A Privet Drive-i nyári hétköznapok ugyan olyan szörnyűek és unalmasak voltak Harry számára, mint mindig. Esténként várakozva ült az ablaknál, hátha valamelyik barátja megszánja, és küld neki valami levelet vagy csomagot.

Sajnos Sirius leveleire viszont nem is számított, ő nem merte megkockáztatni, hogy közvetlenül is jelt adjon magáról.

Most, a születésnapja előtti este mégis reménykedett, hogy Sirius talán kiagyal valamit, hogy felköszöntse őt.

Persze sejtette, hogy ez csak hiú ábránd, de csak egyszer lesz tizenhét éves az ember...

Nézte a kihalt utcát, a lámpák sárga fényébe burkolózott épületeket. A kertváros nyugodt képét csak egy valami törte meg: hirtelen egy sötét árnyat látott felbukkanni az égen. Egy pár pillanatig hunyorogva próbálta kivenni, mi lehet az, de amikor látta, hogy egy bagoly, megpróbálta halkan beengedni az állatot.

Az ablaktábla viszont egy kicsit megzörrent, amitől a fiú megijedt. Pár pillanatig mozdulni sem mert, figyelte, hátha valaki felébredt a házból a zajra.

Szerencsére semmi jel nem mutatott arra, hogy felzavarta volna valaki álmát, ezért szélesebbre tárta az ablakot, hogy a madár be tudjon repülni.

Nem tudta megállapítani, kinek a baglya lehet, de abban a pillanatban nem is érdekelte. Egyszerűen elképzelhetetlennek tartotta, hogy ne valamelyik barátjától kapjon üzenetet.

Leszedte az állat lábáról a kis borítékot, és türelmetlenül feltépte, de amikor meglátta, hogy ki írt, azt hitte, leszédül a székről, amin térdelt.
 

"Szia Harry!

Ha jól gondolom, én írom neked az első köszöntést!

Boldog születésnapot! Apuci holnapután utazik el Indiába, ezért nemsokára mi is elhagyjuk a házat. Csak azért hagytam abba a pakolást, hogy megírjam neked ezt a levelet.

Bár nem az én dolgom lenne közölni, de holnap te is mégy ahhoz a sötét alakhoz, akit kihúztál a rongy mögül, és akiről annyi sok szépet és jót hallottam apámtól a nyár folyamán...

Majd mondom Meloénak, hogy főzzön nekünk finomat!

Üdv: Pitonka

U. i.: Az ajándékom a boríték alján találod!"
 

Harry a kezébe vette a még egyszer a borítékot, mert első tapintása nem talált benne semmit, de amikor mégis meglelte a kicsi műanyagdarabot, elnevette magát.

Egy pengető volt, vörös alapon egy aranyszínű oroszlánnal.

Még egyszer gyorsan átfutotta az írást, majd ráfirkantotta a válaszát a pergamen másik oldalára.
 

"Szia Eugene!

Látom, te sem sokat változtál a nyáron! Köszönöm az ajándékot, remélem, majd hasznát veszem.

Ugye nem holnap kezdjük a gitárleckéket? Erre még lelkileg fel kell készülnöm!

További jó pakolást, és a sötét alakot üdvözlöm, amennyiben előbb érnél oda!

Üdv: Potter"
 

Útjára engedte a madarat, és boldogan elmosolyodott.

Tehát már néhány óra, és együtt lehet Siriusszal!

Bár egész éjszaka az ablak előtt ücsörgött, nem bánta annyira, hogy nem kapott újabb küldeményeket. Hiszen ott a keresztapjánál személyesen adhatják majd át neki az ajándékokat...

Előre boldog volt a gondolattól, hogy együtt lehet barátaival, a nyár végéig. Erre az izgatott várakozással teli néhány órára el is feledkezett a feje fölött tornyosuló sötét felhőkről...

 Következő