Hermione a délután folyamán többször is kinézett a férfiakhoz. Vitt nekik szendvicset, és időnként Harryvel megbeszélte az elképzeléseit. Egyeztettek, vagy elvetettek javaslatokat. Olyan melegen sütött a nap, hogy a hátsó kertbe vitte a gyerekeket, és leterített hosszú pléden hagyta játszani őket. Így nyugodtan moshatott, a ruhákat pedig kiteregethette a meleg napsütésre. Nem hiába, a mugli szokásokat nem tudta levetkőzni magáról. Még mindig benne élt, hogy otthon ugyanezt látta, és szerette nézni, ahogy fújja a szél a hófehér lepedőket. Harry zajtalanul lépdelt a pázsiton és hasra feküdt Hermione mellett a pléden. Hermione ekkor kapta fel a fejét, addig a gyerekeket figyelte, akik békésen játszottak egymással.
- Mik ezek?- mutatott Harry a kifeszített zsinórokon száradó ruhákra.- Beidegződött rossz szokás?
- Olyasmi. Tudom, hogy simán megszáríthattam volna őket a szárítóbűbájjal, de…- Hermione elhallgatott és a napsütötte világos ruhákra nézett.
- Teljesen úgy érzem magam, mint a Privet Driveon- könyökölt fel Harry.- Bár mégsem. Azt hiszem Petunia is szárítógépet használt.
- Szólj, és beszedem.
- Hagyd csak - keze végigsiklott Hermione derekán.- Olyan mint egy mosóporreklámban. Tetszik - Hermione pajkosan Harry kezére csapott és felszökkent.
- Jamie! Bemegyünk, szedd össze a játékokat!- a dombok mögött valóban ekkor bukott le a nap, hűvöset hagyva maga után. Hermione egy öles fonott kosárba kapkodta a ruhákat és eltüntette a kifeszített madzagot. Harry felemelte a kislányát Dobby pedig csettintéssel összehajtotta a plédet. Jamie Hermione kezét fogva lépkedett közöttük. Így haladtak négyesben egymás mellett a hátsó terasz felé. Nyugalom és béke honolt körülöttük. Semmi sem zavarta az idilli harmóniát. Most végre úgy érezhették igazi családot alkotnak, egy normális családot. Messze volt már az emléke is, hogy egy jóslat miatt házasodtak össze. Vacsora után Harry kezdte a fürdetést Jamievel.
- Ne visongj!- szólt rá Harry a fiára.- Ne forgasd már ide-oda a fejed, így nem tudom megmosni a hajad! Csípni fog!- Jamie végre engedelmesen hátradöntöttet a fejét, s Harry gyorsan leöblítette a habot a kisfiú fekete fürtjeiről. Gyorsan kiemelte a fürdővízből és körbetekerte a fehér fürdőlepedővel. Határozott mozdulatokkal végigdörzsölte a kisfiút és ráadta a fürdőköntöst. - Jöhettek!- kiáltott ki Hermionénak, aki be is lépett a fürdőlepedőbe bugyolált Nassyvel.
- Melegváltás - Hermione kinyitotta a csapokat, hogy teleengedje a kádat. Harry lefektette Jamiet, és utána a könyvtárban keresgélt a könyvek között. Amikor zuhanyzás után belépett a hálóba Hermione a kovácsoltvas ágytámlának döntött párnájának vetve hátát irogatott.
- Milyen új könyvben mesterkedsz már megint?- vette le a hálóköntösét, és ő is megigazította a párnáját.
- Csak bevezetőt írok a manójogok könyvemhez - Hermione fel sem pillantott a pergamenről. Harry felütötte az aurorok kézikönyvét és belelapozott. A feketemágia használatának kivételes esetei fejezetet kezdte áttanulmányozni. Mellette Hermione erőszakos satírozással húzta át a szavakat, és szélsebesen írta az újabb gondolatait. Harry a paragrafusok felfoghatatlan szövevényén fennakadva újra és újra ugyanazokat a sorokat volt kénytelen olvasni. Ha jól emlékezett vissza aurorképzős éveire ezeket a jogi szövegeket a vizsgára is képtelen volt megtanulni. Most azonban nem ártana felfogni, hogy mint auror pontosan milyen lehetőségei vannak ezen a téren. Mert ha a feketemágiához fordul, akkor előbb utóbb saját hivatása által fennálló akadályokba fog ütközni. „ Minden aurornak bizonyos el nem idegeníthető jogai vannak az önvédelemre. Ezen jogok részletes ismertetése a minisztérium által kiadott mindenkori jogi törvénykönyvben foglaltatnak, melynek 9.987. cikkelyének 3. §- ban megfogalmazottak alapján, az auror fekete mágiát csak kivételes és rendkívüli, a jogi törvénykönyv szabályainak, és rendeleteinek betartása mellett csak indokoltan és minisztériumi törvényszék által elfogadott és engedélyeztetett módon, aláírásokkal érvényesített úton alkalmazhat…” Harry szemhéjai fokozatosan elnehezültek, és hirtelen nyomta el az álom. Csak arra ébredt fel, hogy a vaskos kötet kiesett a kezéből és hangos puffanással landolt a földön. Harry lenyúlt érte és az éjjeliszekrényre tette, levette a szemüvegét, s egy utolsó mozdulattal lekapcsolta a feje fölötti éjjeli lámpát, hagyta, hogy szemére boruljon a sötétség. Az éjszaka közepén, ahogy megfordult az ágyban érzékelte, hogy még ég a másik oldalon a lámpa. Álmosan hunyorogva kinyitotta a szemét. Hermione felhúzott térdén írta a sorokat.
- Hermione!- szólt rá rekedtes hangon Harry.- Most már feküdj le.
- Mindjárt csak ezt még befejezem - hadarta Hermione. Harry a takarót vállára húzva hátat fordított Hermionénak, és lehunyta a szemét. Az ágy másik végéből érkező halvány fény azonban átszűrődött lehunyt szempillái mögé, és ami eddig nem zavarta, most már kifejezetten kezdte bosszantani. Nem jött álom a szemére. Mélyeket lélegezve várta, hogy elaludjon. A derengő fény már nem hagyta. Várta, hogy Hermione mikor fejezi be az írást, de nem történt meg.
- Hermione. Oltsd már le a villanyt!- szólt enyhén oldalt fordulva Harry.
- Mindjárt.
- Most.
- Mondtam, hogy még ezt be akarom fejezni - emelte meg a hangját Hermione.
- És ha reggelig nem fejezed be, itt égeted felettem a lámpát?- dörrent fel Harry. Hermione nem felelt csak pennájával karcolta a papírt még gyorsabban. Harry egyre türelmetlenebbül várakozott, de Hermione láthatóan nem kívánt lefeküdni.
- Aludni szeretnék!- dühöngött Harry.- Oltsd el a lámpát! Ne kelljen még egyszer mondanom!- Harry várt egy percet, de semmi nem változott.- Hermione!- Hermione erre mérgesen lecsapta a kapcsolót és csapkodó mozdulatokkal az éjjeliszekrényre dobálta az öléből a pergameneket. Nagy mozdulatokkal becsúszott a takaró alá, és Harrynek hátat fordítva dühöngve magára húzta a takarót, ezzel lerántva Harryről. Harry visszahúzta. Hermione megint megrántotta a takaró szélét.
- Ne rángasd le rólam!- morgott rá Harry.
- Te ne rángasd le rólam!- csattant fel Hermione. Erre Harry heves mozdulattal az éjjeliszekrényen kitapogatta a pálcáját és egyetlen intéssel kettészakította a takarót.
- Megőrültél?!- hápogott Hermione az ágy végéből.- Ez egy értékes koboldhímzésű takaró volt. Nem is lehet rendbe hozni. Nézd meg, mit tettél vele!- ült fel az ágyban Hermione. De Harry nem fordult meg, csak az éjjeliszekrényre ejtette a pálcáját.
- Aludjunk - mormogta Harry mérgesen.
- Hogy tudnék elaludni, amikor tönkretetted az egyik legértékesebb hozományom?- Hermione hangja elcsuklott a sírástól.- Az esküvőnkre vettem…- Hermione csendesen pityeregve visszahanyatlott a párnájára. A forró könnyek patakokban öntötték el az arcát végigáztatva. Egy idő után hallotta, hogy a mellette fekvő egyenletes mély szuszogással alszik. Sokáig nem tudott elaludni. Most tényleg nagyon idegennek érezte Harryt. Mérhetetlen intenzitással tört rá a magány. Várta, hogy talán bocsánatot kér, de nem történt meg. Harry nem is sejtette milyen sokat jelentett Hermionénak a takaró, amit egy eldugott kiegészítőkkel teli boltban vásárolt az esküvőjük délelőttjén. Amikor a jövőt várva elképzelte közös ágyukat, rajta ezzel a pezsgőszínű zöld levelekkel díszes takarót. Amit egyetlen pálcaintéssel Harry teljesen tönkretett. Egy varázslat sem hozhatja eredeti állapotába. Érezte, hogy valami most visszavonhatatlanul eltört benne. A fájdalom szorította össze a szívét, s érezte, ha ez a seb a lelkén be is gyógyul, nem fog eltűnni. Nem is tudta mi fájt neki jobban. Hogy Harry elszakította a számára lelkiekben fontos anyagot, vagy az, hogy mindezért nem is mutatott megbánást. Nem is tudta megbeszélni vele, s ő ezt szerette a legkevésbé. Ha valamit nem beszélhetett meg, és nem oldhatott meg még ott és akkor. Már hajnalodott, amikor sikerült álomba sírnia magát.