam az akaratának, anélkül, hogy alárendeltnek érezném magam. Te nem. Továbbá te nem ismersz olyan nőt, aki nem csak kénye kedve szerint tud irányítani, hanem annál komolyabb és megfontoltabb tervek szerint. De hagyjuk most a feleségeink elemzését. Tehát megvihetem a hírt, hogy nem fogadtad el a békejavaslatunkat?
- Igen. Semmilyen körülmények között nem leszek ezt hajlandó elfogadni.
- Most az összes kevert vérű és mugli nevében beszélsz. Remélem az ő egyetértésük is benne van ezen súlyos döntésedben.
- Mi már ezt megtárgyaltuk, és a válaszunk nem. Nem vagyunk hajlandóak a ti szabályaitok szerint élni - Draco felállt.
- Akkor mindent megbeszéltünk.
- A küldetésed nem járt sikerrel. Ha hazamégy büntetést kapsz a feleségedtől?- kérdezte gúnyosan Harry.
- Csak nem aggódsz Potter?- emelte meg a szemöldökét Draco, miközben felhúzta kesztyűjét.- Nem kell. Megkapom a büntetésem, de élvezni fogom - mosolygott gúnyosan Draco és várta, hogy Harry ellépjen az ajtóból.- Üdvözlöm a feleséged, és köszönöm az italt - Draco kilépett a házból és a feljárón végigsietve a várakozó hintóba szállt. Harry dühös pálcalendítéssel erősítette a védvonalakat. Megfordult a lépcsőfordulóban a lépcső tetején Hermione állt.
- Hallgatóztál igaz?- kérdezte Harry barátságtalanul.
- Elképesztő, hogy hogy vagy képes ilyen lenni - mondta hűvösen Hermione.
- Te meg részegre iszod magad a leggyűlöltebb ellenségünkkel. Valóban sokkal megfelelőbb volt a viselkedésed.
- Malfoy csak üzenetet hozott. A békülés üzenetét. Csupán diplomatikus volt. Nem akart megtámadni. Miért ellenségeskedtél vele?
- Nem felejtem el, hogy jelenlegi látszólagos jó szándékuk mögött mi húzódik. Hermione attól, hogy most felajánlotta ezt az elfogadhatatlan lehetőséget, semmi nem változott. Egy óra múlva ugyanúgy képes lenne rontást küldeni rád. Csak nem gondolod, hogy a jóságos béke angyala szállta meg őket, és mostantól jó útra tértek?
- Azt mondtad fogadjuk el mindenki döntéseit. Ők így döntöttek. Meg sem fordult a fejedben, hogy talán ők is ugyanolyan nehéz helyzetben vannak, mint mi?
- Szerintem egyáltalán nincsenek nehéz helyzetben, ezt az egészet ők indították, az aranyvérű fensőbbrendűségükkel. Nem szeretem, ha felülbírálják a döntéseimet - elindult a lépcsőn felfelé, s már Hermionéhoz ért, amikor a nő megszólalt.
- Miért nem mondtad, hogy ma aláírod, hogy vezetőjüknek neveznek?
- Lehetett veled beszélni?
- Igen velem lehet beszélni, veled nem lehet mostanában beszélni.
- Nem veszed észre Hermione, hogy néha úgy érzem összeroppanok a súlyok alatt, amiket rám tesznek? – egyetlen mozdulattal magához rántotta Hermionét és lecsapott az ajkaira. Percekig nem engedte el, s végül lihegve, kifulladva eltolta magától és hármasával véve a lépcsőfokokat a vendégszobákhoz sietett és hatalmas döngéssel becsapta maga után az ajtót. Hogy lecsillapodjon lelke zavartsága járkálni kezdett az üres szobákban. Zavarta, hogy Hermionéval ismét megromlott a kapcsolata, de egyszerűen túl feszült volt hozzá, hogy kellőképpen odafigyeljen felesége lelki rezdüléseire. Tegnap este óta más sem járt a fejében csak a megválasztása. Nem is akarta Hermionét azzal terhelni, hogy egykori halálfalókkal akar tárgyalni, s inkább nem is említette neki. Tartott tőle, ha ezt megtudja, akkor most még inkább ellene lenne. De talán a hallgatás rosszabb. Hiányzott neki Hermione mindig bölcs tanácsa, aki a helyes útra terelte az ő hevességét és meggondolatlanságát. Aki rendezte az ő gondolatait. Hermione. Miért olyan nehéz ez az egész? Mikor tudunk ismét együttes erővel harcolni egymás oldalán, mint régen? Miért kell most egymással is csatároznunk? Úgy látod, erős vagyok ehhez? Hát nagyon tévedsz. Jelenleg belülről, annyira szétszórt vagyok, hogy ha ezt tudnád teljesen megdöbbennél. Hiszen mindig erősnek láttál. Bizonytalankodom, mint eddig talán soha. Az ablakpárkányra támaszkodott és kinézett a hátsó kertre. Váratlanul érte a szorítás. Kezét a torkához kapta. Mintha erős vegyszeres benzines kendőt szorítottak volna a szájára. Nem kapott levegőt, fuldoklott, és az oxigén nélküli állapotot nem bírta tovább. A frissen csiszolt parkettára zuhant, és elvesztette az eszméletét.


Draco nem várta meg, hogy megálljon a fogat, kinyitotta az ajtót és leugrott a hintóról. Kinyílt előtte a bejárati ajtó, a bárszalonból apja jött ráérősen a folyosón.
- Hol van?- kérdezte Draco.
- A parkban - Lucius intett a hátsó kijárat felé a fejével és folytatta útját. Draco a külső teraszról lenézett a csinos franciaparkra. A szökőkút túlsó végén a padon meglátta a fekete talárba öltözött alakot. Csendesen folytatta útját, és néhány lépésre a padon ülőtől térdet hajtott. Pansy egyetlen bólintással nyugtázta és szájához emelte a füstillanót.
- Nem fogadta el igaz?- kérdezte halk, bágyadt hangon.
- Nem - egyenesedett fel Draco és leült Pansy mellé a padra. Zsebéből előhalászta mentaillatú füstillanóját és ő is rágyújtott. Csendben lélegezték be az illatokat.
- Nem is vártam tőlük mást - Pansy a víz csobogását figyelte, s kezdeti nyugodtsága egy villanás alatt eltűnt. Eldobta a levendulás illanót és türelmetlen mozdulattal az égre emelte a pálcáját. Behunyt szemmel koncentrált, s mondta magában az átkot. Végül leeresztette a kezét és izgatott járkálásba kezdett a szökőkút előtt.
- Megtetted?- kérdezett rá Draco.
- Igen. Az első rosszul eshetett, de hát kikényszeríti belőlem - Megállt és a vizet nézte.- Miért teszi ezt? Megadtam nekik a lehetőséget. Nem voltam elég jószándékú? Nem mondhatják, hogy nem voltam engedékeny vezető. Élhetnek, sőt unokáik lehetnek. Csak szépen lassan kívántam kiiktatni őket. Kényelmesen. Nem bántottam volna őket. Élhettek volna a viszonylagos kiegyensúlyozott békés életüket. De nem akarták - Draco hagyta, hogy Pansy kidühöngje magát.- Mégis ők akarják a küzdelmet, látod?- visszaült Draco mellé a padra. Draco nyugodtan szívta a mentaillatot magába. Nem is nézett a nő felé. Pansy lehajtotta a fejét Draco vállára. Fáradtan lehunyta a szemét. Csendesen szólalt meg.- Kierőszakolják belőlem, hogy gonosz legyek.
- Kedvesem te amúgy is gonosz vagy. Nem kell neked ehhez semmi erőszak - mondta gúnyos nyugalommal Draco.- Egyszerűen az anyatejjel szívtad magadba.
- Csak annyira vagyok gonosz, mint amennyire te utálatos- fűzte hozzá Pansy.
- Ez nem jó hasonlat, mert én nem vagyok utálatos - ellenkezett Draco.
- Már megint játszod a jófiút. Hogy fogadtak?
- Egész jól. Még wyskit is ittam náluk. Grangerrel.
- Ajaj. Ki is mondta, hogy ha megcsalsz, megbűnhődsz? Vigyázz, mert az én eszközeim is durvák. Tudod a te őseidtől tanultam.
- Nem kellett tanulnod tőlük - Draco felállt és lefejtette magáról a talárját. Meglazította és levette nyakából a nyakkendőjét és az ingét kezdte gombolni.
- Draco?- nézett rá Pansy.- Mit csinálsz?
- Megmártózom a szökőkútban.
- A szökőkútban? Mit adtak neked Potterék? Agyapasztó szirupot?- nézte kétkedve Pansy, ahogy a férfi a szökőkútba lép. Valóban akkora nagyságú volt, mint egy úszómedence, két széléről sugarakban lövellt felfelé ívesen a víz, hogy a medence közepén apró cseppekben elenyészve a vízbe hulljanak. A szökőkút változó színekkel gyengéd megvilágítással zubogott. A kastélyhoz közelebbi része volt a kavicsos három tálas kőpados szökőkút, aminek a köveit Pansy rendszeresen színezte. Draco belevetette magát a vízbe és a két sugárfal között úszott néhány hosszt.
- Gyere te is!- kiáltotta neki Draco.
- Hideg van.
- Ezen tudsz változtatni - mondta gúnyos mosollyal Draco.- Csak kifogás. Nem akarsz a férjeddel pancsolni a szökőkutunkban?- Figyelte, ahogy Pansy meglendíti a pálcáját, és a szökőkút körül megemelkedett a hőmérséklet.
- A víz is hideg?- Pansy a vízre bökött a pálcájával.
- Hé ez forrás lett - morgott Draco. Pansy intett, mire csökkent a víz hőmérséklete. Pansy kibújt a talárjából és leoldotta a derekáról az övet, ami a ruháját tartotta. Lelépett a medencébe, és meglepődve érzékelte, hogy lépcső vezet a vízbe.
- Ezt ti?
- Hát persze, ez a személyes medencénk. A saját szökőkutunkba akkor fürdünk, amikor csak akarunk. Máshol nem lehet a szökőkútban fürdeni. Na gyere - Draco a szökőkút közepén állt, megvilágította a hold fénye és a szökőkút szürkés csillogása. Pansy odaúszott hozzá.
- A szökőkutatokban vagyunk meztelenül. Megláthatnak.
- Ki látna minket?
- Hát mondjuk anyád a csillagvizsgálóból.
- Nem hinném, hogy anyám a csillagvizsgálóba ment csak, hogy minket kukkolhasson.
- Nem lát minket?
- Milyen szemérmes és erkölcsös lettél hirtelen - mosolygott gúnyosan Draco.- De nem hiszem, hogy most fent van - szürke szemeivel Pansyt nézte. Sötétlő kleopátra haja lassan kezdett nedvesedni a ráhulló cseppektől.
- El fogunk ázni.
- Egy szökőkútban vagyunk. Persze, hogy vizesek leszünk - mosolygott Draco. Kezét kinyújtva megérintette Pansy derekát. Magához húzta. Pansy nagy sötét szemeivel felnézett rá. Hófehér arcbőrén csillogott a szökőkútból ráhulló permet, nedvesen ragyogtak a cseppek a szempilláin. Draco ráhajolt a halványrózsaszín ajkakra. Gyengéden megcsókolta. Fogaik összekoccantak, mire Pansy belemosolygott a csókba. Karjait Draco nyaka köré fonta. A férfi kutató ujjait a nő lába közé csúsztatta.
- Azt mondtad úszunk- emlékeztette Pansy suttogva.
- Hazudtam. Szeretkezni akarok veled –s a szökőkút falához szorította.

Írj kritikát