-         Jaj, ne! Már megint kezdi! Csak ne vigyorogna rám a kedves férjecském, Harry! Komolyan mondom, úgy néz ki ez a ház, mintha idehányt volna a télapó!

-         Sziasztok! Isten hozott! – köszöntött Ginny, majd betessékelt minket a kissé túlzásba vitt feldíszítésű nappalijába.

A szobában kellemes meleg és rántott hal illata terjengett. Hiába minden, Ginny, mint mindig nagyon kitett magáért. Tudom, hogy karácsony van meg minden, de ez akkor is túlzás. Fogadni mernék rá, hogy az én drágalátos barátnőm egész évben csak arra spórol, hogy a szeretet ünnepén telezsúfolja a házát, mindenféle csingilingi, izgő-mozgó, bigyi-bogyókkal. Egyszóval „karácsonyi” díszekkel. Na jó, hidegvér. Csak kedvesen mosolygok, hadd élveszkedjen. Csak nehogy találkozzon a tekintetem Harryével. Különben nekünk annyi. Most lépett be a szobába Draco, aki különösen morcos kedvében volt. Nem igazán bírja elviselni felesége ünnepi mániáját. Olyan meghitt ilyenkor a légkör. A kandallóban pattog a tűz, a rádió be van kapcsolva a Weasley család szokása szerint. Minden tökéletes, amíg…

- Van kedve valakinek sohasemezni? – kérdezte huncut fénnyel a szemében Draco.

- Na látod ez nagyszerű ötlet, máris hozok valami piát – helyeselte Harry, majd kiment a konyhába. Én persze rögtön tiltakoztam, pedig igazából jó ötletnek tartottam.

- Hiszen karácsony van!

- Jaj, kicsim… Ne mondd már, hogy nincs kedved hozzá? Tartunk egy kis előszilvesztert– tervezte férjecském.

- Na jó, nem bánom – hagytam rá. Én még csak egyszer rúgtam be életemben, Az volt az első is és az utolsó is. Az elejére tisztán emlékszem. Harryvel összehordtunk mindenféle külföldi édességet és egy üvegpezsgőt. Aztán a fárasztó nap után elkezdtünk inni, és már csak arra emlékszem, hogy négykézláb próbálok hoppanálni, ami persze nem sikerült. Borzasztóan szédültem.

- Oksa, minden kész. Kezdhetjük? – kérdezte Draco. - Szabályok: Mondasz valamit, ami Sohasemmel kezdődik. Ha ez valakire nem igaz, akkor iszik. Rendben?

- Persze – válaszoltuk.

- Na jó, akkor én kezdem: Sohasem szegtem meg semmilyen szabályt a Roxfortban – kezdte el Harry. Erre mindenki meghúzta az üveget.

- Sohasem jártam fősulira – folytattam. Senki sem ivott.

- Sohasem feküdtem le Pansyvel – Ginny azonnal Dracora nézett, aki szemrebbenés nélkül kortyolt egyet.

- Fura ízlésed van!

- Sohasem volt rajtam tanga – rajtam és Ginnyn kívül még Draco is ivott. Mindenki csodálkozva nézett rá.

- Te buzi vagy? – nézett rá meglepetten Harry.

- Nem, csak fogadásból vettem fel – persze, persze…

- Sohasem néztem meg egy Opra showt sem – Draco már annyiszor ivott, hogy kezdett kicsit a fejébe szállni. Pedig nem igazán képzeltem őt annak a Romantica csatorna előtt ülő férfinek. Valahogy inkább olyan macsós, hát most kellemesen csalódtam. Mondjuk Harryről se tudnám elképzelni. De ő nem is nézi soha.

- Hiszen varázslók vagyunk, mégis tévézünk. Be kell érünk a nőknek való műsorokkal is. Pl. a Női bajokat is szoktam nézni – magyarázkodott Draco.

- Igen Draco, de vannak jó kis pornócsatornák is – kacsintott rá Harry. Én meg hozzávágtam a párnámat.

- Jól van csak vicceltem drágám!

- Folytassuk! Sohasem láttam a szüleimet szeretkezni – az állítás Ginny szájából hangzott.

- Ne már, szerinted mivel töltöttem a gyerekkoromat szívem? Profi kukkoló trükkjeim voltak – háborodott fel Malfoyka.

- Ez azért durva kicsim – csóválta a fejét Ginny.

- Na jó, elég mára Dracóból. Harry még nem káprásztatott el minket!

- Oké Ginny, akkor mesélek valami egészen meglepő dolgot. Tudjátok hol van a Cikesz klub? – fogott bele Harry.

- Nem, de sejtem – Draco egészen komolyra vette a figurát.

- Tehát, régen egy olyan hely volt, ahová a kviddicsjátékosok jártak beszélgetni, nosztalgiázni.

- Ergo, jól leitták magukat – következtetett Ginny.

- Nos, igen. De még tavaly átalakult buzibárrá. Ilyen boys night out szerűvé.

- Komolyan? – érdeklődött Malfoy.  Na, mostmár teljesen biztos vagyok benne, hogy Draco meleg.

- Én meg nagyban bemegyek a Cikesz klubnak hitt szórakozóhelyre. Emlékszem, kicsit furcsáltam is, hogy mindenki fekete bőrmellénybe van. De aztán eszembe jutott Mione és divatszokásai, és utána nem gyanakodtam. Egészen közvetlenek voltak velem. Ölelés, puszi meg minden. Nagyon ciki volt, amikor az egyik tag megkérdezte, hogy nem megyünk-e fel a lakásába. Akkor esett le.

- Úh, ez tényleg gázos – szörnyülködött Ginny – Draco biztos elment volna vele. Kitört a nevetés.

- Ez aljas rágalom! – nevetett, majd megcsókolta feleségét.

- Ginny, nem megyünk ki a konyhába megnézni, hogy kész van-e már a karácsonyi vacsora? – kérdeztem barátnőmet.

- Úh, jó, hogy mondod. Teljesen elfeledkeztem róla! – csapott homlokára. A konyhába lépve teljesen kiborultam. A Cikesz klub hallatán eszembe jutott, hogy nekem is van egy kis titkom, amiről Harry nem nagyon tud.

- Ginny, mi lesz, ha a tetoválásokra terelődik a szó? – szóltam kétségbeesetten.

- Miiiiii? Neked van tetkód? Nem is gondoltam volna rólad…

- Nem ez a lényeg. Már amúgy is már levetettem. Csak ez nagyon ciki számomra, mert Harry sem tudja. Nem, mintha én tudtam volna a Cikesz klubról…

- És hol volt a tetoválásod? Hogy nézett ki? – érdeklődött.

- Cikesz alakú volt és még akkor csináltattam, amikor Viktorral nyaraltam Bulgáriában. Emiatt tuti ki fog akadni Harry.

- Nem biztos, csak egy jót fogunk rajta röhögni – kacsintott, ettől rögtön kitört rajtam a pánik. Ginny ezt fogja mondani!!! Direkt azért, hogy keresztbe tegyen nekem.

- Ginny, meg ne próbáld! – de már késő. Kaján vigyor ült az arcán. Olyan, amit csak Ginny tud produkálni, ha épp eszébe ötlött valami nagyszerű ötlet, vagy csak ha cikizni akart engem. Visszamentünk a nappaliba, és többszázezer díszt félresöpörve, újra helyet foglaltunk. És Mrs. Görényke kimondta azt, amit egyáltalán nem akartam:

- Sohasem volt tetoválásom! – persze, hogy rám nézett vigyorogva. Ebből már mindenki sejthette, hogy vaj van a fülem mögött. Kénytelen voltam meghúzni az üveget. Harry csodálkozva nézett rám, Draco pedig elismerően. Nyílván nem gondolták volna rólam, hogy ilyenre vetemedek.

- Ez most komoly Mione? – kérdezte.

- Igen, még akkor csináltattam egy cikeszt, amikor Viktorral jártam. De amint szakítottunk… - magyarázkodtam. Viktor szóra felment benne a pumpa.

- És mégis hova? Úgy értem melyik testrészedre? Karodra vagy a bokádra?

- Hát nem mondhatnám. Szóval a fenekemre – ettől, mintha egy kicsit megnyugodott volna. Tudom mire gondolt, mindig tudom mire gondol. De én nem vagyok olyan lány.

- Mindegy, fátylat rá! – szólt békítően drága vörös hajú barátnőm. Remélem, hogy bűntudata van.

- Oké, én jövök. Sohasem volt dolgom prostival – vigyorgott Draco, majd „méltóságteljesen” meghúzta az üveget. Most rajtam volt az elképedés sora. Ginny mindenre elszánt tekintettel nézett férjére.

- Merem remélni, hogy ekkor még nem voltunk házasok!!!

- Öh, ezt pontosan nem tudom… - Draco most már kezdett egy kicsit berezelni felesége gyilkos pillantását nézve.

- Mi az, hogy nem tudod? – Ginny most már kezdte a pálcáját keresgélni.

- Na jó, ez már kezd eldurvulni! Mione drága, nem indulunk? – nézett rám Harry.

- De, még anyáékhoz is mennünk kell. Ginny, Draco, köszönjük ezt a kellemes estét! próbáltam udvarias lenni, de ez csak a vihar előtti csönd volt. Amint kilépünk a házból, kitör a botrány. Egy pillanat alatt felkaptuk a kabátunkat, és a ház előtt hoppanáltunk. Valószínű, hogy szilveszterkor Draco kétszer is meggondolja, mielőtt kitalál egy új játékot.

Vége, vagy még sem?

Írói megjegyzés: Tudom, hogy kicsit egyedi stílusú lett, de engem megnevettetett. A sohasem játékot pedig a Lost c. sorozatból vettem. Elképzeltem, hogy milyen is lenne Harryékkel. Ez sült ki belőle.