Nagyon szép, nyári nap volt az aznapi. Meleg szellő simogatta a zöld lombokat, az utcán sétáló emberek arcát. Mint legtöbbször, a varázslók által kedvelt Abszol úton ezen a napon is hemzsegtek az emberek. Többen csak kikapcsolódás gyanánt sétálgattak, és nézegették a kirakatokat. Mások sietve, keresgélve szemlélődtek, néha betértek egy-egy érdekesebbnek tűnő üzletbe, hogy nem sokkal később már bevásárolva folytathassák útjukat.

Egy helyen szétvált a téglafal, és egy nő lépett a varázslókkal teli utcára. Csinos, rövid ujjú póló és vékony világos nadrág volt rajta. Világosbarna haja csattal volt hátrafogva, néhány tincs lógott csupán ki. Muglis megjelenése egy pillanatra sem zavarta a varázslók és boszorkányok tömegét; túlságosan forró idő volt a földig érő talár viseléséhez. Csak néhányan szánták rá magukat, hogy hagyományosan varázslóruhában sétáljanak.

Marie viszont nem ezek közé tartozott. A fiatal nő visszafogott, boldog mosollyal arcán lépkedett végig a macskaköves kis utcán. Nem nézett egyetlen kirakatra sem; férjéhez igyekezett.

Nem sokkal később elért egy kis üzletet. A bejárati ajtó feletti táblán ez állt: Patika. A nő belépett a kis üzletbe. Hűvös levegő fogadta odabent.

A gyógyszertár zsúfolásig tele volt mindenféle üvegcsével és dobozkával, bennük számtalan furcsa, néha kifejezetten gusztustalan bájitalhozzávalóval, gyógyfűvel, vagy bájitallal.

A pult mögött egy fehér köpenyes, sötét hajú férfi állt, és valamit elmélyülten írogatott az előtte heverő pergamenre. Ahogy azonban meghallotta, hogy valaki belépett a boltba, felpillantott. Vékony ajkai mosolyra húzódtak, és abbahagyta az írást.

- Segíthetek valamiben, kisasszony?

A nő eddig is alig bírta leplezni boldog mosolyát. Úgy döntött, belemegy a játékba.

- Igen, szeretnék kérni valami kedves, különleges dolgot.

- Oh, és mi lenne az? - kérdezte az eladó, miközben megpróbált kiszabadulni a szűk kis kijárón, mely a pultot és a bolt többi, viszonylag nagyobb szabad terét kötötte össze.

- A nevét nem jegyeztem meg - somolygott Marie. - Ha gondolja, körülírom.

- Hallgatom.

- Magas, sármos… a szeme fekete, mint a magáé, a haja szintén fekete és félhosszú. Nagyjából a válláig ér, mint önnek - a nő keze a férfi hajához nyúlt, és finoman megsimogatta.

A férfi megfogta a nő csuklóját. Másik kezével gyengéden megemelte az állát, és megcsókolta.

- Mesélj, mit mondtak a Szent Mungóban? - érdeklődött a férfi, miután elengedték egymást.

Marie arcán ismét boldog mosoly terült el. A férfi ebből következtetett a diagnózis eredményére, de a fiatal nő szavai adták meg számára a végső bizonyosságot:

- Gyermekünk lesz, Dorian!

* * *

Perselus Piton szokásához híven a laboratóriumában tevékenykedett. Otthon, a hatalmas Piton-kúriában ketten tartózkodtak csak: a férfi, és annak felesége, Meloé. A nő jelenleg a konyhában tevékenykedett, a vacsorát készítette. Már a végére járt az ételnek. Tudta, hogy bármelyik percben megérkezhet a fia és a felesége. Mikor az utolsókat kavarta a vacsorán, leszedte a tűzről, és elindult megkeresni férjét a pincében. Halkan kopogtatott be a labor ajtaján, majd óvatosan benyitott.

- Perselus, gyere, segíts egy kicsit - kérte a nő.

- Mit akarsz? - nézett fel rá a készülő bájitalából nem túl kedvesen Piton.

- Nem tudok mindent egyedül csinálni a konyhában... - próbálkozott Meloé.

- Kérj segítséget mástól - felelte hűvösen Piton.

- Nincs itthon senki más, csak te.

A férfi lemondóan mordult egyet, majd félretette a kezében tartott üvegcsét.

- Miben kellene segítsek?

Mint kiderült, Meloé a terítéshez kért segítséget. Normális esetben ez a feladat is őrá hárul, de aznap sietnie kellett, és varázslás nélkül nehezen boldogult volna. Perselus, ha nem is jókedvűen, de segített a nőnek. Éppen az utolsó evőeszközöket igazították, mikor csengettek.

- Majd én kinyitom - indult el az ajtó felé Meloé. Piton nem tiltakozott, a legkevésbé sem volt kedve egyetlen Lupinnal sem összefutni. Sajnálatos módon, aznap este többel is találkozott…

- Dorian! - ölelte át Meloé a küszöbön fiát, majd a mellette álló Marie-t is üdvözölte.

- Gyertek beljebb! - invitálta be a házba őket.

- Szia, apa! - köszönt mosolyogva Dorian Perselusnak, aki tőle nem messze, a konyha küszöbén ácsorgott, sötét tekintettel fürkészve az érkezőket. A férfi válasz képpen biccentett a fiatal pár felé.

- Anyáék nincsenek még itt? – kérdezte Marie, inkább Meloé felé intézve szavait.

- Nem, még nem érkeztek meg. De jut eszembe, nem áruljátok el, mi az a dolog, amit el szeretnétek mondani? - érdeklődött leplezetlen kíváncsisággal a nő.

- Nem, anya. Majd ha Remusék is itt lesznek - mondta Dorian, cinkos mosolyt váltva fiatal feleségével.

Alighogy ezeket a szavakat kimondta, kopogtattak a bejárati ajtón. Meloé ismét ajtót nyitott.

A küszöbön egy idősebb pár állt. A férfi és a nő egyaránt elegáns, könnyű sötét talárt viselt. Különösen Remus arcán látszott, hogy bizony nem fiatal már…

- Sziasztok - köszöntötte Meloé kedvesen a párt.

- Jó estét - biccentett mosolyogva Remus.

Stelle üdvözlésképpen megölelte rég nem látott barátnőjét.

Miután Perselus kivételével mindenki túlesett a kedves üdvözléseken, Meloé beinvitált mindenkit az étkezőbe.

- Megkérhetlek, hogy segíts kihordani a vacsorát? - kérdezte Meloé a konyhában ücsörgő Pitontól.

- Nem - jött a határozott felelet.

- Akkor legalább menj, és üdvözöld te is Stelle-t és Remust.

Piton kelletlenül felállt, és átsétált a többiekhez.

- Szervusz, Perselus - köszöntötte Remus kedvesen.

- Jó estét - jött a felelet Pitontól.

- Ülj le, apa - kínálta hellyel Dorian.

Nem sokkal később Meloé kivitte és az asztalra rakta a vacsorát. Mindenki csendesen és jóízűen evett.

- Nagyon finom volt, Meloé - dicsérte jóllakottan Stelle a barátnője főztjét.

- Köszönöm - mosolygott a nő.

- Marie, mondd csak, mit is szerettetek volna elmondani nekünk? - érdeklődött Stella a lánya felé fordulva. Mindenki a fiatalokra figyelt, akiknek az arcán szerelmes, boldog mosoly jelent meg.

- Nos, azért hívtunk ide össze mindenkit - kezdte Marie. - Mert szeretnénk valamit bejelenteni nektek.

- Igen - vette át a szót Dorian, akin szintén látszott az izgatottság. Megfogta az asztal alatt párja kezét. - Marie-nak és nekem… nos…

- Kisbabánk lesz - fejezte be végül a fiatal lány.

A bejelentést a szülők vegyes, ám mégis hasonló érzésekkel fogadták. Meloé és Stelle boldogan mosolyogva keltek fel hogy megöleljék a „gyerekeket”. Remus arcán egy ideig a meglepettség ült ki, de végül ő is felkelt, és mosolyogva gratulált a párnak.

Perselus ülve maradt az asztalnál, és döbbent arckifejezéssel nézett a két érintettre.

- Apa… te nem örülsz a hírnek? - kérdezte óvatosan Dorian.

Piton szeme összeszűkült, s ismét megszokott, hideg tekintettel mérte végig őket.

- De. Gratulálok - szűrte ki a fogai között.

- Perselus… - lépett mellé Meloé, de mielőtt újra megszólalhatott volna, a férfi felkelt a helyéről.

- Azt hiszem, be kell fejeznem a bájitalom – közölte rezzenéstelen arccal a jelenlévőkkel. – További kellemes estét!

Azzal kisietett a helyiségből, a többiek néma tekintetétől kísérve.

 Következő