Harry hiába eresztett fűtőbűbájt a seprűje köré, úgy érezte menten lefagy a keze. Talán mégiscsak repülő kocsival kellene neki is járni. Legalább télen. Hermione mindig is mondta neki. Egyetlen ugrással leszállt, furcsállta, hogy a hóban nem látott keréknyomokat. Már hét óra. Hermionénak egy órája itthon kellene lennie. Biztos valami halaszthatatlan dolog. Cipője alatt ropogott a hó. A bejáratnál gyors pálcamozdulattal megszárította magát és belépett. A kicsik visongva fogadták a belépőt. Harry mosolyogva a karjába zárta őket.
- Hermione?- kérdezte a szalon előtt hajlongó Dobbytól.
- Még nem érkezett meg.
- Üzenet?
- Nem küldött az asszonyom - Harry arca leheletnyit elsötétült. Karjára ültetve lányát az étkezőbe mentek. Hermione mindig szól, ha később jön. De legalábbis küld egy levelet. Végülis este hét óra van ez még nem vészes. Jamie megmarkolva a kanalát a vacsoráját falatozta. Nassy pedig már türelmetlen karcsapkodással jelezte, hogy ő is kéri a vacsoráját. Harry elévarázsolta a szakállkát és etetni kezdte a kicsit.
- Apa valami baj van?- Harry fia smaragdzöld szemébe nézett. Rögtön megérzik- futott át Harry fejében a gondolat.
- Nem Jamie. Egyél nyugodtan - szólt megnyugtató hangon neki, és Nassy felé fordulva folytatta az etetést.
- Apa. Biztos?- vette a kanalat a szájába a kisfiú.
- Egyelőre igen - Harry Nassyt etette, s közben még a fiához beszélt.- Mit csináltatok ma?
- Délelőtt Nassy aludt én meg varázskockáztam. Ebéd után mindketten aludtunk. Délután pedig Nassyvel játszottunk. Varázsszőnyegen repültünk - ecsetelte Jamie a napját. Harry elmosolyodott. Dobby tehát már megint megbűvölte nekik a játékszoba szőnyegét, és azon röpködtek.- Anya mikor jön már haza?- kérdezte Jamie a száját törölgetve esetlenül a szalvétájával.
- Nem tudom. De remélem hamarosan.
- Harry Potter uram. Egy autó érkezett - Harry hirtelen úgy érezte, egy kő gurul le a mellkasáról.
- Ginny Longbottom- tájékoztatta Dobby.
- Engedd be!- Harry ismét érezte a nyomást a mellkasában. Lassan fél nyolc. Hermione sehol. De az üzenőlánc még nem jelez.
- Sziasztok!- köszönt be hozzájuk Ginny.
- Szia Ginny mi járatban?- fordult meg a székén futólag Harry.
- Hermionéhez jöttem - telepedett az asztalhoz Hermione helyére.
- Vacsorát?- intett a pálcájával Harry.
- Nem köszönöm már megvolt - rázta meg fejét Ginny. Harry megtörölte Nassy száját, és levette a szakállkát a nyakából.
- Egyél csak addig lekötöm!- bökött Harry érintetlen tányérjára Ginny és az ölébe ültette Nassyt.
- Hermione még nincs itthon - szedett magának Harry.
- Történt valami?- Ginny Nassy rövid haját simogatta, s futólag Harryre nézett. Harry nem válaszolt.
- Mit szeretnél tőle?
- Ah. Ehhez nem értesz. Ez olyan női dolog - tért ki vidáman Ginny, és felkacagott. Harry összevont szemöldökkel nézett szemüvege mögül, és Jamiere nézett.
- Akkor fiam menjünk. Mert ha a nők beszélnek, akkor nekünk semmi keresnivalónk itt -ekkor éles kopogás hallatszott.
- Ma elég forgalmas a házunk - jegyezte meg Harry, és megtörölve a száját az előtérbe sietett.
- Neville Longbottom - jelentette Dobby. Harry Ginnyre nézett, aki nemet intett a fejével. Vagyis Neville nem tudja, hogy itt van, és Harry ha lehet ne is említse. Harry bólintott és bezárta maga mögött az ajtót. Dobby ajtót nyitott a vendégnek.
- Harry!- Neville sapkájából csapkodta a nedves hópelyheket.
- Gyere csak Neville!- a szemközti szalonra mutatott és belépve megvárta, hogy Neville kövesse.- Csak nincs valami baj?
- Tudod Harry - kezdte zavartan Neville és idegesen leült a kanapéra.- Ginnyvel elég rossz a viszonyunk.
- Neville ezt nektek kell megoldanotok - dörzsölte meg a homlokát fáradtan Harry.
- Igen, igen. Csak a közvetítő segítségedet akartam kérni - hebegte Neville.
- Nem is tudom - Harry levette a szemüvegét, és pálcájával tisztítóbűbájt küldött rá.- Pontosan mire gondolsz?- illesztette orrára a szemüveget.
- Tudom milyen sokat beszélgettek, és milyen jól megértitek egymást. Na és Ginny ad is a szavadra, tehát arra gondoltam te esetleg közbenjárhatnál az érdekemben.
- Én elfogadom az álláspontodat, még ha igazán nem is értem, de Ginny érzelmeit én nem tudom befolyásolni. Ezt te sem gondolhatod.
- Nem persze. Csak gondoltam, megemlítenéd neki, hogy te hogy látod a dolgokat, és akkor idővel ő is belátja. Igazán nem akarok haragban élni vele.
- Megértem. De hidd el én már többször is nyomatékosan elmondtam neki, hogy el kell fogadnia a döntéseket.
- Te alamuszi szemét disznó!- Ginny állt csípőre tett kézzel az ajtóban.
- Ginny, ha kérhetlek ezt ne a házamban!- Harry békítően, de enyhén bosszankodva nézett a vörös hajú felpaprikázott boszorkányra. Az ajtóra pöccintett a pálcájával, hogy a hangok ne terjedjenek a lakásban. Nem akarta a gyerekeket kitenni ennek.
- Bocs. Szóval ilyen hátulról jövő alattomos módszerrel próbálsz meggyőzni. Ha valami problémád van, velem beszéld meg! Ne menekülj a barátaink háta mögé!- kiáltotta fenyegetően Neville felé közeledve.
- Ginny. Drágám én.
- Ne drágázz engem!- dühöngte Ginny, de szeme sarkából észrevette, hogy Harry a mellkasához kap.- Harry mi történt?- a férfihoz ugrott, mivel attól félt rosszul lett. De Harry csak az üzenőláncot emelte ki az inge alól. Kivette belőle a kis szálat. „ St John’s Woodi elátkozottak útja 13” Harry feltépte az ajtót.
- Harry várj, hova sietsz? Mi történt Hermionéval?- Ginny rögtön felismerte az üzenőláncot, aminek a párját még Hermione nyakában látta.
- Neville te gyere velem!- kanyarította utazókabátját magára Harry.- Ginny maradj nálunk. Vigyázz addig a gyerekekre!
- Nem - Ginny is magára kapta a kabátját.- Neville marad. Majd én veled megyek - Harry egyikről a másikra nézett.
- Rendben - Kiviharzott az ajtón, és már be is ült Ginny autójába. Beindította a motort. Ginny beszállt mellé.
- Harry. Ez az én kocsim.
- Kösz, hogy kölcsönadod - vetett rá egy pillantást Harry, és már fel is szálltak a levegőben. Néhány perc alatt már landoltak is az elátkozottak utcájában.
- Ez elég emberpróbáló hely - jegyezte meg Ginny megborzongva a hátán végigfutó hidegtől.
- És a feleségem ilyen helyekre jár - húzta el bosszúsan a száját Harry.- Most már remélem érted, miért veszekedtem vele, amikor házimanókat keres fel idegen otthonokban.
- Teljesen megértem. Akkor is egyetértettem, most meg főleg - Harry megállt felesége fekete kocsija mögött, és leállította a motort. Kipattant és végigfutott a bejáratig. Pálcát rántva óvatosan belökte az ajtót.
- Ginny te átnézed a földszintet és a pincét ha van. Én felfelé megyek, ha bármi gyanúsat észlelsz szólj!- Harry felrohant a lépcsőn. Sorra belökdöste az ajtókat, de sehol semmit nem talált. A padlás felé tartott, amikor beérte Ginny.
- Semmit nem találtam - Harry benyitott a padlásajtón. Szemét körbejáratta a poros földön. Egy földig érő talár a tükörig csíkot húzott a porban.
- Itt lesz - szólalt meg Harry.
- De hát nincs itt - nézett rá értetlenül Ginny.
- A tükörben van - Harry a tükörhöz sietett és belekémlelt.- Ki kell hoznunk - Ahogy belenézett a tükörbe megbabonázva figyelte a benne lévőt. Hátrafordult. Csak Ginny állt a padlásajtóban. Ismét a tükörre nézett. Sirius integetett felé és intett, hogy lépjen be.- Maradj ott, ahol vagy!- szólt rá Harry Ginnyre, aki már közeledni akart. Erős húzást érzett, az alak azt akarta, hogy menjen vele ő pedig Siriussal akart lenni.
- Harry mit látsz a tükörben?- kérdezte Ginny idegesen.
- Siriust. Bemegyek hozzá - mondta megbabonázva.
- Nem. Harry tudod Hermionéért jöttünk.
- Ginny maradj távol a tükörtől! Valószínűleg el van átkozva - Harry hihetetlen akaraterővel elrántotta a pillantását a tükörről. Az üzenőláncot figyelte.- Ha Hermione nem tudott kijutni, akkor valószínűleg bent nem működik a varázslat. Ginny belépek a tükörbe. Maradj a közelben. Megpróbálom kihozni Hermionét.
- Harry biztos, hogy ez jó ötlet?- Ginny közelebb lépett szemével kerülve a tükröt. – Ha Hermione nem tud kijönni, lehet, hogy már ketten sem tudtok.
- Nem lesz baj - Harry egyik lábával átlépett a tükörbe.- Jó, akkor percenként jelzőszikrákkal jelezz, és folyamatosan szólíts minket- Kilépett a szobából. Végigsietett a folyosókon. Zárd le az elméd. Zárd le az elméd.- hajtogatta magában Harry. De most sem ment neki. Egy lompos farkat látott maga előtt. Egy fekete kutyáét. Sirius. Követte a szobákon át. Egyik teremből a másikba nyitott.
- Hermione! -kiáltotta el magát Harry.- Hermione! –Harry meglátta egy pillanatra a lépcsősort. Hermione a falnak dőlve aludt. A következő pillanatban eltűnt előle. Amint ismét felvillant a lépcső Harry odaugrott hozzá és kirántotta onnan. Hermione azonnal felébredt.
- Harry!- nyitotta ki a szemét.- Megtaláltál?
- Persze!
- Mindketten itt fogunk elporladni - mondta reménytelenül Hermione.
- Tudom, hogy neked ilyesmik vannak romantikus leányálmaidban, de én nem szeretném itt csendben végezni. Kijutunk - megragadta Hermione kezét, és húzni kezdte a termekben visszafelé. Egyik teremből a másikba nyitott.- Hogy nézett ki az a terem ahova beléptünk?
- Nem is tudom. Ugyanolyan volt, mint a padlásszoba.
- Igen. De valahogy, most abba nem jutunk vissza - nyitott be az új terembe Harry. Figyelte a jelzőszikrákat. De nem érkezett. Egy teljes percen át nézte a falakat, de egyszerre nem tudta mindet szemmel tartani.
- Mit csinálsz?
- Hermione mérem az időt egy percig te a nekem átellenes oldalt figyeld jelzőszikrákat keresve - Hermione engedelmesen a falra függesztette a tekintetét. Harry is így tett. Semmi nem történt.- Rendben csere. Nézd a jobbra mellette levőt!- Harry hátával Hermionéhez simult és figyelte a csupasz falakat. Ahogy átlépett ettől rettegett. A tükör másik oldala eltűnt a szeme elől. Nem látott vissza a padlásra. Letelt az egy perc.
- Láttál valamit?- kérdezte Hermione.
- Nem. Te?
- Én sem.
- Ginny!- kiáltott erőteljesen Harry.
- Vele jöttél?- Hermione szíve zakatolni kezdett.
- Persze. Ott volt nálunk. Nem hozzám jött - nézett haragoszöld szemeivel Harry.- Hanem hozzád. Az üzenő ekkor jelezte, hogy baj van. Segíts, kiálts neki te is.
- Ginny!- kiáltották egyszerre.
- Figyelj Ginny! Nem tudom, hogy hallasz-e minket, de mi nem látjuk a túloldalt. Neked kellene kihoznod minket. Az egyetlen lehetőség, hogy széttöröd a tükröt!- kiáltotta Harry.
- De Harry!- sikoltott Hermione.- Azzal lehet, hogy mi is széttörünk, itt maradunk a széttört tükörben.
- A tükröt még rendbe lehet hozni. De nem lesz más kijárat. Tartok, hogy visszajönnek a képzeteink, és akkor elcsalnak minket örökre - Harry izgatottan és gyorsan beszélt.- Ginny! Ne gondolkodj! Törd szét a tükröt! Gyerünk! Máshogy nem jutunk innen ki! Törd Szét! Most!- kiabálta dühösen Harry. másodpercekig nem történt semmi. Harry már épp lemondóan leeresztette a fejét, amikor hirtelen zuhanni kezdtek. Zuhantak és zuhantak. Fülsüketítő csörömpölést és üvegzúzást hallottak. Durva puffanással értek földet. Harry beverte a fejét, Hermione is, és elsötétült előtte a világ.
- Harry! Hermione!- Ginny szaladt hozzájuk. Harry kinyitotta szemét, ismét a padláson voltak. A tükör darabjai szanaszét körülöttük. Egy házimanó iszkolt ki a padlásszoba ajtaján. Harry megmozdította a lábát, de éles fájdalom hasított bele. Ekkor látta, hogy egy hatalmas tükördarab a lábszárába fúródott.
- Sikerült- dünnyögte Harry.- Bár kellemesebb landolást is elképzeltem volna - Ginny letisztította róluk pálcamozdulataival a tükördarabokat.
- Harry! Azt hittem végleg odavesztek. Hallottam a hangotokat, de nem mertem a tükörre nézni.
- Jól tetted - morogta Harry.- Hogy törted el a tükröt?
- Robbantottam.
- Ühüm. Elég kellemetlen volt, de hatásos - Hermionéra nézett, aki eszméletlenül hevert mellette.- Beüthette a fejét, menjünk haza - Harry felállt és a karjaiba kapta a feleségét. Hermione kocsijába ültette Hermionét, ő pedig a vezetőülésre ült. Ginny saját kocsiján követte őket.
- Harry?- kérdezte bágyadtan Hermione eszméletéhez térve.
- Igen?
- Kijutottunk?
- Hát persze.
- Akkor jó- azzal visszaaludt.

Írj kritikát